Aki szokott könyvesboltokban bolyongani vagy olvasmányok után kutatni webáruházakban, minden bizonnyal látta már ezt a szép lilás, rózsaszínes borítójú könyvet, amelyről elsőre akár azt is hihetnénk, hogy angol nyelvű romantikus lányregény. Nos, közel sem azt kapjuk, amire számítani lehet ránézésre, hanem az utóbbi évek legnagyobb meglepetését.

Persze, ha elolvassuk a hátoldalon a tartalmat, a kép egyből árnyaltabbá válhat. „Néha ​az okozza a legtöbb fájdalmat, aki szeret. Lilynek nem ment mindig könnyen a sora, de annál keményebben dolgozott, hogy olyan életet élhessen, amilyenre vágyik. Elhagyta a Maine állambeli kisvárost, ahol felnőtt; egyetemet végzett, és Bostonba költözött, ahol saját vállalkozásba kezdett. Amikor szikrázni kezd a levegő közte és a jóképű idegsebész, Ryle Kincaid között, Lily életében hirtelen minden túl szép lesz ahhoz, hogy igaz legyen. …Ebben a merész és mélyen személyes regényben Colleen Hoover szívszorongató történetet tár elénk, ami új, izgalmas utakra vezeti őt magát mint írót is. A Velünk véget ér felejthetetlen mese a szerelemről, amiért nagy árat kell fizetni.”

Sőt, a regény kezdetén az ajánlás is egészen beszédes és egyben elgondolkodtató. „Apámnak, aki mindent megtett, hogy ne mutassa a legrosszabb oldalát. És anyámnak, aki mindent megtett, hogy ne lássuk apánk legrosszabb oldalát.” Ennek ellenére a Velünk véget ér mégis pontosan úgy indul, ahogyan a romantikus könyvek szoktak: adott egy nagy találkozás, amelyből azonnal vonzalom szökken szárba és az olvasó előtt a kétség szikrája sem merül fel, hogy ez a két szereplő előbb vagy utóbb, de mindenképpen beteljesíti szerelmüket. Habár érezhető, hogy Lily és Ryle egyaránt hordoz sebhelyeket a múltból, mégis kifejezetten könnyeden és szépen indul kettejük románca. Tulajdonképpen pontosan úgy, mint a mesékben. Aztán egyszer csak megérkezik a drámai fordulat, amely alaposan képen törli az olvasót – és Lily-t egyaránt.

Ugyanis a regény egyik meghatározó témája a családon belüli erőszak. Vitathatatlanul érzékeny és előítéletekkel teli témakör ez, hiszen mindig felmerül a kérdés, hogy egyesek miért nem képesek kilépni egy bántalmazó kapcsolatból. Miért hagyják súlyos tettlegességig fajulni a dolgokat? Miért nem menekülnek már az első utaló jelnél, az első ütésnél? Maga a főszereplő, Lily sem érti, miért nem képes rá. „Kívülállóként könnyű azt hinni, hogy mi gondolkodás nélkül odébbállnánk, ha valaki rosszul bánna velünk. Könnyű kijelenteni, hogy nem tudnánk szeretni valakit, aki bánt bennünket, ha közben nem mi vagyunk szerelmesek abba az emberbe." – olvashatjuk a könyvben.

Colleen Hoover kiváló regényének a titka, hogy képes borzasztó témákat gyönyörű írásmóddal, gondolatokkal és érzelmekkel tálalni – ebből eredően hat műve elementáris erővel, felkavaróan. Nem bírjuk letenni a könyvet, a fejünkbe férkőzik a sztori, szinte teljesen átérezhetőek a szereplők vívódásai és érzései. Még akkor is, ha az olvasó nem feltétlenül élt át hasonlót. A szerző viszont annál inkább. Az utószóból kiderül, hogy a könyveleji ajánlás sem véletlen, saját életéből merített tapasztalatait dolgozta fel e könyvben az írónő. „Attól, hogy valaki bánt bennünket, még nem szűnünk meg csak úgy szeretni. Nem az illető cselekedetei fájnak a legjobban, hanem a szeretet. Ha a tettek mögött nem lenne ott a szeretet, akkor kicsit könnyebb lenne elviselni a fájdalmat." – állítja Colleen Hoover a regényében.

Azt hiszem, a Velünk véget érre nyugodtan lehet használni az érzelmi hullámvasút kifejezést. Egyszerre szorul össze az olvasó szíve, miközben gyönyörű gondolatokat sorakoztat fel előtte a szerző, mindemellett a humort sem nélkülözi könyv. Sokszor megesik, hogy a könnyedebb műfajok alkotói fel-felvillantanak valamilyen komoly problémát, majd jól elmaszatolják. Colleen Hoover regényében viszont semmilyen maszatolás sincsen, árnyaltan ismerjük meg mindkét oldalról a bántalmazás mikéntjét. Felkavaró és emlékezetes olvasmány, amely cizelláltan mutatja be a bántalmazó és a bántalmazott lelki vívódásait, hiszen semmi sem fekete vagy fehér. Az írónő persze ezt frappánsabban adta szereplői szájába: „Rossz emberek nem léteznek, mind csak emberek vagyunk, akik néha csinálunk rossz dolgokat.” Aki elolvassa a Velünk véget ért, e sorokat biztosan nem fogja egy hamar kiverni a fejéből – akárcsak Lily és Ryle mérgező szerelmét.