Rendhagyó módon a Történelmi romantikus könyvek sorozat mostani darabjáról nem csupán egy átfogó ajánlást tudtam készíteni, hanem lehetőségem nyílt a szerzővel beszélgetni legújabb alkotásáról. E.C. Kelly nem csak a nagyívű regényével kapcsolatos kulisszatitkokba avatott be, hanem egyiptológus szívvel és lelkesedéssel mesélt a fáraók koráról.
E.C. Kelly neve nem ismeretlen a blogom látogatói számára, ugyanis a szerző két korábban megjelent regényéről is olvashattak már. A Hősök és Ártatlanok Temetője, illetve A Visszautasítottak Tárlata című, történelmi időkben játszódó könyveket ajánlottam mindenki figyelmébe, de valójában E.C. Kelly munkássága nem csak az eddig említett alkotásokra korlátozódik.
Mesélnél nekünk arról, hogy milyen műfajként határoznád meg a könyveidet és eddig hány műved jelent meg?
Nagyon izgalmas kérdés a műfaji besorolás. Az első kiadóm „történelmi romantikus szépirodalmi regény” kategóriát jelölt meg, amikor beküldtem nekik a kéziratot és jóváhagyták, hogy könyv készüljön belőle. A mostani kiadóm pedig a „történelmi fikció” műfajba sorolta be a regényeimet, bár legutóbb már én is jelölhettem meg kategóriákat. Én inkább „történelmi romantikus” műfajnak vagy irányvonalnak határoznám meg, amiben írok. Szerintem nem is alkottam más műfajban, hozzám ez a stílus áll a legközelebb és mindenképpen a regény formátumban mozgok otthonosan. Összegezve úgy is mondhatnám, hogy hat regényt írtam eddig, a hatos a kedvenc számom – már nyugodtan meghalhatok, mert megvan a hatodik is. :)
Az azért még nem lenne túl szerencsés… :) Bemutatnád nekünk néhány szóban a regényeidet? Milyen történelmi korokról írtál eddig?
Az első regényem, a Remények frontja a második világháború alatt játszódik, és egy lengyel, illetve egy német család sorsa fonódik össze benne. A második könyvem nagy időbeli ugrás az előzőhöz képest, ugyanis a Hugenották a 16. századi Franciaországban játszódik a címet adó vallásháborúk idején: három hugenotta család sorsát követem nyomon, és elég monumentális történetnek mondanám. A harmadik regényem, a Róma árnyékában megint óriási váltás a történelmi korszakban, mert időszámításunk szerint 110 körül, Trianus császár uralkodása alatt zajlanak benne az események. A negyedik alkotásom, az általad is említett Hősök és Ártatlanok Temetője egyfajta kísérletezés volt részemről: olyan mintha több novellát, pontosabban öt sztorit fűztem volna össze egyetlen könyvvé. Az első világháború idején játszódik, és a koncepcióm szerint különböző nemzetiségű katonák szellemei beszélgetnek egymással egy temetőben, elmesélve saját haláluk történetét. Az ötödik regényemben, A Visszautasítottak Tárlatában a 19. század végi Párizsról, az impresszionista festők életéről írtam. A mostani, a hatodik regényem, A Hettita Herceg Ehnaton és Tutanhamon koráról szól, Krisztus előtt több mint ezer évvel. Szóval ez is látványos történelmi kitérő, valamiért mindig össze-vissza ugrálok az időben. De valójában mindig arról írok, ami éppen érdekes számomra.
Beszélgetésünk apropóját ez a legutóbb említett, a bűvös hatos sorszámú regényed adja. Milyen tapasztalatok és indíttatások vezettek a megírásához? Hol helyeznéd el A Hettita Herceget az életművedben?
Egyértelműen az életművem csúcsán. :) Ezelőtt a Hugenották volt a kedvencem, mert szerintem az volt, amit a legjobban megszerkesztettem, megírtam – és kicsit féltem is, hogy valaha túl tudom-e szárnyalni. Úgy érzem, hogy A Hettita Herceggel sikerült, és nem csak a terjedelmében látom az okát, hiszen sosem írtam még két kötetes regényt. Magát a történetét is monumentálisnak érzem, illetve az ókori Egyiptom mindig is a szívem csücske volt, már gyermekkorom óta nagyon érdekelt ez a korszak.
Az sem titok, hogy egy időben egyiptológusnak készültem, jártam egyéves előkészítőre az ELTE-re is, amit becsülettel végigcsináltam és felvételiztem is – de sajnos végül másképpen alakultak a dolgok. Viszont 2002-ben kijutottam Egyiptomba nyolc teljes napra és nagy álom vált valóra azzal az utazással. Három napot töltöttünk Kairóban, majd hajóval a Níluson lecsorogtunk egészen Asszuánig és a főbb turista látványosságoknál kikötöttünk. Életem legszebb nyolc napjának mondanám azt az élményt, és természetesen A Hettita Herceghez is óriási inspirációt adtak azok az emlékek. Voltak olyan helyszínek a regényben, ahol már jártam és ezekről különösen szívesen írtam. Rengeteg fényképet is készítettünk, amik szintén sokat hozzáadtak a regényemhez.
Ahogy már utaltál is rá, igencsak vaskos műről van szó, konkrétan két kötetről. Mennyi időt vett igénybe, hogy felkészülj rá és meddig tartott maga az alkotói folyamat?
Nem túlzás azt mondanom, hogy gyakorlatilag egész életemben erre a témára készültem. Még az első könyvem készítésekor megfogadtam, hogy ókori Egyiptomban játszódó regényt is fogok egyszer írni. Világéletemben foglalkoztam ezzel a korszakkal, mindig olvastam valamit e témában. Viszont ami A Hettita Herceghez kapcsolódó tényleges kutatómunkának és anyaggyűjtésnek tekinthető, az nagyjából másfél évet vett igénybe, nagyon sok anyagot kellett átnéznem hozzá. A regény megírása szerintem nagyjából egy évet tett ki, a terjedelmét is figyelembe véve viszonylag gyorsan ment. Közel 800 oldal lett a végeredmény, a nyomda nem is vállalta, hogy egy kötetben adja ki. De nem is baj, sosem volt még két kötetes könyvem ezelőtt.
Bemutatnád a történelmi hátterét a könyvednek és pár szóval összegeznéd, hogy mire számíthatnak az olvasók, akik a kezükbe veszik A Hettita Herceget?
A regény címe kicsit becsapós lehet, mert akár azt is gondolhatnánk, hogy a történet a hettitákról szól. De valójában nem, illetve csak nagyon kis részben: 90 százalékban az ókori egyiptomiakról írok és csak 10 százalékban a hettitákról. A regényem Ehnatonnal kezdődik, akire nagy reformer fáraóként emlékezünk: nem a monoteizmust, az egyistenhitet „találta fel”, hanem abban volt újszerű, hogy Atont, a napistent tette meg főistenné és mindenki mást mellérendelt. Teljesen új fővárost alapított Közép-Egyiptom sivatagos területén Ahet-Aton néven (a mai Tell el-Amarna). A Hettita Herceg tehát Ehnatonról szól, illetve a feleségeiről, a gyerekeiről – akik között megtaláljuk például Tutanhamont és Szemenhkarét is. A regényben még ők is hatalomra kerülnek, szóval nemzedékeken átível az események fonala. Teljesen kifáradtam, mire a történet végére értem és el is határoztam, hogy legközelebb nem fogok ilyen nagy falatot bevállalni.
Ehnaton fáraó fejszobra
De visszakanyarodva a könyv tartalmára, a történelmi életutak mellett bemutatok az ókori egyiptomi társadalmi rétegek közül is párat, például a papság is jelentős hangsúllyal jelenik meg. Továbbá ugyanígy kiemelhetném a katonákat is, ráadásul egy komolyabb katonai hadműveletet, a karkemisi csatát is felidézem. De művészeti szempontból is sok mindent belecsempésztem a regénybe: van egy szobrász szereplőm, aki a valóságban is élt és Nofertitiről, Ehnaton egyik feleségéről készített sok szép műalkotást.
Nofertiti büszt
Szóval A Hettita Herceg meglehetősen sokrétű, de nem kifejezetten szakirodalom ízű, igyekeztem emberközelivé tenni a szereplőket. A karakterek megformálása nagyrészt a képzeletemen múlt, de azért akadt sok írott forrás is, és valós cselekményekre, történésekre is tudtam alapozni. Emellett a könyvben van egy nagyon meghatározó romantikus szál is. Egy komolyabb gyerekszerelemről szerettem volna írni: a kis hettita herceg gyerekként jelenik meg az első fejezetben és bekerül egy szerencsétlen véletlen folytán a fáraó udvarába. Az ő szemén keresztül ismerjük meg a fáraót, a családtagjait, illetve az egyik kis hercegnővel közelebbi kapcsolatba kerül, barátok lesznek, aztán egymásba szeretnek és ez kitart felnőtt korukig. Nagyon szép és nagyívű szerelmi történet az övéké.
Hogyan lehet egy több ezer évvel ezelőtti időszakról könyvet írni? Mennyire nehéz hiteles forrásokat találni és mennyire volt szükség a saját fantáziádra a történet megalkotásához, a karakterek ábrázolásához?
Valóban nehezebb és nagyobb kihívás olyan történelmi korszakról írni, ami ennyire régi. Elég, ha csak a nyelvezet témakörét feszegetjük: vajon ők hogyan beszélhettek a való életben? Ez nagy kérdés, mert az írott szövegek alapján nehézkes a mai ember számára a kifejezésmódjuk. Például pont Ehnatonnal kapcsolatban van egy jelentős felfedezés, amikor is egy egyiptomi parasztasszony a sivatag homokjában rábukkant az uralkodó levéltárára: 382 agyagtáblán ékírással a fáraó sok külföldi uralkodóval történő levelezése került elő. Ezek nagyon hasznos leletek, általuk picit bele lehet látni, hogyan beszéltek, hogyan szólították meg egymást. Többek között innen lehet azt is tudni, hogy a fáraó nagyon szeretett érdeklődni annak az uralkodónak a lovai felől, akinek épp a levelet írta. A lovakat nagy becsben tartották az ókori Egyiptomban. Illetve az általam választott történelmi időszak Tutanhamon miatt is szerencsés, mert ő az egyetlen fáraó, akinek a sírját sértetlenül találták meg, nem fosztogatták még sírrablók és sok régészeti jegyzőkönyv készült, amikor Howard Carter felfedezte 1922 novemberében a Királyok Völgyében. Nagyon komoly dokumentációt vezettek, onnan vannak például leírások a fegyverekről, használati tárgyakról.
Howard Carter a Királyok Völgyében, a KV62-es sírban feltárja a Tutanhamon múmiáját rejtő szarkofágot
Tutanhamon szarkofágja
Tutanhamon halotti maszkja
Amikor egyiptológia előkészítőre jártam, volt egy sokat forgatott szöveggyűjteményünk, az Ókori keleti történeti chrestomathia. Ez olyan, mint a matematikában a négyjegyű függvénytáblázat: levelek, leírások, beszámolók vannak benne, amikből tud meríteni a korszak iránt érdeklődő. De nyilván nem mindenre terjed ki. Például az egyes uralkodócsaládok tagjainak kinézete kérdéses, hiszen nagyon sok ábrázolásuk van, de azok meglehetősen sematikusak. Tulajdonképpen mindenki egyformának néz ki az egyiptomi fali képeken és szobrokon – így a könyvemben felbukkanó karakterek fizikai tulajdonságainál be kellett vetnem a képzeletemet. Viszont az kiderült az utóbbi idők kutatásai során, hogy Tutanhamon nem hajtott harci kocsit, nem volt fess férfi: a múmia vizsgálatakor megállapították, hogy dongalába volt, sántított, nem tudott harci szekérre vagy lóra ülni, és még farkastorka is volt. Úgy is mondhatnánk, hogy többszörösen terhelt volt a szervezete a családon belüli vérfertőző házasságoknak köszönhetően. De ők ezt nem tudták akkoriban... Szóval igyekeztem ehhez az ismerethez ragaszkodni Tutanhamon esetében.
Számítógépes rekonstrukció Tutanhamonról
Viszont a hettita hercegről, Zannanzáról, azaz a főszereplőről alig van bármilyen hiteles forrás. Csak azt tudjuk, hogy férjnek küldték Tutanhamon özvegyének és egyben féltestvérének – de nála teljes mértékben a képzeletemre hagyatkoztam. Vegyítettem, amit lehetett, igyekeztem történelmi tényekre hagyatkozni, de kifejezetten a személyek megjelenésével és a személyiségükkel kapcsolatban inkább a fantáziámra hagyatkoztam.
Ha jól sejtem, a szerelmi szálban is a képzeleted hívtad segítségül. :) Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy már olvastam A Hettita Herceget, és a sok történelmi esemény sodrában egy nagy ívű szerelem története is kirajzolódott előttem – az én olvasatomban gyakorlatilag a románc volt a mozgatórugója a cselekmény folyamának. Eredetileg is ennyire meghatározó elemnek szántad a romantikus szálat vagy írás közben Téged is magával ragadtak a szereplők és az érzelmek? Olyan típusú író vagy, aki ragaszkodik az elképzeléseihez, vagy engeded a szereplőidet szárnyalni, ha írás közben más utat akarnak választani, mint amit eredendően elképzeltél?
Olyan típusú író vagyok, hogy mindig készítek egy vázlatot a főbb cselekménypontokra vetítve. Aztán jellemzően nem tartom be, amikor elkezdek ténylegesen írni. Gyakorlatilag kivétel nélkül mindig eltértem az előre felvázolt eseménysortól. Életre kelnek az ujjaim alatt a karakterek, ahogy éppen a történet kavarog a fejemben. Mindig átírom és szabadjára engedem a fantáziám. De nálam van egy kezdőpont és egy végpont, amihez ragaszkodom: közte viszont jó kis kanyarokat vehetnek be a szereplőim, de végeredményben ugyanoda lyukadok ki. Pláne, hogy történelmi regényekről van szó, és ha egy valós személyen alapuló karakter esetleg meghal félúton, azt azért nem fogom átírni.
A Hettita Herceg esetében gyerekszerelemről szerettem volna mindenképpen írni, nagyon bájosnak tartom az ő történetüket. De úgy gondoltam eredetileg, hogy felnőtt korukban már más utakon fognak járni. Ám ahogy elkezdtem írni, egyre jobban belegabalyodtam a szálukba és hát dehogynem, folytatódott tovább a szerelmük minden nehézség ellenére… Mert elég komoly akadály van köztük, hiszen a hettita hercegről és a fáraó lányáról van szó. Egyiptomiak nem házasodtak külföldivel, a források alapján volt példa arra is, hogy külföldi uralkodó egyiptomi nőt kért feleségül, nem is nemesi rangút, hanem sima közrendű nőt, de a fáraó még azt sem küldött neki. Nagyon vigyáztak a saját vérük tisztaságára Egyiptomban. De a szerelem minden akadályt legyőz, úgyhogy nem tudtam megtagadni, hogy felnőtt korban ne folytatódjon ez a kis románc.
Most, hogy kiveséztük a könyvedet belülről, a külsejéről is ejtsünk néhány szót. Mesélnél nekünk erről a gyönyörű borítóról?
Az első könyvem kivételével az összes többi borítóját Rózsa Péter grafikus barátom készítette, egy nagyon tehetséges és kreatív srác. Minimum 3-4 verzióval áll elő egy borító kapcsán és nem tudom, melyik kezembe harapjak, mert mindegyik annyira jó, annyira merész, annyira formabontó. A Hettita Herceg esetében készített egy szereplő kollázst néhány karakterrel, de valahogy nem éreztem az igazinak. Inkább valamilyen letisztult, egy szimbólumot ábrázoló képre gondoltam. Aztán eszembe jutott az ureusz kígyó a fáraók koronájáról: annyira jellemző, ókori egyiptomi jelkép, hogy akár szerepelhetne a borítón is. Ennek mentén tovább gondoltam a koncepciót, hogy lehetne ez a kígyó a sivatagban, hiszen az nagyon sok könyvbeli jelenet helyszíne is, majd megjelent a kék korona, amit harc közben viseltek a fáraók. Ezután jött még további uralkodói jelképként a jogar és a légycsapó.
Ezeket megosztottam Petivel, aki bevonta Sallai Péter grafikust is a munkába. Egyébként az ő neve sokak számára ismerős lehet metálbandák zenei borítóinak tervezéséről is. Szóval a hathatós együttműködésnek köszönhetően a borító alapját egy digitális festmény képezte, mely további „finomhangolásokon” esett át, mire megszületett a végleges terv a sivatagban eldobott uralkodói jelvényekről: a kék koronáról, melyről az ureusz kígyó lesiklik, mintha élne, mintha nem is aranyból lenne, de picit meg van törve a teste, mivel elég sok negatív esemény történik a könyvben. Az első kötet borítóján nappali fényben fürdik ez az egész kép, mintha az élet elején tartanánk – hiszen sok szereplő gyerekkorában játszódik a regény első fele. A második kötet éjszakai fénybe borul, telihold is látható a borítón, ami az élet végét, az elmúlást idézi.
Szerinted ki a könyved célközönsége? Mennyire szükségesek hozzá történelmi előismeretek a leendő olvasó részéről?
Sosem célközönségnek írtam, hanem mindig arról, ami érdekelt. De úgy gondolom, hogy inkább a nők a célközönségem, akik szeretik a romantikusabb történeteket. Viszont volt már visszajelzésem egy vadidegen férfitól is, aki a nagyon szerelmes hangvételű Hugenották regényemet kereste a blogomon – teljesen le voltam döbbenve. Talán, akik kedvelik a könnyedebb történelmi, romantikus regényeket, ők lehetnek az én célközönségem. A Hettita Herceg esetében nagyon sok lábjegyzetem van, ami a könnyebb megértést is segíti, így komolyabb történelmi előismeretek nem szükségesek hozzá, elég csak az ókori egyiptomi korszak iránti érdeklődés. De annyira talán mégsem könnyed regény, mert igyekeztem minél több történelmi tényt belesűríteni, legyen szó akár az ékszerekről, akár a karkemisi csatáról. Szórakoztatva szerettem volna tanítani: például leírom, hogy a karnaki templomkomplexum mikor épült, milyen részekből állt – hogy valamit profitáljon is belőle az olvasó ókori egyiptomi tudás szinten is.
És azt tudod-e már, hogy milyen témában íródik a következő könyved? Esetleg dolgozol már rajta?
Elkezdtem már írni és folyamatosan gyűjtöm hozzá az anyagokat. Három fejezet van meg eddig belőle, de még nem tudnám megtippelni sem, mikor fejezem be. Annyit elárulhatok előzetesen, hogy 1888-ban játszódik és a cselekmény egyetlen évet ölel fel. A főhelyszín az Osztrák-Magyar Monarchia és Habsburg Rudolf is megjelenik a könyvben mellékszereplőként. Magyar vonatkozásról fogok írni, ami számomra is újdonság, mert az eddigi regényeimben még sosem foglalkoztam magyar szereplőkkel, magyar történelemmel. A híres Apponyi családnak egy fiktív ágat képzeltem el: egy apuka és három gyermeke, idősebb Apponyi Zsigmond és két lánya, valamint egy fia alkotják a történet főbb karaktereit. A tizen-, huszonéves gyerekek sorsán keresztül mutatom be azt a társadalmi réteget, amiben ők forognak. Párizsban indul a cselekmény, majd Bécsben folytatódik, és a karakterek járnak a Habsburg-udvarban, továbbá alsóbb polgári körökben is megfordulnak. Nagyon erős női karaktereket tervezek beleírni. Illetve a korábbiaktól eltérő módon szeretnék saját önéletrajzi szálakat is belevinni a történetbe. Az írás számomra terápia, nagyon jó kiírni az embernek magából a negatív érzéseket, de a pozitívokat is. Nekem pedig most éppen erre van szükségem.
Így a beszélgetésünk végén járva szeretném elmondani, mennyire örülök, hogy az Olvasóimnak nemcsak ezt a klassz könyvet tudtuk testközelből bemutatni, hanem kicsit jobban Téged is megismerhettünk. Viszont azt azért még elárulhatnád zárszó gyanánt, hogy számodra mit jelent az írás és milyen érzések kavarognak benned a hatodik regényed megjelenése kapcsán?
Sokszor gondolkodtam azon, hogy milyen foglalkozást űznék legszívesebben és megfordult a fejemben, hogy milyen jó is lenne hivatásos írónak lenni, mint Tolsztoj és a nagyok, akiknek csak az írás volt a fő munkájuk. De a realitások talaján maradva, szerintem nagyon hamar kiégnék, megunnám, ha ezt főállásban kellene csinálnom reggeltől estig. Viszont nagyon szívesen vezetnék olyan kiadót, ahol kifejezetten elsőkönyves szerzőkkel foglalkoznak és bátorítják őket. Én is úgy voltam vele, hogy megírtam egy könyvet és azt hittem, hogy nem lesz visszhangja, senki nem fogja elolvasni, senkit sem érdekel majd. Tehát nagyon önbizalomhiányos voltam és nehéz volt elindulni. Aki gondolkodik, hogy regényírásba belevágjon-e vagy sem, mindenképpen ajánlanám, hogy próbálja meg, mert egyrészt terápia, másrészt nagyon komoly önfejlesztő kurzus pszichológiai, fogalmazási, írástechnikai szempontból is. Olyan pluszt ad az embernek, ami mindenképpen hasznossá és maradandóvá válik.
Én most már a hatodik regényemnél tartok és vadidegenek írnak nekem különböző reakciókat. Ezek olyan pozitív visszajelzések számomra, hogy szinte elolvad a lelkem és ilyenkor érzem azt, hogy érdemes volt írni, érdemes volt szenvedni vele. Pedig mindig megfogadom, hogy annyi kutatómunkával jár, hogy még egyszer nem fogok történelmi korokban játszódó sztorit írni. De végül persze mindig ugyanúgy nekiállok újra és újra.
Köszönöm szépen a beszélgetést! 
A Hettita Herceg az Underground Kiadó gondozásában jelent meg és az alábbi elérhetőségen rendelhető meg:
E.C. Kelly blogja: http://eckelly1.blogspot.com/
