A Gyűrűk Ura filmek rajongói számára hagyománnyá vált, hogy karácsony környékén ismét visszatérhetnek Középföldére és újra kedvenc szereplőik útitársaivá válhatnak. Nos, ez idén sincs másképpen, viszont a kalandok ezúttal véget érnek, elérkeztünk a második trilógia befejező darabjához.
A kezdet kezdetén, talán maga Peter Jackson sem gondolta volna, hogy Tolkien fantáziavilágának megfilmesítésével ekkora sikereket arat. Számokban kifejezve, az új-zélandi rendező az elmúlt tizenhárom év folyamán hat különálló filmet készített Középfölde lakóiról, amely összesen 1031 perc játékidőt eredményezett. A Gyűrűk ura trilógia mindent elsöprő diadalmenete után nem is volt meglepő fordulat, amikor Jackson bejelentette, hogy A hobbit könyvet is a mozivászonra álmodja, méghozzá újabb három film formájában. A nehézség mindössze abban rejlett, hogy Tolkien alkotása oldalakban kifejezve még azt a hosszúságot sem éri el, mint A Gyűrűk ura egy-egy önálló kötete. Hogyan is lesz ebből három önálló film?
Jackson megszállott módjára bővíteni kezdte A hobbit történetét: egyrészt A Gyűrűk ura Függelékének felhasználásával színesítette a törptörténelmet, másrészt a Befejezetlen regék Númenorról és Középföldéről című Tolkien mű Ereborról szóló részét emelte be a forgatókönyvbe. Ezáltal tágabb kontextusba helyezte az eredeti könyvet, így lehetőséget teremtett arra is, hogy a korábbi filmekből megismert szereplők, mint Gandalf, Szarumán, Legolas, Galadriel és Elrond, visszatérhessenek és sok-sok utalást kaphassunk általuk (is) a Gyűrű-háború idejére.
Amikor két évvel ezelőtt a mozikba került az első Hobbit film, senkit sem értek meglepetésként a látottak: az ütött-kopott varázsló, a kelekótya hobbit, makacs és falánk törpök, álomszép tündék, ocsmány orkok és Új-Zéland ámulatba ejtő tájai mind-mind visszaköszöntek egy véget nem érő akció kaland keretében. Azonban ez a kiszámíthatóság leginkább a Váratlan utazásra és a Smaug pusztaságára érvényes, a befejező rész végkicsengése valami újat tartogat a nézők számára. Hiszen a második epizód végére az úgynevezett utazás befejeződött, a törpök visszatértek hazájukba. Az öt sereg csatájából rajzolódik ki a fő különbség a két trilógia között: míg A Gyűrűk ura arról mesél, hogy a legkisebbek is változtathatnak a világ dolgain, addig A hobbit a kapzsiságról és a hatalommániáról szól – afféle tanmesének is felfogható a gazdaság szédítő erejéről.
Tulajdonképpen a harmadik epizód legértékesebb része a királydráma bemutatása. A törpkirály, Thorin az arany bűvöletébe került és komoly próbára tette a talmi csillogás hűségét, becsületét és józan eszét is. Akár úgyis fogalmazhatnánk, hogy az egyetlen komoly színészi kihívást rejtő szerepet ebben a filmben Richard Armitage játssza és a korábbiaknál jóval többet mutat meg itt a tehetségéből is. Igaz, hogy ebben a részben kicsit háttérbe szorul, de mindenképpen érdemes megemlíteni még Zsákos Bilbó karakterét (és az őt megformáló Martin Freemant) is, mivel az ezelőtti összes filmben nem találkoztunk még egy ennyire kedvelhető hobbittal, akinek ugyan megvannak a saját hibái és gyengeségei, viszont bátorsága és eszessége által jogosan kerül az események középpontjába.
Az öt sereg csatájában (a címéből adódóan is) nagy szerepet kap a háború, amely nagyon hasonlít A király visszatér jeleneteihez: ugyanolyan látványos, nagyszabású és néha túl sok is. Viszont amit ebben a filmben láthatunk, azt már korábban is láttuk: a legmodernebb CGI- technológiának köszönhetően ismerős beállításokat, nagytotálokat kapunk és a harcdramaturgia sem sok újat tud mondani. Talán az egyetlen újdonságnak az tekinthető, hogy a nagy háború egy fagyos téli napon köszönt Középföldére, tehát sok a jeges-havas-csúszós jelenet. Nyilván sokan kritizálják emiatt Jacksont, hogy ezúttal nem sok filmtechnikai újítást tett le az asztalra – de azért azt illik hozzátenni mindehhez, hogy rajta kívül senki nem tudott felmutatni még ehhez hasonlót sem az utóbbi évtizedekben.
Nyilván A Gyűrűk Ura sikereit eleve képtelen lett volna túlszárnyalni A hobbit trilógia. Nemcsak avégett, mert egy olyan előzménytörténetet látunk, amely ugyanazokból az elemekből építkezik, és így kapásból elveszik az eredetisége. Ami miatt ténylegesen nem tudja utolérni nagy elődjét, az az események súlyában és a karakterábrázolásokban rejlik – hiszen a régi filmekben ezek egyensúlyban voltak, a mostaniakban viszont több az akció, mint a dráma. Szó, mi szó, Az öt sereg csatája egyértelműen a trilógia legerősebb darabja és még ezekkel a fenntartásokkal is magasan kiemelkedik a kortárs fantasy filmek kínálatából. Csak Peter Jackson olyan magasra tette a mércét pár évvel ezelőtt, amelyet már maga is képtelen átugrani – de azért súrolja.
A hobbit – Az öt sereg csatája (The Hobbit: The Battle of the Five Armies)
amerika-új-zélandi fantasy, 144 perc, 2014 (12)
Rendező: Peter Jackson
Főszereplők: Martin Freeman, Ian McKellen, Richard Armitage
