Amikor mindenki áradozik egy könyvről, ráadásul az ismeretlenségből előbukkant 24 éves szerző első művéről van szó, akkor kicsit gyanús lehet, hogy valószínűleg csak túlzás a dolog, és szimpla marketingfogás állhat a háttérben. Aztán alaposan leesett az állam, mikor végül rászántam magam, hogy elolvassam A Főnök ajánlatát.
Amikor olyan nehéz időket élünk, melyről legrosszabb álmunkban sem hittük, hogy megvalósulhat, és amikor napról napra egyre borzasztóbb adatokat kapunk, hogy hányan halnak meg vagy kerülnek lélegeztetőgépre és karanténba, igazi kincs az a pillanat, amikor nevetni tudunk. Számomra ezt jelentette A Főnök ajánlata. Hangosan felnevettem olvasás közben, és nem is egyszer.
Hogy pontosan miről is van szó? Adott egy ügyetlen asszisztens lány, Darai Kornélia, akit a végletekig kiborít a tapló és öntelt plasztikai sebész főnöke, Vasvári Iván. Ám egy meggondolatlan kijelentés után úgy alakul a csillagok állása, hogy Ivánnak könyörögnie kell Liának, hogy egy délután erejéig játssza el a barátnőjét a családja előtt. Innentől pedig egy olyan lavina indul el, ami teljesen elsöpör mindent, amit a józan ész diktálna – legalábbis Lia és Iván szerint. Közös munka, színlelt vacsorák és egy makarskai, közel sem álomszerű nyaralás egymás mellé kényszeríti hőseinket, akik legalább annyira utálják, amennyire végül megkedvelik egymást.
A fenti ismertető alapján akár sablonos, gyűlöletből szerelem sztoriról is lehetne szó. Az az igazság, hogy valamilyen szempontból valóban nem meglepő, hová fut ki az események láncolata, azonban az a fiatalos hang, melyet Farkas Andrea megüt a könyvében, egyértelműen újszerű és különleges. A filmszerűen pörgő történet alakulását a két főszereplő váltott szemszögéből ismerjük meg, ami az elképesztően vicces helyzetkomikumokon felül is külön pikantériát ad az olvasási élménynek. Hogyan látja egy férfi, és hogyan látja egy nő ugyanazt a szituációt? Hogyan értsük félre egymást? Kizárt, hogy ugyanarra gondoljunk, vagy mégis? A könyv rendkívül lendületes stílusban tálalja mindezt, ráadásul olyan nagyszerű humorérzékkel, hogy olvasói száj biztosan nem marad legörbülve közben.
Szóval adott egy kivételes hangvétel, ám mindez kevés lenne olyan szerethető karakterek nélkül, mint amilyen két főhősünk. Lia annyira szerencsétlen és esetlen, hogy bárki könnyedén magára ismerhet benne. Bridget Jones óta tudjuk, hogy mennyire jól működnek az ilyen szereplők. A legnagyobb truváj azonban kétségtelenül Iván. Nem túlzás azt mondani, hogy Farkas Andrea legendát teremtett vele. Egyszerre imádjuk és utáljuk, tudjuk, hogy a valóságban nem akarnánk egy levegőt szívni vele, de aztán lehet, hogy mégis. Úgy szeretjük, ahogy van – Mark Darcy után szabadon.
Úgy gondolom, napjainkban pontosan ilyen történetekre van szükség. Habár nem hozza le a csillagokat az égről, mégis vidámsággal tölt el bennünket, aminél nincsen fontosabb mostanában. A jó hír pedig, hogy ezzel a könyvvel nem ér véget a Lia-Iván univerzum, további kötetek megjelenése várható, melyekben kedvenc főhőseink is visszatérnek, még ha a későbbiekben nem is övék lesz a főszerep. Alig várom, hogy ismét egy jót nevessek rajtuk!
