Az első világháború sokkal kevésbé dokumentált a másodiknál, kevesebb könyv és film foglalkozik vele. Habár éppen tavaly robbant nagyot a mozikban Sam Mendes 1917 című alkotása, és lenyűgözött mindenkit a hihetetlen látványvilágával – alapvetően mégis alig beszélünk arról, hogy mi is történt, amikor véget értek a boldog békeidők. Szerencsére E.C. Kelly nem feledkezett meg azokról a hősökről, akik életüket adták egy jobb világért 100 évvel ezelőtt.
A világ, ahogy addig ismerték, megszűnt létezni, amikor kitört a Nagy Háború. Persze 20-30 év múlva még nagyobb gyalázat következett be, még aljasabb módon, de mintha akkor ért volna véget az ártatlanság kora, amikor testvér a testvér ellen, szomszéd a szomszéd ellen fogott fegyvert 1914-ben. Amikor a lövészárkok legsárosabb mélységeiben senki sem tudta megmondani, hogy milyen eszméért adja életét, vagy milyen ellenség ellen lép a mérges gázokkal teli csatatérre. Habár már az első világháború centenáriumán is túl vagyunk, valamiért mégis kevés szó esik az első világégésről, pedig lenne mit mesélni róla. Éppen ezért hiánypótló mű E.C. Kelly regénye, amely az első világháború legkülönbözőbb arcait mutatja be.
A történet napjainkban kezdődik, amikor is Angelus egy halálos kimenetelű autóbalesetet szenved, és lelke a közeli Hősök és Ártatlanok Temetőjébe vándorol. Ott találkozik öt különböző nemzetiségű katona szellemével, akik az első világháború idején haltak meg, de a temetőben rekedtek az idők végezetéig – és mindannyian elmesélik, hogyan vesztették életüket.
Ezek a történetek pedig a Nagy Háború kellős közepébe visznek minket, és egész Európát körbejárjuk általuk. Elsőként az olasz pilóta, Giovanni mondja el, hogyan zuhant le repülőgépével a tizenegyedik isonzói csatában. Utána a francia gyalogos, Honoré következik, aki Ypres-nél lelte halálát az ellenséges gáztámadás következtében. A féllábú, brit hadi szakács, Clarence egy ír szabadságharcossal kötött barátságot a húsvéti felkelés idején, ahol az események sűrűjébe került. A német politikus, Siegfried a háborút lezáró Compiégne-i fegyverszünet aláírásánál volt jelen Matthias Erzberger titkáraként, később pedig mindkettőjüket meggyilkolták szélsőséges nacionalisták. Végül egy orosz bolsevik férfi, Ruslan történetét halljuk, aki az egyik Romanov nagyhercegnő, Tatyjana őreként részt vett a cári uralkodócsalád kivégzésében, ám a nagyhercegnő iránt érzett viszonzatlan szerelme miatt társai őt is halálra ítélték.
E.C. Kelly közel egy év alatt írta meg a könyvet. Az alapötletet a Sopronbánfalvi Hősi Temető adta, ahol az első és a második világháború alatt elesett, magyar katonák, valamint különböző nemzetiségű hadifoglyok is nyugszanak. Az ő emlékükre íródott a Hősök és Ártatlanok Temetője, amely alapvetően a háborús visszaemlékezésekből áll, így nem kell megijedni attól, hogy szellemek szerepelnek benne, nem teng túl a regényben a spiritualitás. Valójában az sokkal rettenetesebb holmi kísértethistóriáknál, ami még életükben történt a könyv szereplőivel. Akárcsak Angelus, ugyanúgy az olvasó is nagy valószínűséggel megrendül és elmereng a katonák történeteit hallva. Kik voltak ők? Hősök vagy gyilkosok? Vétkesek vagy ártatlanok?
Bármi is legyen a válaszunk a kérdésekre, a szerző csavaros fordulattal feloldozást ad a szereplőnek – és egyúttal nekünk, olvasóknak is, hogy ne nehezedjen ránk ólomsúllyal a háború borzalma és az élet hiábavalósága. Ez a lebilincselő könyv lendületesen és olvasmányosan kalauzol el minket a Nagy Háború legsötétebb helyeire, amit senkinek sem lett volna szabad látnia és átélnie. Viszont, ha már megtörtént, sosem szabad megfeledkeznünk hőseinkről, akik életüket adták hazánkért – és egy jobb világért.
„...És ahogyan egymásra borultak... patakzó vérük egybefolyt, úgy csordogált el az utolsó cseppig megállíthatatlanul. Életükben ádáz ellenfelek, halálukban egyformák, megbékéltek. A lelkükkel a gyűlölet is elszállt." – Jókai Mór
