Szabó Ervin nevéről elsősorban mindenki egy fővárosi könyvtárra gondol. Kevesen ismerik életrajzát és az sem köztudott, mivel érdemelte ki ezt a megtisztelő címet. Viszont az a feltevés, miszerint „biztos könyvtáros lehetett” ezúttal igaznak bizonyul.
Szabó Ervin az Árva megyei Szlanicán látta meg a napvilágot 1887. augusztus 23-án, ekkor még Schlesinger Sámuel Ármin néven. A nem különösebben jómódú zsidó családból származó, de meglehetősen ambiciózus fiatalembert szülei jogásznak szánták. A fiú kissé idegenül mozgott többnyire tehetős polgári, illetve dzsentri környezetből érkező egyetemi évfolyamtársai között. Igazi közegét bécsi vendéghallgatósága idején, a birodalmi fővárosban élő orosz emigránsok között lelte meg. Családja nem örült új társaságának – édesanyja több levelében is óvta a zavaros eszmékkel terhelt világmegváltóktól – ám a fiatalember ekkorra már menthetetlenül rabjává vált a századforduló táján oly divatossá vált szociálforradalmár életérzésnek. Egészen haláláig fontos szerepet vállalt a kommunista ideológia magyarországi terjesztésében.
Viszont még az egyetemi időszakban kitűnt statisztikai és könyvtárosi munkáival. 1899-ben doktorált. Pár év gyakorlat után a Fővárosi Könyvtárhoz került, 1911-ben lett ennek igazgatója. Átfogó művelődési hálózatot tervezett, az ő szellemében indult meg a könyvtári hálózat kiépítése. Széles néprétegek számára igyekezett hozzáférhetővé tenni az intézményt, különös tekintettel a hátrányos társadalmi helyzetűekre. Tevékenységében az angol public library mintáját tartotta szem előtt. Vezetése alatt korszerű társadalomtudományi könyvtár született. Alig néhány évvel az Egyetemes tizedes osztályozás könyvtári rendszer első, francia kiadása után, 1912-ben bevezette a Fővárosi Könyvtárban annak első, magyar nemzeti változatát.
1900-tól írt a Népszavába, ő alakította ki annak irodalmi rovatát. Tudományos munkásságát 1903-ban kezdte meg. 1906-tól volt a Társadalomtudományi Társaság alelnöke. A Huszadik Század című folyóiratban, a szociológia első magyar műhelyében rendszeresen tájékoztatott a nemzetközi munkásmozgalom kérdéseiről. Cikkeket írt a Neue Zeit német és a Mouvement Socialiste francia folyóiratokba is. Az első világháború éveiben súlyos betegsége ellenére az antimilitarista mozgalom szellemi vezérévé vált. Nagy történelmi művét Társadalmi és pártharcok a 48-49-es magyar forradalomban címmel már betegágyában fejezte be. 1919. szeptember 29-én halt meg Budapesten.
Szabó Ervin emlékezete több formában is megjelent. Nevét viseli a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. 1972 és 1991 között a Szabó Ervin-emlékéremmel ismerték el a kiemelkedő tevékenységet végző könyvtárosok és levéltárosok munkáját. 1977-ben egy forint értékű bélyeg jelent meg emlékére Vagyóczky Károly tervezésében.
A cikk eredeti megjelenése: 2010. 09. 29. www.nembulvar.hu
