Csehország fővárosa nemcsak a régió, de összességében Európa egyik legkedveltebb célállomása, London, Párizs és Róma után a legnépszerűbb: 2017-ben több mint 8,5 millió turista látogatta meg. Mivel hazánkból is igen egyszerűen eljuthatunk ide, érdemes pár szót ejteni róla, hogy akár egy hétvége erejéig is mennyi élménnyel gazdagodhatunk a cseh fővárosban.

A mai Prága területén már a kőkorból is találtak emberi településre utaló nyomokat. A város elhelyezkedésében minden adott volt a civilizáció meghonosodásához, mivel a vadászathoz, a halászathoz és a rejtőzködéshez is ideális körülményeket biztosított. Prága kilenc dombra épült fel, mai kiterjedtségében 31 km hosszúságban kanyarog rajta a Moldva folyó, több szigetet közre ölelve. A város neve (Praha) is a természeti adottságából eredeztethető: csehül prah-nak hívják azokat a zúgókat, amelyeken nagy robajjal folyik át a víz. Elhelyezkedése abból a szempontból is kiváló, hogy a térség többi nagyvárosa is elérhető távolságon belül található: Bécs 300 km, Pozsony 320 km, Berlin 350 km, Budapest pedig 530 km – amit nagyjából 6-7 órányi autózással vagy vonatozással lehet leküzdeni.

A nagyjából 1,3 millió lakosságú Prága történelmi központját 1992-ben a Világörökség részévé nyilvánította az UNESCO. Egy cseh történész igen találóan foglalta össze a város történetét: „Ahol más városokban a talajvíz csörgedezik, ott Prágában a vér.” Ebben a városban lépten-nyomon az élő múlttal találkozhatunk, a csehek, németek és zsidók bonyolult, ámde termékeny kapcsolatrendszere tette a várost a 20. század szellemi és kulturális központjává. A rendszerváltást követően ugrásszerűen megnövekedett a prágai amerikai közösség is, és egyfajta globális, bohém fővárossá nőtte ki magát, ahová azóta is naponta 11 ezer turista érkezik.Tehát a cseh főváros építészeti, kulturális, vallási emlékek, látnivalók sokaságát vonultatja fel, amelybe a modernkor egy-két mementója is megtalálható – Prága minden negyedének külön-külön hangulata és történelme van.

Az is nagy előnye a városnak, hogy a látványosságok nem messze helyezkednek el egymáshoz, és a belvárosi részhez igen közel is találni már pénztárcabarát szállásokat. Meg úgy alapjában véve sincs nagy különbség a cseh és magyar árszínvonalban, sőt bizonyos termékeket kedvezőbb áron is beszerezhetünk, mint otthon. Valójában nem lehet olyan hónapot találni, amikor kevés turista lenne a cseh fővárosban – tapasztalataim alapján vagy sokan, vagy még többen vannak ott. Prágába érkezésünk időpontját  attól tegyük függővé, hogy milyen hőmérsékletben szeretnénk várost nézni – maga az időjárás is nagyon hasonló a magyar viszonyokhoz. Illetve, ha elsőre megragadott minket Prága légköre, érdemes az év egy másik évszakában is ellátogatni, mert mindig más arcát mutatja a város, és mindegyik jól is áll neki. Ahogy Mozart mondta róla egyszer „Nap mint nap ugyanazon az útvonalon kocsikázom haza, mégis mindig felfedezek valami újat.”

Tulajdonképpen egy jól megtervezett séta körúttal egyetlen nap alatt megnézhetjük a legismertebb helyeket – ha pedig még mélyebben meg szeretnénk ismerkedni Prágával, további 2-3 napot érdemes rászánni az egyéb látnivalókra. Az egynapos túrához a következő útvonalat javaslom:

Induljunk el a Vencel térről, ami a sietősök és a lődörgők, a bevásárlók és az éhesek, a zsebtolvajok és a turisták Mekkája, a maga 750 méteres hosszúságával és 60 méteres szélességével. Üzletsorok, szuvenírboltok, éttermek és streetfood bódék sokasága található itt, a Vencel szobor lábánál, a Nemzeti Múzeum árnyékában pedig mindig történik valami: koncertek, utcazenészek, hittérítők vagy politikai felszólalók zsibongják tele az óriási teret, ami sosem alszik.

Innen célozzuk be az Óvárosi teret, Prága legrégebbi placcát. Itt található a város egyik legismertebb, legjellegzetesebb épülete, a Tyn-templom a maga 80 méter magas tornyaival és szemben vele a városháza oldalán tekinthetjük meg az Orlojt, a világ leghíresebb óraművét.

Ha a turista áradat nem lassítja le lépteinket, pár percen belül a Károly-hídon lehetünk  - ami Európa egyik legősibb hídja, Prága jelképe. 520 méteren keresztül sétálhatunk rajta, mindkét oldalon szoborcsoportokban gyönyörködhetünk, miközben karikaturisták, bábjátékosok és gitárosok szórakoztatják a hömpölygő tömeget.

A Moldva túlpartjára érve kaptassunk fel a dombon a világ legnagyobb összefüggő várterületéhez, a Hradzsinba. Ha 12 órára odaérünk, megnézhetjük az őrségváltást is. Bent feltétlenül csodáljuk meg a 96 méter magas Szent Vitus-székesegyházat, a Mihulka torony kiállításait vagy az Arany utcácskát, ami a legenda szerint az odatelepített alkimistákról kapta nevét – de egy rövid ideig ott élt és alkotott Franz Kafka is. És persze ne felejtsünk el lepillantani a városra sem – fentről igazán pazar a kilátás.

A várból lefelé a Malostranska felé induljunk tovább. Mielőtt átkelnénk a hídon, menjünk le a folyópartra: vélhetően nem láttunk még annyi hattyút egy helyen, ráadásul a háttérben ott a csodálatos Károly-híd is. A képeslapokra való környezetet az esküvői fotósok is felfedezték, ne lepődjünk meg, ha arrafelé menyasszonyokkal és vőlegényekkel is összefutunk.

A hídon átkelve a prágai Józsefvárosba érkezünk. Innen nincsen messze a Régi-új zsinagóga, aminek a padlásán találhatók a mitikus agyagszörny, Gólem maradványai. A legenda szerint Lőw rabbi a titkos tan, a kabbala segítségével teremtette és keltette életre Gólemet a Moldva folyó partjáról származó agyagból és vérből gyúrva – aki egy idő után fellázadt és rettegésben tartotta a várost.

Ezután a Lőportorony felé folytassuk utunkat. Ez az impozáns építmény 65 méter magas, 400 évig építették és a régi időkben minden prágai koronázási menet innen indult fel a várba.

A toronytól már csak pár perc séta a Jeruzsálem Zsinagóga, amely igazi mesebeli látványt nyújt. És ha hisszük, ha nem, tulajdonképpen vissza is értünk a Vencel tér vonzáskörzetébe.

Ha maradt még kedvünk és energiánk további városnézésre, eredjünk a történelem nyomába és látogassunk el a Szent Cirill és Metód-templomba. 1942-ben 7 cseh partizán merényletet követett el Reinhard Heydrich, a Cseh–Morva Protektorátus protektorhelyettese és ügyvezető protektora ellen, aki pár nappal később belehalt sérüléseibe. A SS alakulatokkal kiegészült Gestapo hajtóvadászatot indított a merénylők ellen, akik a Szent Cirill és Metód-templomban rejtőztek el. A helyszínt 750 fegyveres vette körbe, majd heves tűzpárbaj után a négy túlélő cseh partizán az altemplomba szorult. Az összesen hat órán át tartó küzdelem során a németek a cseh tűzoltókat is kivezényelték, a templom külső falán lévő, a kazamatákhoz vezető egyetlen nyíláson át bezúdított vízzel próbálták a sarokba szorítottakat megadásra kényszeríteni. A bajbajutottak megpróbáltak egy járatot kivájni a csatornarendszer felé, de erre már nem maradt idejük – végül a Gestapo fogság és a kínvallatások sora helyett az öngyilkosságot választották.

Manapság az altemplom lejáratánál egy kiállítás emlékezik meg a bátor cseh hazafiakról, a kazamatába lépve pedig döbbenetes élményben lehet részünk, a múlt nyomait  és a bezártság hihetetlenül nyomasztó érzését tapasztaljuk meg saját bőrünkön is a falak között.

Innen nem messze megnézhetjük a Táncoló házat. Az épületet egy második világháborús repülőbomba által kettészakított házból alakították ki, formáját pedig a hollywoodi táncpár Ginger Rogers és Fred Astaire ihlette, a helyiek pedig „Ginger és Fred” becenéven is emlegetik az egyedülálló konstrukciót.

Érdemes egy teljes napot áldozni a prágai állatkertre is. Fantasztikus kifutók, tematikus házak találhatók hatalmas helyen, változatos domborzati viszonyok között, rengeteg állatot láthatunk látvány-etetésekkel és fókabemutatóval. Ritkán lehet eljutni olyan állatkertbe, ahol láthatóan jól érzik magukat az állatok, elképesztően tágas környezetben élhetnek. A zoo közepén egy domb foglal helyet, amin akár egy libegő segítségével is átkelhetünk, fentről pedig csodálatos kilátás nyílik az egész városra. Az állatkerthez egyébként egyszerűen eljuthatunk a belvárosból metró és busz segítségével – az egyetlen furcsaság, hogy a jegyárusító automaták csak aprópénzzel működnek, papírpénz és bankkártya nem megfelelő.

Ha Prágában járunk, feltétlenül meg kell ismerkednünk a helyi gasztronómia alapjaival is. A sörivás és a különböző ízesítésben kapható knédli fogyasztása kötelező elem. Továbbá minden sarkon belefuthatunk röviditalos boltokba, ahol a Becherovka és a cseh absinth mellett számtalan egyéb különlegességet vásárolhatunk.

Prága az idegenforgalomra specializálódott, tulajdonképpen mindenhol beszélnek angolul. Közép-Európa legkulturáltabb városa címet is elnyerhetné, meglepően tiszták az utcák, az épületek és kifejezetten nyugati jelleget sugároznak a szolgáltatások is. Ezt a filmipar is kihasználja, nemcsak Prágában játszódó történeteket forgatnak itt – így ne lepődjünk meg, ha véletlenül egy ilyen helyszínre keveredünk városnéző körutunk során (ekkor éppen a Menedék című, a varsói állatkert tulajdonosairól szóló film felvételei zajlottak - a kritikát itt el is lehet olvasni róla a blogban):

Viszont időt kell hagyni magunknak, hogy megszokjuk a rengeteg turista jelenlétét. Mivel viszonylag kicsi területen helyezkedik el a történelmi belváros, így gyakorlatilag sehol sem tud eloszlani a tömeg – mindenhol sokan vannak. Sajnos az sem meglepő, hogy zsebtolvajlás is dívik a cseh fővárosban. Persze ez ne szegje kedvünket, mindig vigyázzunk értékeinkre! Remélhetően hazautazásunk során eszünkbe jutnak Thomas Mann következő gondolatai, és mi is szeretnénk ismét átélni ezt a semmihez sem hasonlítható prágai életérzést: „Boldog vagyok, hogy újra itt lehetek ebben a városban, amelynek építészeti varázsa szinte egyedülálló a világ összes városa között.”