Ken Follett nem kisebb vállalkozásba fogott, minthogy a véres és gyönyörű huszadik század történetét vesse papírra 5 család életét végigkövetve 1900-tól napjainkig. A végeredmény pedig nem kevesebb, mint 3000 oldal 3 vaskos kötet formájában.
Ken Follett művei világszerte több mint 150 millió példányban keltek el, és amikor már mindenki azt hitte, hogy pályafutása csúcsára ért A katedrálissal, akkor indította útjára az Évszázad-trilógiát. A 20. század európai és észak-amerikai történetét öt (egy amerikai, egy angol, egy walesi, egy német és egy orosz) család több generációjának életét bemutatva, három vaskos kötetben dolgozta fel a walesi származású író. A három epizód a következő, magával ragadó címeket kapta: A Titánok bukása, A megfagyott világ és Az örökkévalóság küszöbén.
A huszadik század kétségtelenül a gyökeres változások kora. Ha valaki az 1900-as esztendők elején egy időspirálba kerülne, és egy csoda folytán a század végén térne magához, teljes joggal kérdezhetné: hol az istenben vagyok? Ám leginkább azoknak nem volt könnyű megérteni és átélni ezeket a változásokat, akik a részesei voltak.
A trilógia betekintést enged a századforduló, a „boldog békeidők” utolsó időszakába, amikor a vészjósló fellegek már gyülekeztek. Follett Németországra, Angliára, az Egyesült Államokra, és Oroszországra/Szovjetunióra koncentrál hiszen ezek viszonyai határozták meg az elkövetkező sok évtized eseményeit. Láthatjuk, hogy a történelmi folyamatok alapvető szerepet töltenek be a magánember életében, és bizony gyakran kíméletlenül belenyúlnak jövőjük alakulásába. A könyv stílusa pedig elragadó, az olvasó mintha a könyv lapjaiból egyenesen belépne az események sűrűjébe, és szinte magáénak érezheti a famíliák felmerülő problémáit.
Bár a trilógia családjai és történetük kitalált, de ennek ellenére is olvasmányos, szórakoztató formában ad átfogó képet Follett a huszadik század történelméről a saját nézőpontja alapján. Ismert tény ugye, hogy a történészek a dokumentumok segítségével igyekeznek minél teljesebben rekonstruálni a valóságot. A szépirodalmat művelő szerző feladata pedig némileg más: azt írja, ami szerinte megtörténhetett. Ezzel magyarázható, hogy az író valós történelmi személyiségek mellett fiktíveket is belesző a történetbe, sőt, mi több, azok kapcsolatba is kerülnek egymással.
Follett pedig nagyon ért hozzá, hogy emberközelivé varázsoljon minden eseményt, és nem kerüli ki a szerelmes jeleneteket, de ezek egyike sem érzelgős vagy szürreális. Minden, ami a szereplőkkel történik, akárkivel megtörténhetett. Bár valamilyen formában mindegyik karakter jelentős figurává válik (főként azért, hogy első sorban legyenek minden történelmi eseménynél), mindenki csak egy kisember. Egytől egyig olyanok, akik egy nagyobb társadalmi/politikai csoportot képviselnek – mi olvasók pedig átfogó képet kapunk életükről. Vannak itt arisztokratáktól politikusokon és zenészeken át bányászokig mindenféle emberek, akik elsősorban azért küzdenek, hogy boldog életük legyen.
Az Évszázas-trilógia felépítése éppen olyan, mint a többi Ken Follett regényé: folyton ugrálunk a szereplők között. Ám mivel folyamatosan történik valami, bármennyire is vaskosak a kötetek, szinte egy levegővétel alatt végig lehet rohanni rajtuk, annyira sodró a lendületük.
A Titánok bukása a huszadik század első éveitől a nagy háború végéig, a Párizs környéki békekötésekig tart. A kötet címéhez méltóan azt a 20 felkavaró évet dolgozza fel, amely nagy nemzetek bukását és felemelkedését hozta el – és alapjában véve megrengette az egész világot.
A folytatás, A megfagyott világ a két háború közötti időszakról és a második világégésről mesél. A korábban megismert öt család egymásba fonódott életét követhetjük nyomon a Harmadik Birodalom felemelkedésével kezdődő, majd a spanyol polgárháborúval és a második világháború nagyszabású drámáival folytatódó, az amerikai és az orosz atombombák felrobbantásáig tartó években - vagyis az 1930-as évek elejétől 1946-ig.
A záró rész, Az örökkévalóság küszöbén a hidegháború korszakában játszódik, az 1960-as és az 1980-as évek közötti időszak hatalmas szociális, politikai és gazdasági változásait mutatja be: a polgárjogi mozgalmakat az USA-ban, a Kennedy család intézkedéseit, a politikai gyilkosságokat, a vietnami háború elleni tiltakozásokat, a berlini fal felhúzását és lebontását, az atomcsend-egyezményt, a gorbacsovi peresztrojkát és természetesen a rock and roll és a beat nemzedékét.
Magyar olvasóként pedig különösen érdekes Az örökkévalóság küszöbén azon fejezete, amely hazánkról szól. Follett korábban egy újságírói kérdésre azt mondta, a sajtóból ismerte Németh Miklós alakját, amiből kirajzolódott számára egy pozitív személyiség, melyet szükségszerűnek érzett beleemelni a trilógiába. A regény vége felé ugyanis a szerző kitér arra a történelmi jelentőségű időszakra, amikor Németh Miklós akkori miniszterelnök és Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár Moszkvában tárgyal, és a magyar vezető megnyugtató válaszokat kap felvetéseire: a Szovjetunió nem avatkozik be katonailag Magyarországon, ha a kommunisták veszítenek a tervezett szabad választásokon, illetve Moszkva nem lép közbe, ha a magyar-osztrák határon nem tartóztatják fel a keletnémet menekülteket.
Tehát a huszadik század szőröstül-bőröstül, minden szépségével és rútságával együtt megtalálható a nagyívű trilógiában. Elolvashatjuk, hogyan buktak el az előző évszázadok titánjai, beleborzonghatunk ahogyan ezután megfagyott a világ, és afféle magasztosság önthet el minket, ahogy elindulunk az örökkévalóság küszöbén a század második felében. Nagy embereket láthatunk tündökölni és elbukni, szívbe markoló drámákat és feloldozásukat élhetjük meg. És még az évszázad legsötétebb napjait is körül lengi egy afféle rejtélyes atmoszféra, hogy mindez nincsen hiába, mindennek megvan a maga jelentősége a történelem sodrában – melynek mi magunk is a részesei vagyunk.
