"Hogy tündérmese lenne az életem, az maga is tündérmese." Grace Kelly
1929. november 12-én született Philadelphiában az ír származású Grace Patricia Kelly, a jómódú család harmadik gyermekeként. Édesapja, John B. Kelly gyáriparosként tett szert vagyonára, viszont háromszoros olimpiai bajnok evezősként az egész ország ismerte. Igazi sportember volt, akinek rendkívüli humora és élénk természete voltak azok a meghatározó tulajdonságai, amelyek miatt Grace Kelly így emlékezett vissza rá: „Ha az embernek lelkes apja van, az a legjobb kezdet az élethez.”
A család négy gyermeke közül Grace volt a legérzékenyebb és a legtörékenyebb, rendszeres asztmás rohamoktól szenvedett, és testvéreivel ellentétben minden versenyszellem hiányzott belőle. Szülei tőle várták a legkevesebbet, a családban „rút kiskacsának”, vagy egyszerűen csak „kis vakaréknak” nevezték. Édesanyja igencsak szigorú, már-már poroszos neveltetésben részesítette, és az általános iskolát egy zárdában végezte el a kislány. Később így nyilatkozott róla: „Nem hinném, hogy a mai fiatalok elviselnék azt a szigort, amit ott alkalmaztak.” A zárdában viszont korán kiderült az is, hogy Grace rendkívül tehetséges a zenében, a rajzban és a fogalmazásban.
A szófogadó és csendes gyermek pedig titkon arról álmodozott, hogy Walter Kelly nevű nagybátyjához hasonlóan ő is híres filmcsillag lesz. Leginkább a szüleit lepte meg azzal, hogy a középiskola elvégzése után közölte: színi tanulmányokat szeretne folytatni New Yorkban. Mivel otthonról támogatást nem kapott nagyszabású terveihez, egy egyedülálló nőknek fenntartott szállóba költözött. Persze nem valami lepukkant csehót kell elképzelni, hanem egy olyan otthont, ami rendelkezett elegáns kávézóval, uszodával és könyvtárral - és nem mellesleg olyan hírességek is laktak ott, mint Liza Minnelli, Lauren Bacall vagy a Dallas című sorozatból ismert Barbara Bel Geddes. Grace Kelly pedig már húszévesen a Broadway színpadán állt, és modellként tartotta el magát.
Életének ezen időszakában egyre bátrabb és felszabadultabb lett, és több reklámfilmben is szerepet kapott. „Őszintén szólva nagyon rossznak találtam magam" – emlékezett vissza később. Ennek ellenére, amikor 1950-ben Marlon Brando ügynöke, Edith Van Cleve meglátta őt egy előadásában, azonnal elvállalta a fiatal kezdő színésznő pártfogolását. Grace Kelly az ő hatására fordult az akkor még egészen új műfajnak számító televíziózás felé és több filmben is szerepelt. Aztán hamarosan megérkezett Hollywoodba, ahol pályája üstökösként ívelt felfelé: 1952-ben a négy Oscar-díjjal kitüntetett Délidőben című westernben játszott Gary Cooper partnereként, 1953-ban a Mogambo című filmért már Oscarra jelölték a legjobb mellékszereplő kategóriában, és alakításáért begyűjtötte első Golden Globe-díját.
A forgatás alatt hírbe hozták a színésznőt a sztárként ünnepelt Clark Gable-lel, de a pletykák ellenére pusztán barátság szövődött közöttük, melyről a férfi így nyilatkozott: „Ez a legszebb bók, amit valaha kaptam, hiszen az apja lehetnék.”
A siker nyomán hétéves szerződést kapott a Metro-Goldwyn-Mayer stúdiótól, ahol válogathatott az ajánlatokban. Alfred Hitchcock kedvenc színésznője lett, a borzongatás nagymestere benne találta meg a tökéletes szőke nőt, akit mindaddig hiába keresett, s olyan filmjeiben osztott rá főszerepet, mint a Gyilkosság telefonhívásra, a Hátsó ablak és a Fogjunk tolvajt!. Pályafutása csúcsára pedig 1954-ben érkezett A vidéki lány című filmdrámával, amelyben a Bing Crosby által alakított, alkoholista, a visszatérésért küzdő színész feleségét alakította. Jutalma a filmakadémia addigi történetének legszorosabb szavazásán elnyert Oscar-díj lett: Kelly alig hat szavazattal kapott többet, mint a Csillag születik című filmben remeklő Judy Garland. (akiről bővebben itt lehet olvasni a blogban)
Grace Kelly elegáns és visszafogott stílusa meghatározó tényezője lett az ötvenes évek amerikai divatjának, mivel megjelenése mindig egyszerű, letisztult mégis ízléses volt. A rövidlátó színésznő stílusos divatkellékké tette a szemüveg viseletét, emellett kedvenc kézitáskájának köszönhetőn hozzájárult a „Kelly bag“ megszületéséhez. A Divatakadémia pedig 1956-ban őt választotta a legigényesebben öltözködő színésznőnek. Az elképesztő sikerek és népszerűség ellenére mégis így jellemezte Grace Kelly azt a világot, ami híressé tette: „Gyűlölöm Hollywoodot. Rengeteg ismerősöm van, de csak nagyon kevés igaz barátom.”
Habár a Fogjunk tolvajt! több jelenetét Monacóban forgatták, Grace Kelly 1955-ig nem találkozott az éppen feleséget kereső Rainier herceggel és vajmi keveset tudott a piciny városállamról. A nyolcadik Cannes-i Filmfesztivál során viszont a színésznő és társasága ellátogatott a monacói hercegi palotába, ahol tündérmesékbe illő szerelem szökkent szárba. A részleteket pedig pontosan ismerjük.
1955. április 5-én került sor a herceg és Grace találkozójára. Viszont aznap egész Franciaországban áramszünet volt egy sztrájk miatt, és így a cannes-i Carlton Hotel is áram nélkül maradt. A színésznő haját így nem tudták beszárítani, sem a ruháját kivasalni – pedig fotósok hada várta, hogy megörökítsék a filmcsillag és herceg nagy találkozását. Grace Kelly annyira ideges volt, hogy le akarta mondani az egész eseményt – végül úgy oldották meg a helyzetet, hogy egy művirágkoszorúval elrejtették a zilált loknikat és egy teljesen új ruhát kapott, amit nem kellett vasalni. A színésznő persze továbbra is mérgelődött, mert nem találta megfelelőnek öltözetét egy hercegi látogatáshoz. Monaco-ba érkezvén az a hír fogadta, hogy Rainier herceg késni fog, de a várakozás ideje alatt körbevezetik a palotában. Két órával később Grace Kelly már éppen távozni készült, amikor betoppant a herceg. Ő pedig egy szempillantás alatt úgy elvarázsolta, hogy még egyszer megnézte vele a palotát: elődeiről mesélt a filmcsillagnak, arról beszélt, hogyan uralkodik a törpeállamban, és megmutatta az állat- és növénykertet, ahol tigrisével is büszkélkedett. Rainier herceg így emlékezett vissza a nagy találkozásra:
„Nehéz lett volna nem észrevennem, hogy Kelly kisasszony nagyon szép. De azt hiszem sokkal inkább más tulajdonságaival vett le a lábamról. Meghatott a fiatal sztár érettsége és frissessége, műveltsége és érzékenysége. Könnyelműségnek nyomát sem lehetett benne felfedezni.”
Rainier herceg és Grace Kelly a találkozás után hosszú ideig leveleztek egymással. 1955 karácsonyi időszakát a herceg már nem Monacóban, hanem a Kelly családnál töltötte. Akárcsak a mesékben, kéz a kézben szerelmesen sétálgattak a közeli erdőben és kirándultak a hegyekben. És amikor a herceg megkérte a színésznő kezét a szülők sem ellenkeztek.
Így viszont Grace Kelly hollywoodi karrierje váratlanul véget is ért: még leforgatta Molnár Ferenc A hattyú című darabjának filmváltozatát, utoljára pedig huszonhat évesen, a Felső tízezer című filmben Bing Crosby és Frank Sinatra partnereként állt a kamera elé. A forgatás befejeződése után felbontotta szerződését, és Monacóban kezdett új életet. Döntését sokan értetlenkedve fogadták, egy producer például azt kérdezte, ugyan miféle királyság az, amely még egy filmstúdiónál is kisebb területen fekszik.
Grace Kelly és Rainier herceg 1956. április 18-án tartott esküvője igazi médiaesemény volt: ez volt az első olyan szertartás, amit a tévé Európában és Amerikában is közvetített. A menyegzői ruha a legpazarabb és legdrágább volt, amit az MGM stúdió történetében terveztek, a csipkedíszt egy múzeumból kölcsönözték, az elkészítésén pedig kb. 35 varrónő dolgozott hat héten át. A hatszáz vendég részvételével zajlott szertartásról, amelyen a legendás zenepedagógus, Nadia Boulanger orgonált, az MGM stúdió világszerte nagy sikerrel vetített dokumentumfilmet készített. A monacóiak új hercegnéjüknek csak ezt a filmjét láthatták hivatalosan, mert a többit Rainier uralkodói rendelettel betiltotta a hercegségben.
Grace Kelly méltó társa lett férjének, pedig nem volt könnyű dolga: meg kellett tanulnia franciául, és el kellett sajátítania az udvari etikettet. Elbűvölő és elegáns volt, olyan divattervezők készítettek számára ruhákat, mint a francia Hubert de Givenchy, az olasz Emilio Pucci és az amerikai Oleg Cassini (aki egyébként 1954-ben még el is jegyezte őt, de az esküvő végül meghiúsult).
Habár a monacói nép nem fogadta nagy lelkesedéssel a hercegnét, de sokat javult a helyzet, mikor napvilágot látott a hír, hogy úton van a trónörökös. Grace Kelly pedig három gyermeknek is életet adott: ők Caroline (1957), Albert (1958; a jelenleg uralkodó II. Albert monacói herceg) és Stephanie (1965). Gondosan nevelte őket, a pletykalapok, ha akartak volna, sem tudtak volna rosszat írni a családról. Viszont Grace Kelly mindig is az udvari élet és a mindent behálózó etikett foglyának érezte magát, sokszor szenvedett depressziótól és szorongástól. A gyermeknevelés mellett a virágokkal és a festéssel vigasztalódott, mely utóbbiban annyira sikeres lett, hogy 1977-ben Párizsban kiállítása is nyílt.
Karitatív tevékenységekben is részt vett, például az 1956-os forradalom után sokat tett a magyar menekültekért – ezért az osztrák kormánytól magas kitüntetést kapott. További érdekesség, hogy Grace Kelly később Magyarországon is megfordult, egyike volt azon hírességeknek, akik 1972-ben itt ünnepelték Liz Taylor születésnapját, az akkor éppen Budapesten forgató Richard Burton meghívására.
Filmes karrierjét viszont teljesen feladta, csak 1964-ben ingott meg, amikor Hitchcock felajánlotta neki a Marnie címszerepét. Végül a közhangulat nyomására mégis nemet mondott, mert alattvalói nem szerették volna, ha hercegnéjük tolvajt játszik, és Sean Connery-vel flörtöl, még ha csak a filmvásznon is.
A tündérmese 1982. szeptember 13-án ért tragikus véget: Grace kisebbik lányával, az akkor tizenhét éves Stephanie-val nyaralójukból hazafelé elvesztette uralmát autójuk fölött, amely a korlátot áttörve a mélybe zuhant. A legenda szerint a baleset azon a helyen történt, ahol a Fogjunk tolvajt! című film piknikjelenete játszódott, de ezt a monacói hercegi család mindig is cáfolta. A balesetben Stephanie csak könnyebb sérüléseket szenvedett, anyja azonban másnap belehalt sérüléseibe. Az első hírek fékhibáról szóltak, utóbb azonban kiderült, hogy az ötvenkét éves hercegné vezetés közben kapott agyvérzést.
Rainier herceg soha nem házasodott újra, a monacói trónon 2005-ben bekövetkezett halála óta fia, Albert herceg ül. Grace Kelly legendája viszont tovább él, 1993-ban ő lett az első filmsztár, akinek képe a monacói és az amerikai posta összefogásában bélyegen is megjelent. Mivel az amerikai törvények tiltják külföldi államfők ábrázolását postabélyegen, a monacói változatot Grace hercegné, a tengerentúlit egyszerűen csak Grace Kelly felirattal adták ki. Csillaga díszíti a hollywoodi Hírességek sétányát, nevét egy kisbolygó is őrzi. Amerikában pedig a mai napig megmaradt a mondás: „A férfiak Marilyn Monroe-val töltenék legszívesebben az éjszakájukat, de feleségül Grace Kelly-t vennék.”
