Kultúra minden mennyiségben

KultúrSokk

KultúrSokk

Judy

2020. február 02. - Péntek Tünde

Judy Garlandot az Óz, a csodák csodája Dorothy-ja tette Hollywood fénylő csillagává, ám aligha találunk nála elrettentőbb példát arra, hogy mi történik egy fiatal tehetséggel, ha túl korán fedezik fel. A színésznőt a hollywoodi álomgyár egyik legismertebb áldozataként tartják számon, aki egész életét a színpadon és a rivaldafényben töltötte, ám magánéletében egy emberi roncs volt, akit csak a közönsége tartott életben.

09_22.jpg

A zenés életrajzi filmek virágkorukat élik. Igaz, hogy 2000 után pár évente fel-felbukkant egy-egy ilyen típusú alkotás, hiszen feldolgozták már többek között Ray Charles (Ray, 2004), Johnny Cash (A nyughatatlan, 2005), Bob Dylan (I’m Not There – Bob Dylan életei, 2007), Édith Piaf (Piaf, 2008), Liberace (Túl a csillogáson, 2013), Hank Williams (Láttam a fényt, 2015) életét is. Viszont a tavaly bemutatott Bohém rapszódia lavinát indított el. Azóta megelevenedett már a vásznon Elton John is, és most terítékre került Judy Garland szomorú története (amelyről bővebben itt lehet olvasni). Habár joggal lehetne elegünk a showbiznisz szereplőiről szóló életrajzi filmek emelkedés-bukás-újjászületés narratíváitól, a Judy mégis kilóg az egy kaptafára készülő alkotások közül egyedi történetívével és érzékeny hangvételével.

04_31.jpg

Az End of the Rainbow című musicalen alapul Rupert Goold mozija, amely Judy Garland utolsó hónapjairól mesél a nézőknek. 2001-ben már készült a színésznőről hasonló kontextusban egy tévéfilm, viszont ezúttal egy nagyszabású produkció keretében elevenedik meg a vásznon Hollywood egyik tragikus históriája.  A Judy különlegessége, hogy nem az ismeretlenségből a világhírig tartó, botlásokkal teli életutat mutatja be, hiszen Judy Garland mindig is híres volt és mindig is szenvedett. Mint a film is utal rá, kétéves korában szerepelt először színpadon mutatványos szülei „jóvoltából”, hogy aztán sikerre éhes anyja az MGM stúdióba szerződtesse. A harmincas években ő volt a stúdió legragyogóbb üdvöskéje és éppen ezért változatos kínzásoknak és megaláztatásoknak tették ki a rendkívüli hangú kamaszlányt, hogy a munkabírását és a külsejét egy gyereksztárhoz illőre alakítsák. 

06_26.jpg

A hollywoodi stúdiórendszer által tönkre tett tehetség utolsó éveiben anyagi problémákkal küzdött, ami miatt 1968 végén Londonba ment turnézni, harminc évvel első nagy sikere, az Óz, a csodák csodája után. A válása miatt is megviselt sztár koncertsorozata azonban nem ment zökkenőmentesen: Judy Garlandot egyszerre gyötörték régi emlékek, és nyomasztotta a tudat, hogy szívesebben lenne inkább otthon a gyerekeivel. Démonai Londonba is elkísérték: a gyógyszerfüggés, az alkoholizmus, a krónikus álmatlanság, a rutinos előadóként a színpadra lépéstől való rettegés és főleg az érzelmi bizonytalanság, melyek miatt minden előadása kétesélyes volt – vagy fantasztikus műsort hozott össze, vagy botrányt okozott. Eközben folyamatos harcban állt a menedzsmentjével, és zűrös románcba kezdett egy fiatal férfival, aki végül az ötödik férje lett. A Judy ezt a rövid, de meghatározó időszakot mutatja be Judy Garland életéből, amely kellően tartalmas ahhoz, hogy a színésznő egész sorsának mutasson tükröt.

05.jpeg

A koncertsorozat mellett néhány rövid jelenet erejéig betekintést nyerünk Judy Garland gyermekkorának meghatározó pillanataiba is. A film alapján a kislányból Louis B. Mayer és csapata sikerrel nevelt olyan versenylovat, aki egyvalamit tudott: futni. Arra idomították gyógyszerekkel, manipulációval és lelki terrorral, hogy mennie kell előre, akármit is gondol, akárhogy is érzi magát. Ez a belevert profizmus pedig még felnőttként is legyőzte az összes testi-lelki nyavalyáját, amikor kilépett (vagy rosszabb esetben kilökték) a reflektorfénybe. A kisujjában volt a szakmája, játszva kezelte a munkát érintő kihívásokat, ám a magánéletében tehetetlen volt, hiszen senki nem tanította meg neki, hogy itt hogyan kellene boldogulnia.

02_30.jpg

A film elsősorban az emberi kapcsolatain keresztül festi meg Judy Garland portréját: ahogy az új és  régi férjével, nagylányával, kisgyerekeivel, menedzserével vagy egy hétköznapi meleg párral viselkedik (a színésznő különös módon a meleg közösség ikonja volt). Remek humorral fűszerezi ezt a kapcsolati hálót az öniróniával ellensúlyozott fájdalom, amely révén a színésznő számtalan arcát megismerjük.  Judy Garland erőfeszítéseit és szenvedését pedig még szomorúbbá teszik ezek a lopott boldog órákat tartogató kötelékek, amiket végül egy könnyfakasztó finálé koronáz meg. Aki nem ismeri Judy Garland életrajzát, számára sokkoló lehet az utolsó képkocka felirata, amely egyértelműsíti, hogy a tartalmas karrier pontosan mely szakaszát dolgozta fel ez a film.

11_65.jpg

Mindennek ellenére a film teljes mértékben működőképtelen lett volna, hanem találtak volna hozzá egy tökéletes főszereplőt. Minden túlzás nélkül állítható, hogy Renée Zellweger élete alakítását nyújtotta Judy Garlandként - gyakorlatilag erre a szerepre született, pontosabban erre a szerepre érett meg mostanra. Az 50 éves szőke, kék szemű színésznő nemcsak fizikailag, sötétbarna kontaktlencsével, rövid, sötét hajjal lényegült át Judy Garlanddá és tökéletesen átvett tőle minden apró gesztust, hanem rengeteg dolgot konvertált át önmagából is, ami ideálissá tette a szerepre. Az affektált beszédmód, a mimika az orrfelhúzogatással mindkét színésznő sajátja és döbbenetes volt látni ezt a Zellweger-Garland hibridet, hogy úgy isten igazából nem hasonlítanak egymásra, de valójában mégis. Zellweger a filmben a saját hangján énekelt, ráadásul a legtöbb jelenetben élőben, amivel még hitelesebbé vált az alakítása.

01_32.jpg

Valójában nem is volt titok, hogy az Oscar-díjas Renée Zellweger bármit meg tud csinálni a vásznon: hiszen volt már ő a pufók Bridget Jones, a Chicago feltörekvő dalos pacsirtája, Roxie Hart vagy éppen déli farmerlány az amerikai polgárháború idején (Hideghegy). Az utóbbi években viszont nem sokat lehetett hallani róla, és nagyon kijárt már neki valami, amiben újra emlékeztethette a közönséget arra, hogy mennyire tehetséges. A Judy éppen ilyen lehetőség volt számára, hiszen hálás feladat a lecsúszott színésznő hattyúdalát megénekelni - és Zellweger maximálisan élt is vele. Alakítása rendkívül megrendítő a reszketeg, szorongó, csontsovány és összeférhetetlen dívaként, és senkinek sem okozna túl nagy meglepetést, ha a színésznő megkapná érte második Oscar-díját.

10_68.jpg

Összességében a Judy nem csupán tragikus, de plasztikus és életszerű figurának mutatja be elképesztően tehetséges főszereplőjét, miközben a hollywoodi stúdiórendszerről is erős ecsetvonásokkal mond ítéletet. A film csodaszép emléket állít Judy Garlandnak, kellő érzékenységgel ragadja meg a színésznő természetét, humorát, megtört személyiségét és a showbiznisz által kizsigerelt énjét. Emellett nem tussolja el Garland hibás döntéseit sem, de ugyan ki tudna haragudni egy olyan nőre, akit kislány kora óta egy tárgyként kezeltek. A gyönyörűen kivitelezett, szívfacsaró filmet Renée Zellweger bravúros alakítása koronázza meg, aki megdöbbentő odaadással tiszteleg a szomorú sorsú ikon előtt. És ember legyen a talpán, aki a film csúcspontján elhangzó, Zellweger által előadott Somewhere Over the Rainbow-t nem könnyezi meg. Javaslom, tegyünk egy próbát, hogy sikerül-e.

08_25.jpg

Judy (2019)

angol életrajzi, zenés dráma, 118 perc

Rendező: Rupert Goold

Főszereplő: Renée Zellweger

03_29.jpg

Ha tetszett a cikk, szíves figyelmedbe ajánlom a Judy Garland életéről szóló írásomat is!

Judy Garland – A csodák földjéről az öngyilkosságig

00_27.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://expertin.blog.hu/api/trackback/id/tr815427300

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása