Woody Allen 48. filmjével kapcsolatban az a legfurcsább, hogy nem tavaly mutatták be. Ugyanis eltelt úgy egy év, hogy a 84 éves kultrendező nem jelentkezett új alkotással – ami az elmúlt négy évtizedben nem volt jellemző rá. De az Egy esős nap New Yorkban kapcsán nemcsak erről érdemes beszélni.
Woody Allen mindig is megosztó személyiség volt, a végletekig lehet kedvelni és utálni. Viszont az elvitathatatlan, hogy egyedi szemléletével, fanyar humorával és New York-imádatával korunk egyik ikonikus rendezőjévé vált. Aztán megérkezett a #MeToo-mozgalom és Allen is csatlakozott azon remek kvalitásokkal bíró művészek táborába, akiknek az egész életműve megkérdőjeleződik az őt ért szexuális visszaélésekkel kapcsolatos vádak miatt.
Woody Allen ügye azért is erősen vitatható, mert egy 1992-ben lezárt ügyet emlegettek fel neki, amelyet a bíróság a rendező és Mia Farrow válási procedúrájának keretében vizsgált ki és el is utasított a bizonyítékok hiányában. Mia Farrow és fia, Ronan (aki a Harvey Weinstein botrányt is kirobbantotta) azzal vádolta meg Allent, hogy megerőszakolta a 7 éves Dylan Farrow-t, a fogadott lányát. A molesztálási ügyben lezajlott vizsgálat eredményeként nem bizonyították, hogy a zaklatás valóban megtörtént volna, és nem emeltek vádat a rendező ellen sem. Ráadásul a kislány másik bátyja, Moses Farrow is édesapja védelmére kelt és azt állította, hogy a családban valójában Mia Farrow volt a bántalmazó és a manipulátor, ő tanította be gyerekeinek, hogy mit kell mondaniuk a bíróságon.
Bármi is legyen az igazság, a botrány igencsak megtépázta Woody Allen karrierjét. Olyannyira, hogy az Amazon a saját szerződését is megszegve nem volt hajlandó bemutatni a rendező új filmjét, az Egy esős nap New Yorkbant 2018-ban. Allen beperelte a stúdiót és végül idén megkapta a film játszási jogait. Az Egyesült Államokban a mai napig nem mutatták be a művet, viszont Franciaországban a Deauville-i Filmfesztivál nyitódarabja lett. A premieren a következőket nyilatkozta a rendező:
„Több száz színésznővel dolgoztam együtt, és egyikük sem panaszkodott rám. Soha, egyetlen panasz sem érkezett ellenem. Minden pozícióban dolgoztam együtt nőkkel, a legmagasabb szinteken is alkalmaztam nőket, éveken keresztül, és mindig ugyanannyit fizettünk nekik, mint a férfiaknak. Én pontosan azt tettem, amit a #MeToo-mozgalom mindenki számára célként jelöl meg.”
Ennek ellenére az elmúlt évben többen felszólaltak Woody Allen ellen, többek között az Egy esős nap New Yorkban főszereplői, Timothée Chalamet és Selena Gomez is, akik azt nyilatkozták, megbánták, hogy elvállalták a filmet, és felajánlották a gázsijukat a szexuális zaklatások ellen küzdő, a #MeToo folytatásaként létrejött TimesUp alapítványa számára.
A botrányos előmenetelű Egy esős nap New Yorkban a hazai mozikba is eljutott. A történet egy fiatal párról szól, akik New Yorkba utaznak, mivel a lány, Ashleigh (Elle Fanning) lehetőséget kapott, hogy egy nagymenő filmrendezővel interjút készítsen. A fiú, Gatsby (Timothée Chalamet) amúgy is visszavágyott már New York-ba, így örül a hirtelen jött kiruccanásnak, el is kezdi tervezgetni, hogy milyen éttermekbe fognak menni és milyen romantikus lesz kettesben. Igen ám, de az események cseppet sem úgy alakulnak, ahogyan azt ők eltervezték és a bonyodalmak, ahogyan azt el is várjuk egy Woody Allen-filmtől, csőstül jönnek. A lányt magával ragadja a sztárvilág, a fiú pedig mindeközben búsan mereng azon, hogy kit szeret jobban: Ashleigh-t vagy New Yorkot.
Az Egy esős nap New Yorkban a botrányokkal kontrasztban bájos film lett és kellemes élményt nyújt a nézőknek. Nem veszi magát halálosan komolyan, és éppen ezzel a könnyedséggel tudja az emberi viszonyok összetettségét olyan hatékonyan, szórakoztatóan és szarkasztikusan bemutatni – ahogy azt Woody Allentől megszokhattuk. Sokan kritizálják a rendezőt önismétlése miatt, viszont valójában zseniális, ahogy a kissé kifigurázott klisékkel, a töménytelen, sajátos hangulatáradattal és világszemlélettel képes a nézőkre zúdítani a kapcsolatok széles spektrumát.
Szóval ismét terítékre kerül a férfi és a nő viszonyának örökös ellentéte – és Woody Allen tálalásában ezek sosem válnak unalmassá. A rendező filmjeiben tulajdonképpen mindenki szenved – aki nem, az gyanús is, hogy valamit eltitkol. A középpontban szinte kivétel nélkül mindig ugyanazok a fő konfliktusok, az egyes karakterek és bizarr helyzetkomikumok minden esetben képesek frissességet vinni a történetekbe. Habár gyakran nagyon különös és néhol fura szituációkba csöppennek a szereplők, valahogy mégis életszagúnak tűnik az egész, olyannyira, hogy kifejezetten könnyű azonosulni velük és belevonódni az események sodrába. Az Egy esős nap New Yorkban-ban mind a dialógusok, mind pedig maga az alaphelyzet és a kísérőül szolgáló zene is hamisítatlanul Woody Allen-i stílusjegyekkel bír. A beállítások is ragyogóan vannak kivitelezve, süt róluk a profizmus és a legjobban sikerült filmjeit idézi mind hangulatban, mind pedig megvalósításában.
És persze ott van New York, mert a Woody Allen filmekben mindig felbukkan, még ha nem is ott játszódik a film. Viszont a mostani alkotásnak abszolút a főszereplője a Nagy Alma, annyira hangsúlyos a jelenléte. A város Allen filmjeiben talán még soha nem is volt ennyire komor, de mégis élettel, lehetőségekkel teli - és minden képkockából süt a rendező szülővárosa iránti feltétel nélküli tisztelete és szeretete.
Az Egy esős nap New Yorkban pedig egyértelműen világossá teszi számunkra, hogy mennyire mást jelent ott gazdagnak lenni, mint bárhol máshol. A főhős, Gatsby ugyanis egy kamaszos külsejű egyetemista, aki úgy néz ki és úgy beszél, mint a gazdag New York-i zsúrfiúk 1951-ben. Miatta olyan, mintha kosztümös filmet néznék, pedig a történet határozottan napjainkban játszódik.
A kissé különc és teszetosza, de művelt és néhol kifejezetten sznob fiú ugyanis hangversenyekre jár, John Singer Sargent-festményekről értekezik, a híres filmrendezőtől pedig azt kérdezné, milyen hatással volt a műveire Ortega y Gasset filozófiája. Woody Allennek tehát sikerült megtalálnia azt a színészt, aki képes visszaadni az általa játszott jószívű, kedves, de mégis szerencsétlen figurákat, ő pedig nem más, mint Timothée Chalamet. Minden egyes rezdülésében, a testtartásában visszaadja a régi Woody Allen játszotta karaktereket és nagyon jól áll neki ez a világ borús oldalát látó, pesszimista, lezser, kultúrsznob figura, akinek a legjobb randi ötlete az, hogy esőben sétáljon barátnőjével a városban.
Ashleigh (Elle Fanning) karaktere ezzel szemben bevállalós és szégyellős egyszerre, aki amilyen szép és okos, olyannyira megbízhatatlan. Ráadásul a fiatal hölgy a fél hollywoodi filmipar szemét felnyitja romlatlan őszinteségével és fiatalos frissességével: így a középkorú rendező (Liev Schreiber), a filmsztár (Diego Luna) és forgatókönyvíró (Jude Law) egyaránt ágyba akarja csalni. Egyébként Ashleigh történetszála nem is eredeti ötlet, a Woody Allen által is nagyra tartott Federico Fellini A fehér sejk című filmjét idézi meg. Abban is a nagyvárosba érkező fiatal naiváról van szó, aki az általa imádott filmsztárral eltölt egy napot, és a végén rájön, nincs szüksége a szórakoztatóipar álságos világára.
Rendkívül érdekes, hogy az Egy esős nap New Yorkban-t övező botrány dacára éppen azt mutatja be a mű, hogy a filmipar fejesei hogyan használják ki a fiatal, feltörekvő tehetségeket. Bár azt érdemes hozzátenni, hogy ezek az úgymond nagyemberek nem állnak sikereik csúcsán, sokkal inkább megkeseredett, kiégett, neurotikus figurák, akikből a gerinc és az erkölcs eltűnt.
És ha már az erkölcsnél tartunk, az Egy esős nap New Yorkban-ban központi helyet foglal el. Ugyanis a szórakoztató és kellemes, New York-i dzsesszel átitatott hangulat leple alatt kapunk némi társadalomkritikát az amerikai elit fényűző életéből. Kínos párbeszédeket a látszat alatt lapuló, szőnyeg alá söpört titkokból, szarkasztikus utalásokat arra nézve, hogy mégis mi ellen lázadhat egy huszonéves, lézengő fiatal, akit szülei eltartanak, dolgoznia nem kell, jövőre vonatkozó céljai pedig még csak nagyvonalakban sem körvonalazódnak.
És hogy ne csak dicséretet kapjon a film, muszáj megemlítenem, hogy a magyar szinkron kritikán aluli. Nyilván ez nem az eredeti alkotás hibája, de azért sokat tud rontani az élményen. Mikor meghallottam Timothée Chalamet magyar hangját, azt hittem, hogy csak valami rossz vicc – de sajnos kiderült, hogy nem. A hazai mozikban pedig kizárólag szinkronosan adják a filmet, amelyet a forgalmazó a következőkkel magyaráz: „Mivel az eddigi Woody Allen filmek esetén a szinkronos változatok voltak sikeresebbek, ezért döntött most a cég a szinkronos mellett. A DVD-n, majd elérhető lesz az eredeti hangsáv is, felirattal.” Nagyon szomorú…
De egy szó, mint száz az Egy esős nap New Yorkban a kellemetlen magyar hangok ellenére is egy ízig-vérig klasszikus Woody Allen móka, amely a rendező legjobb korszakát idézi. Egy újabb New Yorkhoz írt szerelmeslevél, amely ismét megmutatja, hogy ez a város valóban nem alszik. Az amerikaiak pedig sajnálhatják, hogy kimaradnak ebből az élményből.
Egy esős nap New Yorkban (A Rainy Day in New York)
amerikai romantikus vígjáték, 92 perc, 2019
Főszereplők: Timothée Chalamet, Elle Fanning, Liev Schreiber, Jude Law, Diego Luna, Selena Gomez
Rendező: Woody Allen
