Európa legszebb városai között tartják számon Lengyelország egykori fővárosát, a csaknem 1500 éves múltra visszatekintő Krakkót. Mit érdemes tudni róla, és miért is töltsünk ott egy hosszú hétvégét? Mindjárt kiderül!

Bécs, Prága, Budapest és Krakkó – a közép-európai térség legnépszerűbb turisztikai célpontjai. Aki már járt ezen városokban, nyilvánvalóan tudja, hogy valóban kézzel fogható és átélhető módon ötvöződik bennük a múlt és a jelen. A történelem ott dübörög a macskaköves utcákon, a többszáz éves épületek árnyékában, királyok nyomdokain sétálhatunk, elegancia és sikk fogad minket utunk során. Habár sok téren hasonlítanak egymásra ezek a városok, mégis mindegyikben van valami egyediség, amivel felejthetetlenné varázsolják az ott töltött időt. Krakkót például évente több, mint 10 millió turista keresi fel páratlan szépségű óvárosa, hangulatos utcái, éttermei, kávézói, cukrászdái és izgalmas történelmi emlékei, legendái miatt.

Mit is érdemes tudni dióhéjban Krakkó 1500 éves történelméről?  Krakkó története egy kis településsel kezdődik, amely a 6-7. században alakult meg a Wawel-dombon. A város alapítója Krakus herceg, aki a helyi legenda szerint elpusztíttatta a gonosz sárkányt, aki a Wawel lábánál fekvő barlangban élt és rettegésben tartotta az embereket. A gyíkszerű, rövid lábú, éles fűrészfarkú lény éjszakánként a falvakat járta és a baromfiállományt, kerteket, földeket tönkretette. Krakus herceg elrendelte, hogy a barlang bejárata elé mindenki élelmet vigyen, ám ez is kevésnek bizonyult és a sárkány tovább garázdálkodott. Végül egy leleményes cipészmester, Skuba Dratewka birkabőrt tömött ki szurokkal és kénnel, amit a sárkány mohón felfalt, majd gyomrában a kén meggyulladt. A sárkány, hogy a tüzet csillapítsa, a Visztulához rohant és inni kezdett, de végül annyit ivott, hogy mint egy léggömb, felrobbant. Krakus herceg a lányát a cipészhez adta, aki éveken keresztül varrta a cipőket a sárkány bőréből. Ha manapság Krakkóban járunk, ez a legenda az, ami miatt mindenhol sárkányos ereklyékbe botlunk és a Visztula partján, a Wawel alatt is megcsodálhatunk egy 5 percenként tüzet okádó lényt.

Krakkó első írásos említése 965-ből származik, amikor a régió vezető kereskedelmi központja volt, 1038-ban pedig a Lengyel Királyság székhelyévé vált. A következő fontos történelmi esemény a tatárjárás, ugyanis 1241-ben a várost szinte teljesen megsemmisítették és csak a század végére tudott újjáépülni. A város növekedését és jólétét Nagy Kázmér lengyel király támogatta, kinek uralkodása alatt, 1364-ben jött létre a Jagelló Tudományegyetem, (ami a mai napig működik és ezzel Európa egyik legrégebbi felsőoktatási intézménye) illetve ekkoriban vált Krakkó a Hanza Szövetség tagjává, ami megalapozta a kereskedelem fejlődését. A 15. századra Krakkó Európa egyik legnagyobb és legbefolyásosabb hatalmának virágzó fővárosa lett, a tudomány és művészet fontos székhelye. A 17-18. század katonai konfliktusai és az ismétlődő pestisjárványok vezettek a város hanyatlásához, és Krakkó egészen az első világháború végéig bécsi irányítás alá került. A Versailles-i békeszerződés aláírása után az újjáalakult Lengyelország része lett a város egészen 1939. szeptember 6-ig, amikor német csapatok vonultak be. A több, mint ötéves megszállás ellenére Krakkót nem pusztították el, műemlékei nagyrésze sértetlenül vészelte át a második világháborút, az UNESCO pedig 1978-ban a kulturális világörökség részévé nyilvánította az Óvárost és a Wawelt. Napjainkban Krakkó Lengyelország második legnépesebb városa 800 ezer lakosával és az ország kulturális központja.

Hogyan fogjunk hozzá egy krakkói hétvégéhez? Elsőként egy jól megválasztott szállással kellene megalapozni a dolgot. Ugyanis Krakkó látványosságai közel helyezkednek el egymáshoz, gyalogszerrel könnyedén bejárható minden – és ha a szállásunk is az Óváros vonzáskörzetében található, akkor nincs szükségünk tömegközlekedésre. Mi több, Krakkó központi pályaudvara (Kraków Główny) is közel esik a látnivalókhoz, így, ha vonattal vagy busszal érkeznénk, még onnan is megközelíthető gyalogosan minden. Ennek tükrében érdemes szállást keresni és amennyiben költségtakarékosabb megoldást keresünk, az Óváros szomszédságában lévő Kazimierz városrészt ajánlom, ami Krakkó zsidónegyede. A korábban említett Nagy Kázmér király a névadója, mivel hozzá fűződik alapítása, így többszáz éves múltja okán szintén bővelkedik történelmi emlékekben a hangulatos kerület, viszont a szállások ára sokkal kedvezőbb, mint az Óvárosban.

Mit ne hagyjunk ki semmiképpen sem krakkói programjaink közül? Krakkó szíve és lelke a Főtér (Rynek Główny), ami a világ legnagyobb középkori piactere. Mindig pezseg az élet, sokan vásárolnak, esznek-isznak, nézelődnek vagy konflisfogaton döcögve csodálják meg a gyönyörű pasztell sárga és őszibarack színű épületeket. A tér központi helyén az egykori kereskedelmi csarnok a csúcsíves árkádsoros és a kőből faragott emberarcokkal ékesített Posztócsarnok (Sukiennice) áll. Az ikonikus és impozáns épület már méretével is felhívja magára a figyelmet, de a 108 méter hosszú és 18 méter széles háromhajós Posztócsarnok kora is megdöbbentő, mivel a gyönyörű gótikus oromzatot még Nagy Kázmér Király idejében, a 14. században emelték. Krakkó egyik legismertebb látványosságának földszintjén napjainkban ajándéktárgyakat és ékszereket vásárolhatunk, az árkádok árnyékában kávézók és éttermek asztalainál pihenhetünk meg, az emeleten a Nemzeti Múzeum termei és a Cafe Szał várják a látogatókat.

A Posztócsarnok közelében áll a csodálatos szépségű gótikus Mária-templom (Kościół Mariacki), melynek asszimmetrikus tornyai meghatározzák a Főtér arculatát. A Mária-templom kívül egyszerűségével, belül lenyűgöző pompájával, szép ólomüveg ablakaival és kék csillagos mennyezetével ejti bámulatba a turistákat. A templom egyik tornyából minden órában felhangzik a XIII. századi Krakkó elleni tatár dúlás emlékét őrző harsonaszóló, a hejnał – ami a város egyik jelképe, és 1927 óta minden délben a Lengyel Rádióban is közvetítik. Ezzel Krakkó az egyetlen város a világon, ahol megőrizve a középkori hagyományt, ugyanaz a dallam szólal meg egy toronyból napról napra, mint évszázadokkal ezelőtt.

A Főtértől néhány száz méterre, a Visztula kanyarulatával körülölelt Wawel-dombon emelkedő Királyi palota (Wawel) uralja a lábánál elterülő várost. Az itt található székesegyházban koronázták meg a lengyel királyokat, és itt születtek az ország további fejlődésének legfontosabb állami döntései. Ennek az impozáns épületegyüttesnek a története 1000-re nyúlik vissza és az európai építészet minden fontos korszakát felfedezhetjük az olasz stílusú főudvarból körültekintve – a románkor, a gótika, a reneszánsz, a barokk időszak jegyei is megjelennek a műemlékeken. A Wawel teljes területe több, mint 7000 m², a palota 71 szobája felbecsülhetetlen értékű művészeti kincseket, ritka történelmi tárgyakat, bútorokat rejt. Napjainkban a Wawel nem csak a lengyel nemzeti büszkeség szimbóluma, hanem az egyik leglátogatottabb turisztikai célpont is egész Lengyelországban.

Érdemes csak úgy csavarogni az Óvárosban (Stare Miasto), annyira elegáns és hangulatos az éttermek, kávézók, cukrászdák, kézműves üzletek és szuvenírboltok sora. Az utcák őrzik a királyok és királynők lábnyomait, falai még emlékeznek a második világháború szörnyűségeire és a kommunizmus szelleme is ütött rajta sebeket. Mégis, végtelenül optimista, inspiratív, romantikus, finom és vendégszerető város. Az igazi Krakkó-élményért gyönyörködjünk egy pohár forró kávéval a kezünkben a csodálatos épületekben és engedjük át magunkat a város lüktető atmoszférájának. Bármerre is vezessen utunk, mindenhol műemlékekbe fogunk botlani: ott a Barbakán, a város őrtornya, és az egykori krakkói erődítmény néhány megmaradt része, például Lengyelország egyik kiemelkedő gótikus tornya, a Flórián-kapu. Az ország legrégebbi épületei közé tartozik a Szent András-templom a Grodzka utcában. Ez a város egyik legrégebbi utcája, ahol számos reprezentatív házat, köztük a Collegium Iuridicumot, a Jagelló Egyetem egyik legrégebbi épületét is megtaláljuk. Krakkó legszebb utcái kétségtelenül az Óvárosban vannak, gyönyörű házakkal, gazdagon díszített portákkal és címerekkel.

Oké, megnéztük mindezt Krakkóban, de maradt még pár napunk. Mihez kezdjünk, mit nézhetünk meg az Óvároson kívül vagy a környéken? Krakkói tartózkodásunkhoz további négy programlehetőséget javasolnék.

1. Oskar Schindler gyára: a múzeum az egykori Schindler zománcgyár épületében található, a kiállítás a 1939-1945 közötti időszakot mutatja be: Krakkó akkori életét, a zsidóság gettóba történő begyűjtésétől kezdődően, és az emberek Auschwitzba történő deportálásáig.
2. Auschwitz-Birkenau: Krakkótól 70 km-re található a koncentrációs tábor helyén kialakított múzeum és emlékhely – melyről bővebben itt lehet olvasni a blogban.
3. Wieliczkai sóbánya: Lengyelország legrégebbi sóbányája, az UNESCO világörökségének része. A bányászok nyomait követő kalandtúra során megtekinthető, hogyan folyt a történelmi időkben a só kitermelése, láthatunk sószobrokat, lenyűgöző méretű termeket, sőt még egy sóból készült csillárt is.
4. Zakopane: a Tátra lábánál fekvő település az ország egyik legismertebb üdülővárosa, jól kiépített szállodai, vendéglátóipari egységek és lenyűgöző szépségű tájak várják a látogatókat.

Alaptémánkhoz visszakanyarodva, mitől különleges még Krakkó? A perecárusoktól mindenképpen. Valószínűleg mindenki, aki járt már Krakkóban találkozott azokkal a kicsi, guruló bódékkal, amelyekből kerek perecet árulnak. Ez a tésztából összefont, koszorú formájú péksütemény nem más, mint az obwarzanek, a város egyik nem hivatalos szimbóluma. Napjainkban már a város csaknem kétszáz pontján megvásárolhatjuk, amelyből naponta 150 ezer darabot is eladnak. Ha pedig Wawel, nyilván eszünkbe jut róla egy igen finom vajkaramellás finomság. Az az igazság, hogy a Lengyelország legismertebb édessége, a krówka története Poznań városához kötődik, de a Wawel csokigyár által készített cukorkák a legnépszerűbbek. A cég törekszik a hagyományok megtartására és üzemében kézzel készítik a krówkát, amelynek csomaglásában egy-egy kedves mondatot is elrejtenek.

Miért éppen Krakkó? Krakkó az első európai város, amelyik a világörökség része lett. Krakkó érseke volt az első közép-európai pápa, II. János Pál. Krakkó az egyik legrégebbi település Lengyelországban. Krakkóban forgatott először Steven Spielberg mozifilmet a régiónkban. Krakkó az első az európai piacterek mérete tekintetében. A sok elsőség mellett Krakkó egyszerre tradicionális és fiatalos, keresztény és zsidó, látnivalóban gazdag, de mégis könnyen bejárható. Véletlenül se hagyjuk ki!