Kultúra minden mennyiségben

KultúrSokk

KultúrSokk

Zöld könyv

2019. február 24. - Péntek Tünde

Habár 5 Oscar-díjra jelölték filmet a legrangosabb kategóriákban, mégsem egy nyomasztó drámára kell gondolni. A Zöld könyv egy igazán kedves, értékes és ügyesen kivitelezett alkotás, amely kitűnő példája annak, hogy könnyedebb stílusban is lehet mély gondolatokat megfogalmazni, és emlékezetes színészi alakításokat produkálni.

4_67.jpg

Hollywoodban mindig nagy szakmai siker övezi az olyan megtörtént eseményeken alapuló filmeket, amelyek központi témája a homoszexualitás, rasszizmus, holokauszt, szegregáció vagy éppen a feketék és fehérek viszonya az amerikai társadalomban. Így tehát eleve nagyszerű esélyekkel indult az idei díjátadó szezonban a Zöld könyv, hiszen az aktuális emberjogi kiáltvány szerepét tölti be, a társadalmi egyenlőséget és megbecsülést hirdeti. A Torontói Nemzetközi Filmfesztivál fődíját elhozta, a National Board of Review 2018 legjobb filmjének nevezte, felkerült az Amerikai Filmintézet top 10-es listájára, az öt jelölésből három Golden Globe-díjat nyert, és még az Oscar-gála is hátra van.

2_73.jpg

A Zöld könyv a ’90-es évek szívmelengető történeteit idézi, amiket ma is kellemes szórakozás elővenni, csak úgy árad belőlük valami ódon, semmihez sem hasonlítható hangulat. Kétségtelenül igényes, szórakoztató, ám igencsak elgondolkodtató alkotás lett, amelyet egy valódi történet inspirált.  A film egy elismert fekete zongoraművészről Dr. Don Shirley-ről (Mahershala Ali) szól, aki 1962-ben a déli államokba indul turnézni, ehhez pedig felfogad maga mellé sofőrnek és testőrnek egy olasz származású, egyszerű gondolkodású kidobót, Tony Vallelonga-t (Viggo Mortensen). Kapcsolatuk nem meglepő módon fagyosan indul, hiszen látszólag semmilyen közös nevező nincsen a két férfiben. Ám a két hónapos út során mégis egy életre szóló barátságot kötnek: ráébrednek arra, hogy mégsem különböznek annyira egymástól, és közös kalandjaik során igen sokat tanulnak a másiktól.

1_76.jpg

Az alapfelállás nem újszerű, hiszen a Miss Daisy sofőrje is hasonló koncepcióra épül fel, ami csupán annyiban más, hogy ott a fekete férfi furikázza az idős, zsidó asszonyt. Ráadásul a 2011-es év egyik kiváló filmje, az Életrevalók is valami olyasmiről szól, hogy a művelt, arisztokrata férfi felfogadja a külvárosi gettóból érkező, priuszos, munkanélküli segélyen tengődő szenegáli fiatalembert. A Zöld könyv mindkét alkotásból merítkezik, és leginkább sztereotípiák ütköztetésére helyezi a hangsúlyt: éles kontrasztot állít a kor déli feketéi és az elit körökben mozgó zongoraművész között. Valamint érdekes adalék mindehhez a Bronxban született, olasz bevándorló családból származó férfi esete, aki úgy látja szociális helyzetét, hogy a panelben élő nagy családjával együtt gyakorlatilag őt is feketeként kezeli a társadalom.

5_56.jpg

Hiába törölték el a rabszolgaságot száz évvel korábban, a szegregáció és a rasszizmus ugyanúgy folytatódott az 1960-as évek Amerikájában. A Zöld könyv cím arra utal, hogy a polgárjogi küzdelmek hajnalán valóban létezett egy ilyen nevű kiadvány, amely azokat a szálláshelyeket tartalmazta a déli államokban, ahol színes bőrű vendégeket is szívesen láttak. A filmben a New York-i művész is tisztában van vele, hogy pusztán úri fellengzésből hívják őt délre hangversenyt tartani, egyébként meg csak egy koszos négert látnak benne, miután lejön a színpadról. Később persze az is kiderül, hogy ebbe a közegbe csöppenve miket él át a kiváló iskoláztatást kapott fekete férfi, akit a helyi elit képviselői állva tapsolnak meg, aztán ugyanezek az emberek nem engedik meg neki, hogy fellépés előtt vagy után ugyanazt a mosdót használja, amit ők, ugyanannál a szabónál próbáljon ruhát, vagy egyáltalán azt, hogy a fehérek között egyen.

7_48.jpg

A drámai téma ellenére bármennyire is furcsán hangzik, de a sznob fekete férfi, és a prosztó olasz bevándorló közös utazása sok vidám percet okoz a nézőknek. Számtalan nevetséges szituáció és párbeszéd származik abból, hogy mennyire eltérő osztályból származnak, ami ráadásul a korszakot ismerve meglehetősen abszurdnak tűnik. Tulajdonképpen, ha csak annyi lenne a film, hogy a két férfi a kocsiban ülve beszélget, akkor is rendkívül jól szórakoznánk rajta. De a különleges barátság varázslata nem jöhetne létre kiváló színészek nélkül.

6_55.jpg

A dán származású Viggo Mortensen tökéletesen hozza az olaszt, akcentusa és non-verbális kommunikációja alapján fel sem merülhet bennünk annak gyanúja, hogy nem csörgedezik némi szicíliai vér az ereiben. Pedig tényleg nem, abszolút északról származik. Mortensen köztudottan a method acting híve, szerepei kedvéért szívesen variálja kinézetét és testsúlyát, emellett folyékonyan beszél angolul, spanyolul, dánul, franciául, illetve megérti a katalán, a svéd és a norvég nyelvet is, így az akcentusok elsajátításával sincsen komolyabb problémája.

3_68.jpg

A kifinomult ízléssel bíró zongoristát Mahershala Ali formálja meg, akiről azt érdemes tudni, hogy amikor 2016-ban a Holdfényben nyújtott alakításáért átvette a Legjobb férfi mellékszereplő kategóriában az aranyszobrot, ő lett az első muszlim vallású Oscar-díjas színész. Ali rendkívüli érzékenységgel ábrázolja a művészt, felejthetetlen tekintetében az első perctől az utolsóig ott bujkál valami visszafogott düh és mélységes magány. A Zöld könyv nagyszerű lehetőséget biztosít mindkét színész számára, mivel nemcsak egy-egy sablonos karaktert kell eljátszaniuk, hanem mindig olyan szituációkba kerülnek, amelyekben új oldalukat mutathatják meg. Mortensen és Ali pedig olyannyira brillíroznak szerepükben, hogy mindkettejüket Oscar-díjra jelölték.

9_43.jpg

Hihetetlen, hogy ezt a filmet ugyanaz a Peter Farrelly rendezte, akinek a nevéhez olyan borzalmak köthetők, mint a Dumb és Dumber, A nagyon nagy ő vagy az Én és én meg az Irén. A Zöld könyv egy gyönyörű, szívmelengető történet, amely elegáns, ámde egyszerű eszközökkel mutatja be ezt a különleges barátságot. Nincsenek benne túl giccses, túl manipulatív vagy túl direkt pillanatok, annyira szépen felépítették a cselekményt. Az egyik forgatókönyvíró Nick Vallelonga, Tony fia, aki a saját családi legendái nyomán, édesapja meséi alapján, Dr. Shirley rokonai megkérdezése nélkül vetette papírra a virtuóz zongorista figuráját. A Zöld könyv-sztorit picit megkérdőjelezhetővé teszi mindez, hiszen ahogy a filmből is kitűnik, az olasz sofőr igazán nagydumás volt, akár picit idealizálhatta is a valóságot. Ha így volt, ha nem, mi örülünk neki a legjobban, hogy ez a történet nemcsak egy bronxi városi legenda maradt.

8_51.jpg

Zöld könyv (Green Book, 2018)

Amerikai dráma, 130 perc

Rendező: Peter Farrelly

Főszereplők: Viggo Mortensen, Mahershala Ali

0_13.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://expertin.blog.hu/api/trackback/id/tr5714610090

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Petrus Rosidus Maximus 2019.02.26. 07:26:06

Végre megtudtam, hogy miért ezt a címet kapta ez a film. Nem rossz alkotás, de kicsit felhájpolták.

Szergej Pub 2019.02.26. 22:35:17

"olyan borzalmak..., mint a Dumb és Dumber, A nagyon nagy ő vagy az Én és én meg az Irén."

Hogy mik?? A Dumb és dumber filmtörténeti klasszikus és hivatkozási pont (kb. mint az Airplane, az Ace Ventura vagy a Csupasz pisztoly), a másik kettő meg nemcsak szórakoztató, de pl. A nagyon nagy ő alapmotívuma egész ötletes és eredeti.

Picit több nyitottságot, és kevesebb kultúrsznobizmust kívánok a szerzőnek!

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2020.08.24. 14:42:28

@Szergej Pub: azért erős klasszikusnak nevezni a dumberéket...
.
A filmről:

Fontos megjegyezni, mert nagy a különbség a based on a true story, és az inspired by true events között! Ez a film ez utóbbi.
.
Meg akartam nézni, mikor kijött, de mindenhol csak szinkronnal volt, pedig ezt eredeti nyelven kell látni!
Aragorn és az új Penge. Nem semmi szereposztás! És mind a ketten nagyon jól hozzák a figurájukat.
Érdekes alapfelvetés, mégha nem is mutat semmi újat. Ami bejött, hogy a rasszizmus mellé a tanult/nem tanult ellentétet, lenézést is behozzák.
A jelmezek, a kocsik, a kor nagyon eltalált, hangulatos lett.
süti beállítások módosítása