Valószínűleg kevesen gondolkodnak el azon, hogy a mindennapok során használt eszközeink kifejlesztése milyen módon történhetett. Most, itt egy film az önkicsavaró felmosó megszületéséről – amelyet nem mellesleg az utóbbi idők legsikeresebb stábja hozott össze.
Joy Mangano egy teljesen hétköznapi háziasszonyként kezdte, aki ki akart törni megfeneklett életéből. Megálmodott egy felmosót, ami forradalmasítja a takarítás művészetét: anélkül ki lehet csavarni, hogy az ember kézzel hozzáérne a rongyhoz. Nem volt túl sok esélye a sikerre, azonban mindez szárnyakat adott neki és rendíthetetlen elszántságának köszönhetően végül nemcsak teleshop-sztár lett, hanem milliomos vállalkozó, a női egyenjogúság mintapéldája.
A film mondandója nem túl komplikált, lényegében egy újabb megfogalmazását láthatjuk a klasszikus amerikai álomnak, amely szerint az önmegvalósító kisember kitartással elérheti céljait. Persze nyilván nem egyszerű mindezt véghezvinni, sok-sok kínlódással és reménytelen helyzettel van kikövezve az út, amelyen a legtöbben elvéreznek. Nem hangzik túl izgalmasan, ugye? Mégis miért kellett egy két órás filmet készíteni erről? Máris jobban fest mindez, ha belegondolunk abba, hogy a főhősünk nőként maradt talpon az üzleti életben. Akkor pedig még jobban, amikor meglátjuk a stáblistát. A Joy rendezője az a David O. Russell, aki 2010 óta virágkorát éli: olyan nagyszerű filmek fűződnek nevéhez, mint A harcos, A napos oldal és az Amerikai botrány. Mostani alkotása is nagyszerűen beilleszthető ebbe a sorba, hiszen ismét az újrakezdés témakörét mutatja be, hogy mindenki lehet a maga szerencséjének kovácsa. Ráadásul a bevált recepten sem változtatott sokat, hiszen ismét Jennifer Lawrence, Bradley Cooper és Robert De Niro játssza a főszerepeket.
A Joy-ra is tökéletesen igaz, amit a direktor korábbi műveiben is szeretni lehet, hogy egyrészt a színészi energiák táplálják a történetet, a minőségi színjátszást egyszerűen élvezet nézni. Másrészt ismét imádnivaló a tökéletesen passzoló filmzene, a korhű jelmezek, a retró díszletek. A film közepe táján a QVC tévécsatornánál játszódó jelenetsor egyszerűen tökéletes: feszes, vibráló, csak úgy kapkodjuk a tekintetünket, mintha mi is ugyanúgy elámulnák ettől az ismeretlen világtól, ahogy főhősnőnk. Itt tűnik fel Bradley Cooper is, akinek a korábbiakhoz képest kisebb szerep jutott, viszont számomra ő nyújtotta a legemlékezetesebbet: rendkívül szuggesztíven játszott és jóformán ráöntötték a karaktert. Természetesen a mindig kiváló Jennifer Lawrence sem volt rossz, de jobb mindenképpen. Például Russell mindkét korábbi filmjében erősebben formálta meg szerepeit, ez a többgyermekes családanya figura talán túl korai volt még neki. Egyébként a valódi Joy Mangano teljesen elámult Lawrence alakításától.
Mindezek után furcsán hat azt mondani, hogy a Joy mégsem jó film – pedig ez az igazság. Kezdjük azzal, hogy indokolatlanul hosszú a játékidő, főleg a film első felét lehetett volna megkurtítani. Ott gyakorlatilag pergő dialógusokkal tűzdelt véget nem érő jelenetsort kapunk a szó minden értelmében zilált család életéből, ahol nem igazán lehet megszeretni senkit sem. Az egyik pillanatban komédiának tűnik, a másikban drámába vált, aztán akciófilmbe csap át, de néhol a szentimentalizmus bugyrai is feltárulnak. Tehát a forgatókönyv elég kaotikus lett, a rendezés pedig kicsit céltalannak hat, mintha Russell sem tudta volna eldönteni, hogy mit is akar elérni a filmjével: legyen-e belőle egy karriertörténet, vagy állítson-e görbe tükröt az amerikai fogyasztói társadalomnak? A kettő egymás mellett pedig nem áll meg, ahogy a végeredményből is látszik.
Összességében a direktor rutinból készített munkájának hat ez az alkotás, egy újabb eredeti sztorit talált, amibe beletuszkolta mindazt, amit eddig szerettünk a műveiben, viszont még a nagyszerű színészi alakítások sem dobtak rajta akkorát, hogy kedves legyen szívünknek. Mindenesetre érdemes legalább egyszer megnézni, hiszen a csomagolás csodálatos, a termék teljesen eladható, csak a működése nem kifogástalan. Az előzetes elvárások alapján a nézőkre is ugyanúgy vetül egy jó film illúziójának árnya, ahogyan az egyik felejthetetlen jelenetben Jennifer Lawrence-re hullik a texasi műhó.
amerikai életrajzi film, 124 perc, 2015 (12)
Főszereplők: Jennifer Lawrence, Robert De Niro, Bradley Cooper
Rendező: David O. Russell
Forgalmazó: InterCom
A cikk eredeti megjelenése: 2016. 04. 18. www.nembulvar.hu
