A történelem sötét foltjaival kapcsolatban sokszor hallhattuk már, hogy ahhoz, hogy ne történhessen meg újra, beszélni kell róla, és meg kell tartani az emlékezetünkben. Abban, hogy az auschwitzi koncentrációs táborban elkövetett borzalmak nem vesztek feledésbe, jelentős szerepe van a filmművészetnek. A Schindler listája alighanem a holokauszt filmek legalapvetőbb darabja, amit ma is érdemes feleleveníteni.

Oskar Schindler egy német iparmágnás, aki a film szerint először csak az olcsó munkaerőt látja a zsidókban. A híres piros kabátos kislány jelenetnél lehetünk tanúi Schindler öntudatra ébredésének, ahogy rádöbben a vágóhídra terelt zsidó családok láttán, hogy minden egyes élet számít, az ő kezében hatalom van: emberi sorsokról dönthet. Ezután igyekszik továbbra is elhitetni a nácikkal, hogy lojális és szüksége van a nála dolgozó zsidók munkájára – alkalmazottai pedig így elkerülik a biztos halált. 1944-ben az Endlösung, azaz a zsidókérdés végső megoldása jegyében bezáratják a helybéli táborokat, és a rabokat Auschwitzba és Treblinkába akarják küldeni. Schindler némi korrupció árán rábeszéli a német hatóságokat, hogy a termelés szempontjából nélkülözhetetlen munkásokkal együtt a gyárat áttelepíthesse a cseh-lengyel határra, Brinnlitzbe. Ekkor készül el az 1100 nevet tartalmazó lista, amelynek résztvevői kalandos úton, de megmenekülnek a krematóriumokból.

Steven Spielberg művét 1993. december 16-án mutatták be, és nem kevesebb, mint 7 Oscar-díjat nyert, köztük a legjobb film, legjobb rendező, legjobb adaptált forgatókönyv díját, illetve további 5 kategóriában jelölték. A holokauszt borzalmait bemutató, lelkileg néhol kifejezetten megterhelő alkotás anyagi sikerré vált és minden idők egyik legjobb műveként vonult be a filmtörténelembe. A Schindler listája kapcsán számtalan kritikát és elemzést lehetett már olvasni, így ezúttal inkább egy pár kevésbé köztudott érdekesség kerül terítékre.

Habár már 1983-ban eldöntötte Steven Spielberg, hogy készít egy filmet Oskar Schindlerről, mégis 10 évet várt vele, mert 37 évesen még nem érezte elég érettnek magát ahhoz, hogy megküzdjön a holokauszt témakörével. Amikor viszont mégis belevágott, nem akarta a rendezést magára vállalni, csak a produceri feladatokat. Elsőként Roman Polanskit kérte fel, aki személyes érintettsége miatt visszautasította a lehetőséget.  Polanski 8 éves koráig a krakkói gettóban élt, ahonnan meg tudott szökni – édesanyját viszont Auschwitzba deportálták és ott halt meg. Amint Spielberg megtudta mindezt, azonnal elnézést kért kollégájától, hogy eszébe juttatta ezt a tragikus családi emléket. Egyébként 2002-ben Polanski is megrendezte a maga holokauszt filmjét A zongorista címen, ami a Schindler listájához hasonló szakmai elismerésekben részesült, a filmtörténelem legemlékezetesebb darabjai közé került. Spielberg felkereste Martin Scorsese-t is a rendezés lehetőségével, aki rendkívül lelkes volt a felkéréstől, végül amiatt visszakozott, hogy szerinte ezt a filmet nem egy olasz, hanem egy zsidó direktornak kellene elkészítenie. Ezután Billy Wilder sem vállalta el a felkínált feladatot, ám végül ő győzte meg Spielberget, hogy rendezze meg a Schindler listáját. Így nagy nehezen beadta a derekát, viszont munkadíjat nem fogadott el érte, mert azt „véres pénznek” tartotta volna.

Bármennyire is Liam Neeson arca ugrik be Oskar Schindler neve hallattán, mégsem ő volt az első választás. Steven Spielberg legszívesebben Harrison Fordnak adta volna a szerepet, aki azzal az indokkal utasította vissza, hogy szerinte egy olyan színész, akit mindenki csak Han Solo-ként vagy Indiana Jones-ként ismer, nem feltétlenül mutatna hitelesen egy ennyire komoly filmben. Így nagyszabású casting indult a főszerepre, többek között meghallgatták Kevin Costnert, Mel Gibsont, Dustin Hoffmannt, Warren Beatty-t, Stellan Skarsgardot és azt a Bruno Ganz-t is, aki 2004-ben Adolf Hitlert alakította A bukás című filmben. És persze Liam Neeson is megjelent a válogatáson, aki annyira esélytelennek érezte magát, hogy inkább elvállalt a Broadway-en egy szerepet, hogy pár hónapra lekösse magát. Egyik este az előadása után megjelent az öltözőjében Steven Spielberg harmadmagával és bemutatta neki feleségét és anyósát. Neeson biztosan nem sejtette, hogy számára sorsdöntő volt, ahogy üdvözlésképpen megölelte az idős asszonyt. Nem sokkal később Spielberg felesége, Kate Capshaw említette meg férjének, hogy Neeson viselkedése éppen olyan volt, mint ahogyan ő Oskar Schindlert elképzelné ebben a szituációban. Egy héttel később Liam Neeson telefonja megcsörrent, és övé lett a Schindler listája főszerepe.

A kegyetlen náci tiszt, Amon Göth szerepe könnyebben gazdára talált. Tulajdonképpen Tim Roth és Ralph Fiennes voltak versenyben, végül Spielberg azzal indokolta választását, hogy Fiennes kisugárzásában valamiféle ördögi szexualitást is meglátott. A színész a szerep kedvéért 13 kilót hízott, amelyet saját bevallása szerint a napi több korsónyi Guinness-nek köszönhetően szedett fel. Átalakulása annyira sikeresnek bizonyult, hogy amikor a forgatáson bemutatták a holokauszt-túlélő Mila Pfefferbergnek, a nő látványosan remegni kezdett, annyira emlékeztette őt Fiennes a valódi Amon Göth-re. További érdekesség, hogy a film azon jelenetében, ahol a nácik a bőröndöket pakolják, az egyiken a „Sonnenschein” név olvasható. Fiennes 1999-ben, a Szabó István rendezte A napfény ízében a zsidó Sonnenschein család több tagját is eljátszotta a több évtizeden átívelő, holokauszt témakörét is érintő történetben.

Maga a forgatás atmoszférája annyira zord és sötét volt, hogy Spielberg minden este a Seinfeld című komédia sorozatot nézte, és megkérte jó barátját, Robin Williams-t, hogy meséljen neki telefonon keresztül vicceket – amiket néha kihangosítva az egész stábnak is lejátszottak. Spielberg szerezhetett volna engedélyt, hogy Auschwitzon belül forgathasson, viszont a halottak iránti tiszteletből sosem kérte ezt. Helyette a haláltábor tökéletes mását építtette fel Auschwitz kapui elé. A felvételek során senki sem viselt színes ruhát, látványos sminket és a díszletekben is minimálisra csökkentették a színhasználatot, mivel azok nem illettek volna a fekete-fehér látványvilághoz, illetve hiteltelennek tűntek volna a valósághoz képest. A Schindler listája a mai napig a világ legköltségesebb fekete-fehér filmjeként tartja magát.

Amikor Spielberg megmutatta a 195 perces művet John Williamsnek, a zeneszerző annyira a látottak hatása alá került, hogy kért pár percnyi türelmi időt, amíg összeszedi magát és elment sétálni egyet a friss levegőn. Miután visszatért a rendezőhöz, közölte vele, hogy szerinte ez film sokkal jobb zeneszerzőt érdemel nála. Az anekdota szerint Spielberg a következőt válaszolta: „Tudom, de ők már nem élnek.”

A zsidó hagyományok szerint, amikor valaki meglátogat egy sírt, a tisztelet jeleként ott kell hagynia egy követ. A Schindler listája legutolsó jelenetében is ezt láthatjuk, Oskar Schindler végső nyughelyénél emlékeznek meg a valódi túlélők, akiket a filmbéli megformálójuk kísér. Eredendően ez nem is szerepelt volna a műben, Steven Spielbergnek a forgatás közben jutott eszébe az ötlet, és igazán nagy kihívás volt felkutatni, majd egy időpontra összehívni a túlélőket. Sokan azt hiszik, hogy legutolsóként a rendező helyezi a virágot a kövekre, viszont Liam Neeson kezét láthatjuk a film zárásaként.

Amikor a filmben minden a helyére került, és elérkezett a bemutató, a világ majdnem minden részén örömmel fogadták és a közönség rendkívüli érdeklődése övezete. Ugyanakkor a Fülöp-szigeteken adódott némi botrány, mivel az ottani törvények értelmében cenzúrázni akarták belőle a meztelen és erőszakos részeket. Steven Spielberg kijelentette, hogy vagy teljes egészében vetítik a filmet, vagy visszavonja az engedélyeket, hogy játszhassák a művét az országban. Fidel Ramos elnök végül különleges utasítással kötelezte a cenzorokat, hogy vágás nélkül engedjék a mozikba a Schindler listáját. Malajziában is hasonló helyzet állt fenn, viszont ott nem lépett közbe állami vezető, így végül sosem mutatták be a filmet.

Steven Spielberg egyszer azt nyilatkozta, hogy akkor lenne a legboldogabb, ha az utókor úgy emlékezne rá, mint arra a rendezőre, aki elkészítette az E.T. A földönkívülit és a Schindler listáját. Ugyanakkor sosem adott egyetlen autogramot sem a Schindler listája vonatkozásában és nem szívesen nyilatkozik róla.

A magyar filmtörténet legjobban díjazott filmjében, a Saul fiában Nemes Jeles László arra építette fel a mű vevizualitását, hogy „nem mutatja meg azt, ami megmutathatatlan“. Steven Spielberg viszont már 1993-ban szemérmetlenül a nézők elé tárta a borzalmakat a maguk szörnyű valóságában, ahogy a nácik az általuk alsóbbrendűnek gondolt zsidókat kínozták, megalázták és megölték. Spielberg a pokol förtelmes bugyrát, az elementáris gonosz lakhelyét mutatta meg a közönségnek. Mindazonáltal egy olyan történetet mesélt el, amelyben helyet kapott a remény és az emberi jóság. Habár végtelenül szomorú, megrázó és nehezen feldolgozható film a Schindler listája, az mégis jóérzéssel tölti el a nézők lelkivilágát, hogy egyetlen ember jóakarata  és helytállása mennyit számít. A háború végén Schindler egy gyűrűt kapott ajándékba az általa megmentett emberektől, melybe a Talmud egy részlete volt belevésve – ami a film mottójaként is szolgál, és aki megnézi a Schindler listáját, biztosan nem felejti el e sorokat: „Aki egy életet is megment, az egész világot menti meg.”

Schindler listája (Schindler’s List)

amerikai történelmi dráma, 195 perc, 1993

Főszereplők: Liam Neeson, Ralph Fiennes, Sir Ben Kingsley

Rendező: Steven Spielberg