1707. június 13-án az ónodi országgyűlés kimondta a Habsburg-ház trónfosztását. Ahogy Bercsényi Miklós fejedelmi helytartó fogalmazott: „Eb ura fakó, József császár nem királyunk többé!”
A Rákóczi szabadságharc vezetői már az ónodi országgyűlés előtt is sokat tettek az önálló Magyarország létrejötte felé. Ebben segítségükre volt az 1701-ben kirobbant spanyol örökösödési háború, ahol a Habsburg-ház is érdekelt volt. A hosszan tartó küldölfdi háborúskodás révén a kuruc csapatok jelentős katonai sikereket értek itthon. Ezekre támaszkodva a magyar politikai törekvéseik sem maradhattak háttérben.
1705-ben a szécsényi országgyűlésen kezdték meg a független magyar államszervezet kiépítését. Államformának a rendi konföderációt választották. Rákóczi Ferenc szabad kezet kapott a katonai, külpolitikai és a pénzügyi témák intézéséhez, de mögött egy huszonnégy tagú szenátus állt tanácsadóként, élén Bercsényi Miklóssal. Ezen kívül a szenátus feladatkörébe tartoztak a belpolitikai ügyek és a hadsereg főparancsnoka is Bercsényi Miklós lett. A katonai sikereken felbuzdulva a szabadságharc vezetői megfogalmazták a Habsburgokkal való kiegyezés feltételeit: szabad királyválasztást gyakorolhatnak, az 1687-es törvényeket eltörlik és követelik Erdély függetlenségét.
1707. május 31-én kezdődött az ónodi országgyűlés, mivel előzőleg csaknem az ország egész területe a kurucok kezébe került és Rákóczit beiktatták már erdélyi fejedelemnek. Előzetes tervek szerint feladatuk lett volna a gazdasági nehézségek és pénzügyi válság leküzdése, az államhatalom megerősítése és a hadseregszervezés folytatása. Titkos programpontként szerepelt a Habsburg-ház trónfosztása, amire hivatalosan 1707. június 13-án került sor.
Az ónodi országgyűlés alapján kétmillió forint hadiadót vetettek ki, amelynek fizetésére a nemeseket kötelezték. A rézpénz értékét hatvan százalékkal leszállították. Azonban a kuruc csapatok jelentős vereségeket szenvedtek, így a politikai szövetségrendszer tarthatatlanná vált. A szabadságharc utolsó szakaszában már a nemzeti egységet sem lehetett fenntartani, a katonai ezredek szétszóródtak, lecsökkent a termelés, megszűnt a külföldi támogatás. A kuruc katonai vezetők többsége belátta, hogy a magyar függetlenség még nem vívható ki katonai eszközökkel, vissza kell térni a békés, politikai tárgyalásokhoz. Végül 1711-ben a szatmári országgyűlésen elfogadták a Habsburgok békefeltételeit és április 30-án a majtényi síkon letették a fegyvert.
A cikk eredeti megjelenése: 2009. 06. 13. www.nembulvar.hu
