„Azért változtattam meg a nevem, mert az Egyesült Államokban senki sem tudja kimondani, hogy Joaquin – és emiatt sokat szorongtam gyerekként. A családunkban mindenkinek kiváló név jutott, erre én meg Joaquin lettem. Szóval egyszer csak azt mondtam: „Nincs ez így jól, még magam sem tudom, hogy kell helyesen kiejteni a saját nevem.”
Kétség kívül Joaquin Phoenix Hollywood egyik legfurább fazonja – de egyben az egyik legtehetségesebb is. Habár magáról azt vallja, hogy unalmas életet él, ám valójában közel sem nevezhető átlagosnak. Szektás szülők gyermekeként nőtt fel, híres bátyja drogtúladagolásban halt meg, ő pedig egyszer megjárta a rehabot alkoholizmusa révén, majd 34 évesen nyugdíjba vonult, hogy aztán olyan alakítással térhessen vissza, amelyet a mai napig emleget a filmvilág. Joaquin Phoenixet eddig háromszor jelölték Oscar-díjra, négyszer pedig Golden Globe-ra (melyből egyet díjra is váltott) – ezek a számok pedig minden bizonnyal növekedni fognak a 2020-as díjszezonban, hiszen óriásit robbantott most Jokerként. Joaquin Phoenix ma ünnepli 45 születésnapját, ennek apropójából tekintsük át eddigi pályafutását – néhány érdekességgel fűszerezve!
Joaquin Phoenix 1974. október 28-án látta meg a napvilágot Puerto Rico fővárosában, San Juanban. Születésekor a Joaquin Rafael Bottom nevet kapta, családja ugyanis csak később változtatott vezetéknevet. Testvérei az idősebb River és Rain, valamint a fiatalabb Liberty és Summer. Szülei egy túrázás során ismerkedtek össze, majd 1969-ben összeházasodtak. Apja angol, német és francia felmenőkkel bíró kaliforniai, anyja pedig magyar és orosz származású zsidó családból jövő bronxi volt. Esküvőjük után az Isten gyermekei nevezetű vallási gyülekezet misszionáriusaiként járták Észak- és Dél-Amerikát.
Phoenix hároméves kora óta vegetáriánus, amikor is egy családi horgászaton szembesült azzal, milyen kegyetlen módon bánnak a kifogott halakkal. Felnőtt korában aktivista lett belőle, többek között a PETA rendszeres önkéntese, több kampányukban is részt vett már, illetve folyamatosan küzd az állati eredetű ruhák gyártása ellen is. A témában két dokumentumfilmet is narrált, az egyikükért 2005-ben humanitárius díjat is kapott a San Diego-i Filmfesztiválon. Még napjainkban is annyira vegán, hogy arra sem hajlandó, hogy filmjeiben állati bőrből készült jelmezeket viseljen. De ne szaladjunk ennyire előre!
A szülei néhány év után kiábrándultak a szektából, és 1978-ban visszatértek az Egyesült Államokba. Ekkor változtatták meg családnevüket Phoenix-re, ami a hamvaiból feltámadó főnixmadárra utalt. Ekkortájt keresztelték át Joaquint is Leafre, azaz “Falevélre”, amelyet azért kapott, mert édesapjával gyakran gereblyézték együtt ősszel a leveleket. Így viszont mind az öt testvér a természet elemeinek egy-egy elemét (Folyó, Eső, Szabadság, Nyár) viselhette büszkén neveként. Később aztán rájött Leaf (azaz Joaquin), hogy mégiscsak jobb az eredeti, és visszaváltoztatta, de első tévé- és filmszerepeit még Leaf-ként vállalta.
Ugyanis a család nagyon szegény volt, és előfordult, hogy a gyerekeket küldték ki az utcára zenélni, hogy legyen valami pénzük. Így kezdődött a Phoenix testvérek karrierje, a zene mellett mind az öten színészként is dolgoztak. Bátyja, River mesés karriert épített: olyan filmekben játszott, mint az Állj mellém!, az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag, és Gus Van Sant kultfilmje, az Otthonom, Idaho. A kritikusok el volt ájulva tőle, a tinilányok bálványozták.
1993. október 31-én azonban minden megváltozott. River Phoenix egy kisebb társasággal, amiben Joaquin és Rain Phoenix is benne volt, Johnny Depp Viper Room nevű Los Angeles-i klubjában bulizott. Ezen az estén River túladagolta magát, és a klub előtt, az utcán meghalt. A mentőket Joaquin hívta, a felvételt pedig megszerezte a média és a River haldoklásáról készült képeket is nyilvánosságra hozták. Joaquinnak egy év kellett, hogy úgy-ahogy összeszedje magát a tragédia után. Nemcsak testvére halála rázta meg, hanem az is, ahogy az emberek, a sajtó reagált rá. Talán ez az oka, hogy Joaquin Phoenix azóta is legendásan rossz interjúalany hírében áll, nem szeret nyilatkozni, nem csinál titkot belőle, hogy neki ez kényszer.
„Úgy éreztem, hogy tiszteletlenek és tapintatlanok voltak velem. Pont akkor, amikor életem legnagyobb fájdalma ért. Mintha minden összefogott volna ellenem. Nem akartam elhinni, hogy ilyen érzéketlenek az emberek."
Persze aztán úgy döntött, hogy folytatja a filmezést, évente 2-3 új szereppel jelentkezett. A nagy áttörést a 2000-ben bemutatott Gladiátor hozta meg számára: Commodus szerepe után már nem senki nem úgy emlegette Joaquin Phoenixet, mint River öccsét – és mindmáig ők az egyetlen testvérpár, akiket az akadémia színészi kategóriában Oscar-díjra jelölt. A forgatás alatt hisztérikus szélsőségeket produkált, hetekig koplalt, mert a Ridley Scott rendező megjegyezte, hogy felszedett pár kilót, máskor meg arra kérte Russell Crowe-t, hogy hergelje fel őt valamivel, mert túlzottan ideges volt kamera elé állni. Habár végül nem kapta meg az Oscar-díjat, de a Gladiátor így is bőven elég lett volna ahhoz, hogy örökre A listás filmsztár váljon belőle. Ő viszont valami mást akart.
„Színjátszás. Egyike vagyok azon színészeknek, akik a karakter bőrében maradnak a forgatás szüneteiben is. Másokat megőrjítek vele, de számomra nincs fontosabb annál a figuránál, akit éppen megtestesítek. A megszállottjává válok, bárkit is játszom el. Teljes egészében szeretném felfedezni a karaktert, amennyire csak lehetséges.”
A nagy költségvetésű, Gladiátorhoz hasonló filmek helyett maradt a kisebb, de színészileg mindenképpen izgalmasabb filmeknél. Ilyen volt a Sade márki játékai Kate Winslettel és Geoffrey Rush-sal, vagy a szintén nagyszerű Hotel Ruanda Don Cheadle-lel. Illetve M. Night Shyamalan is felfedezte magának, és két művébe a Jelek-be és A falu-ba is leszerződtette. Ennek a korszaknak pedig 2005-ben jött el a csúcspontja, a Johnny Cash életéről szóló A nyughatatlannal. A címszerep újabb Oscar-jelölést hozott, a filmet a közönség és a kritikusok is szerették. A nyughatatlan dalait saját maga énekelte fel, és egyre többször beszélt arról, hogy jobban érdekli a zene, mint a színészet, mivel semmi önbizalma nincsen, és minden egyes filmje előtt retteg, hogy képtelen lesz megfelelni az elvárásoknak.
Ráadásul olyannyira beleélte magát az alkohol- és drogfüggő Johnny Cash karakterébe, hogy az kihatott a magánéletére is. “Sose voltam nagyivó, viszont azt vettem észre, hogy akkor nem tudott más lefoglalni” – emlékezett vissza a színész. 2005-ben rehabra vonult, majd az Anonim Alkoholistákat gyűléseit is rendszeresen látogatta, ami elmondása szerint élete legjobb döntése volt. Ekkortájt egy kanyargós hegyi úton autóbalesetet is szenvedett fékhiba miatt. Werner Herzog német filmrendező talált rá a felborult autóra, megkocogtatta az ablakot, és annyit mondott Phoenixnek: “Csak nyugalom.” “Nyugodt vagyok” – felelte a színész, erre Herzog csak annyit válaszolt: “Nem, nem vagy az.” A színész kimászott, meghálálta Herzognak a segítséget, aki pedig utána le is lépett.
Végül 2008-ban, 34 évesen bejelentette, hogy soha többé nem fog filmekben játszani, inkább zenélni, pontosabban rappelni szeretne. Az elhatározás mellett végül négy évig tartott ki, hogy aztán úgy térjen vissza, hogy arra mindenki felkapja a fejét. De előtte még megviccelt mindenkit sógorával, Casey Affleckkel. Az I'm Still Here című dokumentumfilm Phoenix szétesését mutatta be, küzdelmét a drogokkal, és azt, hogy vesztette el teljesen a kapcsolatot a valósággal. Az amerikai premier előtt pedig Affleck közölte, hogy a film csak egy vicc volt, minden jelenete megrendezett.
2012-ben viszont nagyon komolyan visszatért Paul Thomas Anderson a szcientológia által ihletett filmjében, a The Masterben, ahol egy poszttraumás stresszben szenvedő, állatias háborús veteránt alakít. A film megkapta a legjobb rendezésért járó velencei Ezüst Oroszlánt, a legjobb férfi főszerep díját (ezt Joaquin Phoenix és Phillip Seymour Hoffman megosztva kapta) és három színészi Oscar-jelölést is. Amúgy sosem hitt benne, hogy valaha megkaphatja az aranyszobrocskát, sokakat felháborított a következő nyilatkozatával, amit a The Master kapcsán tett:
„Szerintem ez az egész Oscar-felhajtás egy nagy szar, egy hányadék, amiben nem akarok részt venni. Nem hiszek benne. Olyan, mint a világ legrosszabb ízű répája, amit véletlenül sem akarnál megkóstolni. Teljesen szubjektív, álszent ripacskodás, keresve sem találnál ennél hülyébb dolgot a Földön. Az életem egyik legkellemetlenebb időszaka volt, amikor A nyughatatlan miatt részt kellett vennem benne. Nem akarom újra átélni. Nem tudom megmagyarázni miért, és nem is a magas lóról beszélek, egyszerűen csak kényelmetlenül érzem magam tőle, ha csak rágondolok.”
Egyébként a The Master óta nem tudott mellényúlni Joaquin Phoenix: remek lett a Marion Cotillarddal készített Idegen földön éppen úgy, ahogy a számítógépe operációs rendszerébe belezúgó férfi története, A nő is. Paul Thomas Andersonnal is dolgozott újra (Beépített hiba), aztán Woody Allen Abszurd alak című filmjében brillírozott. 2016-ban pedig randizni a „tetovált lánnyal”, Rooney Marával, akivel a Mária Magdolna 2016-os forgatásán gabalyodtak össze (amiben a színész Jézust alakította, Mara pedig a címszerepet), azóta eljegyezték egymást.
2017-ben mindenki el volt ájulva Cannes-ban, ahogy Joaquin Phoenix a végtelenségig meggyötört veteránt játszotta a Sosem voltál itt-ben. A forgatókönyv és a főszereplő játéka is díjat nyert a neves fesztiválon, de az Akadémia még csak jelölésre sem méltatta. 2018-ban egy másik igencsak alulértékelt színésszel, Jake Gyllenhaallal játszott együtt a Testvérlövészek című meghökkentő westernben. Ezután pedig megtalálta Todd Phillips Joker szerepével.
Ha végignézünk Joaquin Phoenix pályafutásán, nemigen látunk benne gigantikus stúdiófilmeket, a képregényfilmes divat meg pláne elkerülte őt az évek során. Mégis úgy hozta a sors, hogy a Jokerre egyszerűen nem tudott nemet mondani, főleg mert a film is legalább annyira különleges lett, mint a színész maga. Joaquin Phoenix jó szokásához híven durván beleélte magát a Jokerről mintázott Arthur Fleck karakterébe: napi egy almás diétát követett, hogy csontsoványra tudjon fogyni; kifejlesztette ördögi kacaját; illetve egyszer azért viharzott ki egy interjúról, mert a film lehetséges negatív hatásairól kérdezték őt. Az eredmény pedig magáért beszél, akár élete szerepének is nevezhetnénk Jokert, akkorát alakított ebben a szerepben. (Bővebben itt)
Még azt is mondhatnánk, hogy sosem volt ennyire közel az Oscarhoz – de igazság szerint Joaquin Phoenix mindig ennyire közel van hozzá. A Joker elnyerte a Velencei Filmfesztivál fődíját, ezzel maga a film hatalmas esélyessé vált a hamarosan induló díjszezonban. Így a színész, akár szeretné, akár nem, ismét részese lesz a felhajtásnak. A Torontói Nemzetközi Díjfesztivál gálaestjén a következő anekdotát mesélte el arról, hogy minek (pontosabban kinek) köszönheti, hogy most itt áll:
„Valamikor 15 vagy 16 éves koromban lehetett, amikor a fivérem, River hazajött a munkából. Nála volt a Dühöngő bika videókazettán, leültetett, hogy nézzem meg. Aztán másnap felkeltett, és még egyszer megnézette velem. Majd azt mondta: 'Újra elkezded a színészkedést, és ezt fogod csinálni.' Nem kérés volt, hanem kijelentés. Az adósa vagyok.”
Ha tetszett a cikk, szíves figyelmedbe ajánlom a következő írásaimat is!
