Kultúra minden mennyiségben

KultúrSokk

KultúrSokk

Szólíts a neveden

2020. május 22. - Péntek Tünde

Mondogatták annak idején, hogy ez a 2017-es év legromantikusabb filmje, az év leggyönyörűbb drámája és egyúttal az év meglepetése is. És mindenkinek igaza volt. Luca Guadagnino érzékeny műve a felnőtté válásról, az utolsó nyárról, az első szerelemről mesél nekünk.

13_49.jpg

2017 határozottan erős és emlékezetes évnek bizonyul Hollywood történetében, hiszen legalább két olyan alkotás is született, amelyek meghatározó darabbá váltak a filmtörténelemben. Vannak ugye az olyan típusú alkotások, mint például Paul Thomas Anderson Fantomszála, amelyek gondolati mélységükkel, szinte tudományos megközelítésükkel nyűgöznek le és szippantanak be. És vannak olyanok is, amelyek zsigeri szinten alakítanak át valamit az emberben, az ösztönös mélyére téve különös kirándulást, valahol az álmok és az ébrenlét határán. A Szólíts a neveden éppen ilyen. Nincsen érdemi története, inkább egymásra fűzött jelenetek összességéből áll, amelyek két fiatal szerelmének az ívét adják. És teszi mindezt úgy, hogy a legtöbbeknek ismerős, átélhető érzést közvetít a vásznon át.

01_41.jpg

Valószínűleg mindenki fel tudja idézni az első szerelem emlékét, ugye? A felemelő érzést, ahogy pillangók repkednek a hasunkban, már csak a gondolatától is a másiknak. Vagy éppen a szakítás keserűségéét is, hogy úgy érezzük, hogy kitépték a lelkünk egy darabját. És persze mindenki ismeri a tikkasztó meleg nyár érzését is, a legyek és a szúnyogok zümmögését, az érett barack illatát, a tó hűsítő, jeges vizét, az ebben való örömteli fürdőzést. Luca Guadagnino filmje ezeket az élményeket, érzéseket sűríti bele egyetlen csodálatos költeménybe, amelyben még akkor is el tudunk merülni, ha nem voltunk 17 éves szerelmes fiúk Olaszországban, az 1980-as években.

02_37.jpg

André Aciman 2007-es regényéből készült a forgatókönyv, amely egy észak-olaszországi nyár emlékét eleveníti fel. Elio (Timothée Chalamet), a 17 éves amerikai srác számára maga a paradicsom a vakáció: a szüleivel együtt minden évben ugyanabban az ódon villában és kertben tölti az idejét, ugyanazok a régi barátok veszik körül, buliznak, strandolnak, zenét hallgatnak, beszélgetnek, és persze szerelemesek. Elio apja művészettörténész, aki minden évben befogadja néhány hétre egy tanítványát. Így érkezik hozzájuk a doktori disszertációján dolgozó Oliver (Armie Hammer), aki megzavarja a boldog harmóniát. Egyszerűen nem illik ide: túl laza, túl szép, és nem tudni, mit akar. Ez a nyár más, mint a korábbiak. Boldog és furcsa, szerelemmel és bánattal teli. Mire véget ér, már semmi nem lesz ugyanolyan, mint addig volt.

03_37.jpg

És igen, jól olvastuk, ez a film két férfi szerelméről szól. A Szólíts a neveden pedig csodaszépen mesél róla, és még ennek ellenére sem tekinthetjük melegfilmnek. Már csak azért sem propaganda jellegű alkotás, mert mindkét főszereplőjének vannak kalandjai lányokkal. Illetve az erotika sincs túltolva benne: pontosan annyit látunk, amennyit látnunk kell. Ezért persze sokan képmutatással vádolják az alkotókat, holott a film az érzésekről szól, nem a vágyakról, és azokról sem giccsesen. Meglepőnek tűnhet, de a Szólíts a neveden legnagyobb erőssége az időtlenség, nem pedig az a bátorság, hogy a homoszexualitást állítja középpontba. Ugyanis a filmben jóformán teljesen mellékes az, hogy a két szereplője férfi, az érzelmi világ és az atmoszféra a hangsúlyos.

08_32.jpg

A Szólíts a neveden az első nagy szerelem felkavaró, zavarba ejtő, felemelő érzését közvetíti elemi erővel és magával ragadó érzékiséggel. A film nagyon finoman követi le a folyamatot, ahogyan Elio és Oliver óvatosan tapogatózik egymás felé, és szépen használja hídnak a művészetet: hol egy vízből kimentett szobron keresztül érintik meg egymást, hol a zene segítségével évődnek, hol pedig egy egészen evidens párhuzamot szolgáltató történetet beszélnek meg két ijedt szerelmesről. Mindez ebben a sok évszázadnyi művészettel vastagon átitatott közegben cseppet sem hat modorosan. A film pontosan úgy mutatja be a szerelmet, mint az ókori görög szobrok és rajzok.

05_33.jpg

A kép és a hang pedig buja lüktetésben és lírai ringásban forr össze a figurák érzéseivel. Az olasz táj magától értetődően gyönyörűséges, mintha azért lenne, hogy ennek a szerelemnek biztosítsa a tökéletes romantikus hátteret. A zenét izgatott zongoradarabok dominálják Bachtól a kortárs John Adamsig. Szinte az orrunkban érezzük a kert illatait, és átjárja minden porcikánkat a nyári napok kéjes lustasága, Luca Guadagnino minden érzékszervünkre hat. Minden rezdülésében tökéletesen megragadja nemcsak az első szerelem izgalmát és boldogságát, hanem a határtalan, szívkitépő, soha be nem gyógyuló fájdalmát is.

07_35.jpg

A Szólíts a neveden annyira tele van emlékezetes képekkel, és olyan életérzéssel, amelytől az ember kvázi lebeg 132 percen keresztül a nyolcvanas években. Abban a korban, amikor még nem volt gáz cikin táncolni, amikor még nem a retrórádiókból szólt a Words, amikor a kisváros béna diszkójában szuperül lehetett csajozni bárkinek, akinek volt mersze, amikor felszabadultan lehetett táncolni az utcán az autórádiókból szóló zenére idegenekkel. Ehhez jön még az olasz táj, a barack, a rövidnadrágos biciklizés, a tengerpart, a természetben fürdőzés, az ódon, patinás belső terek, ahol békében elfér egymás mellett a zongora és a képcsöves tévében futó korabeli videóklipek. És ebben az atmoszférában élik át a főszereplők azt az eleinte égető, később melankolikus érzelmi hullámvasutat, amit mi is jól ismerünk már, és mindezt olyan elementáris erővel adja át a rendező és két színésze, amitől lelkünk legmélyéig megrendülünk és felkavar minket.

11_68.jpg

Elio szerepében lebilincselő alakítást nyújt elképesztő érzékenységével a szinte ismeretlenségből felbukkanó Timothée Chalamet, akit játékáért Oscar-díjra is jelöltek. A jelenleg 25 éves színész a film igazi felfedezettje, akinek a karrierjét indította be a Szólíts a neveden. A fiatal tehetség nemcsak, hogy rendkívül intelligensen és elragadóan játszik, de olyan kisugárzással és őszinte bájjal rendelkezik, ami keveseknek adatik meg. A kamera pedig egyszerűen imádja. Armie Hammer méltó társ ehhez, akinek szintén pályafutása eddigi csúcspontja Oliver megformálása, és sokkal több árnyalatot mutat meg magából, mint korábban bármikor. A 196 cm magas, pofátlanul jóképű színész ezelőtt olyan rendezőkkel dolgozott együtt kisebb-nagyobb szerepekben, mint Gore Verbinski (A magányos lovas), David Fincher (Social Network - A közösségi háló), Guy Ritchie (Az U.N.C.L.E. embere), Tom Ford (Éjszakai ragadozók) vagy Clint Eastwood (akinek filmjében, a J. Edgarban például szintén egy meleg karaktert formált meg annak idején).

12_60.jpg

A Szólíts a neveden egyértelmű példája annak is, hogy milyen az, amikor a megfelelő színész és rendező összetalálkozik. Timothée Chalamet arcának és testének minden rezdülése igazi, és nehezen tudjuk levenni a szemünket arról a szívdöglesztő Armie Hammerről is, aki bájosan esetlenül ropja a táncparketten. Egyszerűen minden pillanatuk spontán és valódi. Szóval ilyen érzés nézni ezt a filmet, és ha bárki azt állítja, hogy a 3D-s filmek azért fantasztikusak, mert az ember úgy érzi, ott van a vásznon, együtt a szereplőkkel, az még valószínűleg nem látta Luca Guadagnino alkotását. 

06_34.jpg

Pont ezen érzések miatt a Szólíts a neveden egy rettentő mód őszinte és tiszta film. Szerelemről ennyire gyönyörűen csak a legnagyobbak tudnak mesélni, így az sem véletlen, hogy ezt az alkotást nem kevesebb, mint 4 Oscar-díjra jelölték. A Szólíts a neveden pedig nemcsak ezért remek film, de egy fontos üzenetet is közvetít: a szerelem normális, minden más részlet csak mellékes. Ha történetesen egy nő és egy férfi románcát követte volna végig a mű, a beteljesületlen kapcsolat látványa ugyanúgy hatott volna mindenkire, hiszen mindig fájdalmas azt látni, ha két egymáshoz illő ember önhibáján kívül nem lehet együtt. Mindezt a maga egyszerűségében annyira szépen mutatja be Luca Guadagnino, hogy abba beleszakad a szívünk. És kétségtelen, hogy a film után minden néző egy kicsit olasz akar majd lenni, és persze nagyon szerelmes.

09_28.jpg

Szólíts a neveden (Call Me by Your Name, 2017)

olasz-amerikai dráma, 132 perc

Rendező: Luca Guadagnino

Főszereplők: Timothée Chalamet, Armie Hammer

00_34.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://expertin.blog.hu/api/trackback/id/tr5715668674

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása