Trója

2020. április 21. - Péntek Tünde

Amióta világ a világ, a férfiak háborúkat vívnak: hol a hatalomért, hol a dicsőségért, hol a becsületért, hol pedig a szerelemért. Erről szól Trója története, amelyet olyan epikusan álmodtak filmvászonra, hogy nemcsak 15 év távlatából, de még sokkal többől is emlékezni fogunk rá.

Wolfgang Petersen nagyszabású műve alapvetően Homérosz Iliásza alapján készült, de tartalmaz pár momentumot az Odüsszeiából, és szóba kerül egy rövid pillanat erejéig Dido és Aeneas legendája is. Akár azt is mondhatnánk, hogy a film főszereplője maga Trója, de a zárójelenetben Odüsszeusz sokkal szebben emlékezett meg azokról a hősökről, akikre még ma is emlékezünk:

Ha valaha elbeszélik történetemet, mondják el majd, hogy óriások közt éltem. Az ember úgy kél és dől, akár az őszi búza, de e néhány név soha nem merül feledésbe. Mondják el majd, hogy láthattam Hektórt, lovak szelídítőjét. S mondják el, hogy Akhilleusz korában éltem.

De ne szaladjunk ennyire előre. A film Akhilleuszt helyezi az események középpontjába, és vázlatosan követi az Iliászt: a lényeges sarokpontok, mint Heléna elrablása, a trójai Apollón-templom megszentségtelenítése, Patroklosz halála, Hektór és Akhilleusz párbaja, a trójai faló és Akhilleusz halála, mind helyet kapnak a műben. Ám ezek között elég szabadon kezelik a cselekményt, és kimaradnak belőle például az isteni beavatkozások, ami által egy történelmi film benyomását kelti az egész alkotás. Persze az történelmi tény, hogy Krisztus előtt 1200 környékén nagy csata zajlott Trójában a valóságban is. Wolfgang Petersen rendező akképp nyilatkozott erről, hogy a misztikus állatok és a görög istenek jelenléte szükségtelen a történet szempontjából, és sokkal érdekesebb olyan hús-vér embereket látni a vásznon, akik harcolnak körömszakadtáig, „sarok-átlövésig", bosszúból, szerelemből, becsületből vagy a dicsőségért.

Emellett a Trójában sok olyan eseményszál is van, amelyek Homérosz együttműködése nélkül születtek. Ilyen például, amikor Hektór megöli Menelaoszt, vagy Briszéisz (akinek alapból zavaros és összemosott a karaktere) leszúrja Agamemnónt, és az sem szerepel az eposzban, hogy Párisz, Heléna és Andromakhé elmenekülnek Trójából. Kissé nevetséges lett az is, ahogy Odüsszeusz kitalálja a trójai faló cselét, illetve anélkül sem lehet elmenni szó nélkül, amikor Párisz eltalálja Akhilleusz sarkát. Ha nem ismernénk középiskolás tanulmányainkból az eredeti történetet, akár úgyis értelmezhetnénk a látottakat, hogy a trójai herceg rendkívül rosszul célzott – ami a korábban bemutatott harci virtusa alapján abszolút hihetőnek tűnne. Mindennek ellenére gördülékenyen halad a cselekmény, és a filmnek rendkívül jó ritmusa van, amin a botorságok ellenére is lehetetlen unatkozni.

Persze kétség sem fér hozzá, hogy a Trója legnagyobb erénye a látványvilága, amely minden apró részletre kiterjed: a kor hangulatát és stílusát káprázatosan megragadják és tálalják számunkra a készítők. Ez a film annak az érának a terméke, amikor a Gladiátor és A Gyűrűk ura trilógia robbantott kasszát, és megvesztek a nézők a történelmi időkben játszódó szuperprodukciókért, a CGI-effektekért és a gigantikus csatajelenetekért. Habár a Trója nem bővítette új elemekkel ezt a háborús tárházat, és nem mutatott fel újabb technikai bravúrokat, azonban azt, amit korábban e műfajban már megismerhettünk, hibátlanul látjuk viszont. Ilyen például Hektór és Akhilleusz párbaja, ahol hosszú percekig csodálhatjuk a küzdelem minden szépségét, feszültségét és magasztosságát – és ha belegondolunk, ez egyben a film legemlékezetesebb jelenete is.

A Trója összességében egy nagyon látványosra sikeredett hollywoodi szuperprodukció, melyet elképesztő vizualitásba sikerült önteni, nagyszabású csaták és remek párharcok sorát felvonultatva. Wolfgang Petersen rendezésének képei azon kevesek közé tartoztak, amelyekre évek múltán is emlékezni lehet, akárcsak James Horner aláfestő zenéjére. Van valami olyan esszenciája ennek a műnek, amit nagyon kevesek tudtak csak megragadni a filmtörténelem során. Talán a mai emberhez közel álló mondanivaló, a stílusos tálalás vagy a film világa az, netán mindezek együtt. Az viszont tény és való, hogy az akkori idők legnagyobb költségvetésével készült el a Trója a maga 175 millió dollárjával, de világviszonylatban 497 millió dollárt hozott a konyhára – szóval igencsak felkeltette a nézők érdeklődését is.

És ez annak is köszönhető, hogy a görög mitológia alakjait igazi sztárok alakítják, a színészi gárdára semmilyen panasz sem lehet. Kezdjük például Brad Pitt-tel a sort! Amikor Akhilleusz a halhatatlanság és a rövid, de hírneves élet közül az utóbbit választotta, valószínűleg tudta valamilyen jóslatból, hogy 3200 év múlva Brad Pitt formálja meg - ugyanis egy mai sztárhoz méltó módon saját hírnevének fényezése volt a célja, amely valódi jutalomjáték egy hollywoodi csillag számára. Igaz, hogy Brad Pittnek korántsem ez a legkiforrottabb alakítása, de hitelesen játssza minden idők legnagyobb harcosát, képes mélységet vinni a forgatókönyv szerint kissé felszínesre szabott karakterbe, és helyenként egymaga cipeli a hátán az egész filmet.

Brad Pitt mellé csatlakozik Eric Bana, aki Hektórt alakítja, ráadásul egészen kiválóan, végig súlya és méltósága van, amikor csak színre lép. Diane Kruger karrierje ezzel a filmmel indult be, habár Helénaként inkább csak szép volt, mivel nem sok lehetősége nyílt rá, hogy a bájai mellett a tehetségét is megvillantsa. A Páriszt megformáló Orlando Bloomból pedig sok tinilány kiábrándult a film után, de véleményem szerint nagyszerűen hozta a szerepét, mivel az asszonyrabló, felelőtlen herceg éppen ilyen karaktert kíván meg. Mellette ott van még a sok év után visszatérő, hétszeres Oscar-jelölt Peter O'Toole Priamosz királyként, akiből éteri módon sugárzik a tisztaság és a jóság a vásznon. És érdemes még megemlékezni az Odüsszeuszt játszó Sean Beanről is, aki kivételesen nem hal meg a filmben – és ezt igencsak kevesen mondhatják el magukról Trójában.

Habár sokan felróják azt Wolfgang Petersennek, hogy nem vonultat fel homéroszi mércével is mérhető, mély erkölcsi párhuzamokat, és helyenként műanyagszerű a szövegkönyv – de ennek ellenére zseniális az alkotás abban a tekintetben, hogy kortalanul mesél el egy klasszikus történetet. Még 3200 év távlatából sem feledtük el azokat a hősöket, akikről a legendák szólnak. És szerintem van annyira látványos és nagyszabású alkotás a Trója, hogy ez még Homérosznak is tetszene.

Végül, de nem utolsó sorban, jöjjön még 10 érdekesség a filmmel kapcsolatban:

Brad Pitt és Eric Bana nem használtak dublőröket az epikus párbajhoz. Viszont megegyeztek abban, hogy fizetnek egymásnak, amennyiben valóban megütnék a másikat: 50 dollárt ért egy gyengébb ütés és 100 dollárt egy erősebb. A forgatás végén Brad Pitt 750 dollárt adott kollégájának, ellenben Eric Bana egy centtel sem tartozott neki.
Brad Pitt 6 hónapi kemény edzéssel érte el a filmben is látható fizikumát.
Viszont a forgatás során egy komoly sérülést is szerzett, stílszerűen elszakadt az Achilles-ínja.
Mindezek ellenére Brad Pitt csupán egyetlen dologra panaszkodott: rendkívül megviselte, hogy a film készítése során tilos volt dohányoznia.
Sean Beant teljesen elvarázsolta, hogy megismerhette a legendás Peter O’Toole-t: „Ez volt az első alkalom, hogy találkoztam vele. A trójai királyi palástot viselte, cigarettázott, és odaköszönt nekem: ’Sean, drága fiam, hogy vagy?’ Azt hiszem, pontosan ilyennek képzeltem el.”
Orlando Bloom gyűlölte az általa eljátszott karaktert, több interjúban is gyávának és idiótának nevezte Páriszt.
A forgatáson az összes harcosnak szőrtelenítenie kellett a mellkasát. Eric Bana volt kollégái közül a legbátrabb: nem akart naponta bajlódni a borotvával, így legyantáztatta az egészet.
A mexikói felvételek során két biológust is alkalmaztak, akik a tengeri teknősök tojásait védték a parton.
A mexikói forgatást többször megzavarták hurrikánok: az egyik éjszaka csapott le a stábra, és gyakorlatilag lakhatatlanná tett Brad Pitt házát, aki történetesen annyira kimerült volt az előző napi felvételek miatt, hogy végig aludta az egészet.
A film nagyszerűen ábrázolja az ókori trójaiak kiválóságát a tengeri kereskedelemben, mivel abban a jelenetben, amikor a görögök partraszállásakor felbolydul az élet a falak mögött, lámák is szaladnak Trója utcáin. Úgy tűnik, a trójaiak a vikingeket is megszégyenítő módon egyenesen Dél-Amerikába jártak át. :)