Utazni sok módon lehet. Számtalan közlekedési eszközt fel lehet sorolni, amely fizikailag elvisz minket célállomásunkra, ám legalább ugyanennyi lehetőségünk van arra is, hogy mentálisan utazzunk. Most éppen olyan időket élünk, amikor saját otthonunkban ülve tudunk képzelőerőnk, emlékeink, művészeti alkotások vagy a modern technika segítségével eljutni a Föld bármely pontjára, ahová csak szeretnénk. A következőkben 8 filmet gyűjtöttem össze, melyekkel nemcsak világ körüli, hanem egyúttal időutazásra is invitálom Kedves Olvasóimat. Utunk során öt kontinensen járunk, a sarkvidéket, és az óceánokat is érintjük olyan nagyszerű alkotások segítségével, melyek kiválóan megragadják az adott helyszín atmoszféráját.
1. állomás: Afrika
A 7 Oscar-díjjal kitüntetett Távol Afrikától (1985) egy igazi filmtörténeti klasszikus Sydney Pollack rendezésében, Meryl Streep és Robert Redford főszereplésével. A nagy ívű életrajzi drámában Karen Blixen dán írónő Kenyában töltött évei elevenednek meg. Nemcsak egy csodálatos nő megrendítő történetéről, vagy egy magával ragadó románcról van szó, hanem az álomszép operatőri munkának köszönhetően felejthetetlen képsorokat kapunk Afrika csodálatos tájairól – gyönyörű filmzene kíséretében. A két és fél óra hosszúságú játékidő alatt a karakterek és a táj annyira erőteljesen jelennek meg, hogy sokáig velünk maradnak még, Denys és Karen első közös repülőútja pedig az emlékezetünkből kitörölhetetlenné válik.
2. állomás: Ázsia
A világ legnyugodtabb országa zord és mégis fenséges vidéken terül el – ám jelenleg már csak a hívők szívében él. Tibet önállóságának utolsó éveit (a második világháború időszakát és a kínai felszabadítási hadsereg 1950-es invázióját) tárja elénk Jean-Jacques Annaud nagy sikerű filmje, a Hét év Tibetben (1997), amely a Brad Pitt által alakított osztrák hegymászó szemszögéből mutatja be a legendás tájat és annak misztikumát. A filmet jórészt Argentínában forgatták és az Andokban építették fel Lhásza városának díszleteit. Ám a bemutató után 2 évvel a rendező elismerte, hogy titokban, engedély nélkül Tibetben is készítettek felvételeket és ebből 20 percnyi anyag szerepel a két és fél órás filmben.
3. állomás: Ausztrália
Mi mást is választhatnék Ausztráliából, mint azt az ausztrál filmet, melynek készítői és szereplői is ausztrálok, mi több, a film címe is annyi nemes egyszerűséggel, hogy Ausztrália? Ez a 2008-as alkotás csaknem három óra hosszúságú kalandfilm és egyben úti kalauz, melyben a csetlő-botló főhősök (Nicole Kidman és Hugh Jackman) keresztül-kasul száguldoznak a kontinens legszebb tájain, párezer marhával átszelve a hegyeket, a sivatagokat – és teszik mindezt a második világháború küszöbén. A rendező, Baz Luhrmann stílusát sokak gyomra nem veszi be, mivel a „giccses” jelző még visszafogott kifejezése annak, amivel az összes művét lehetne jellemezni. Ennek ellenére ez a film szülőhazájában rendkívül népszerű és közkedvelt alkotás, mivel pontosan olyannak mutatja be Ausztráliát, amilyen a valóságban – és nem mellesleg egy nagyon szeretni való, megható történet, amely a kontinensország történelmének sötét foltjáról (az őslakosok erőszakos asszimilálásáról) is megemlékezik.
4. állomás: Észak-Amerika
A Vadon (2014) Cheryl Strayed történetét meséli el, aki még életében nem kirándult, de egy hirtelen ötlettől vezérelve afféle terápiaként vándorútra indult egymagában. Több mint 1500 kilométert gyalogolt az Egyesült Államok nyugati partvonalán, harcban állva külső és belső tényezőkkel egyaránt: átkelt a Mojave sivatagon, megmászta a Sierra Nevadát, végig gyalogolt Kalifornián és Oregonon, kibírta a havat és a forróságot. A filmben szemet gyönyörködtetőek a Sziklás-hegység tájai, az amerikai vadon minden szépsége és zordsága megjelenik a vásznon. Reese Witherspoon kiváló alakításának köszönhetően ez a túra kifejezetten életszerű pillanatokat tartalmaz, és megmutatja, hogy az isten háta mögötti kietlen vidéken átkelni valóban nem egy leányálom.
5. állomás: Dél-Amerika
Gabriel Garcia Marquez világhírű regénye, a Szerelem a kolera idején napjainkban igen felkapott olvasmánnyá vált, pedig sokkal inkább szól a szerelemről és Kolumbiáról, mintsem egy fertőző, halálos betegségről. Igaz, hogy a történet a nagy kolerajárvány idején kezdődik, de nem kevesebb, mint ötven évet ölel fel, eközben alaposan bemutatva az európai szemmel különösen idegennek és nehezen felfoghatónak tűnő dél-amerikai világot. Habár a könyv filmvászonra történő adaptálása rendkívül megosztotta a kritikusokat és Garcia Marquez rajongóit egyaránt, hangulatfestésből mégsem lehet fogást találni rajta, és a helyszínek is magával ragadóak. A 2007-ben készült film nagy része a történelmi, fallal körbezárt kolumbiai városban, Cartagenában játszódik, egyes jelenetekben látható a Magdalena folyó és a Sierra Nevada de Santa Marta hegység is.
6. állomás: Európa
Az Éjfélkor Párizsban (2011) főhőse egy alkotói válságban lévő forgatókönyvíró, aki a menyasszonyával érkezik álmai városába, Párizsba és szorgalmazza, hogy költözzenek ide. Lenyűgözi a fények városa (esőben különösképpen), és az utcákat róva fantáziál a század eleji művészekről, akik annyi inspirációt gyűjthettek itt. Amikor egy romantikus film a szerelem városában játszódik, az rendkívül elcsépelt húzásnak tűnik – ám akkor mégsem, ha Woody Allen rendezi, hiszen neki aztán van érzéke a hangulatteremtéshez. A filmben nemhogy nem tűnik lerágott csontnak Párizs Eiffel-tornyostól, Notre Dame-ostól, Diadalívestől stb., hanem a mi kedvünket is meghozza, hogy el (vagy vissza) menjünk erre a gyönyörű helyre. Úti filmekben sem lehetne ilyen meseszépen bemutatni Párizst, ahogy Woody Allen tette. Amikor a főhős áradozik a városról, jóformán a szívünk szakad meg, hogy most nem lehetünk ott…
7. állomás: Északi-sark
Büszke lehet magára, akire azt mondják, hogy a jég hátán is megél – de szerencsére kevesek tapasztalják meg, hogy szó szerint ez mit is jelent a valóságban. A Sarkvidék (2018) egy sallangmentes túlélőfilm, amelyben a főhős (Mads Mikkelsen) egy repülőgép szerencsétlenség következtében az Északi-sarkon találja magát teljesen egyedül. Persze jöhetne minden, ami a csövön kifér a sarkvidékek borzalmaival kapcsolatban, de ebben az izlandi filmben csak módjával jön. És éppen ettől hat rendkívül hitelesnek az egész, hiszen mindenféle hókuszpókusz nélkül sikerül elérnie, hogy másfél órára odaszögezzen minket a képernyő elé, pedig alig pár mondat hangzik el ez idő alatt. A Sarkvidék tökéletesen közvetíti az Északi-sark zord, szinte teljesen élettelen környezetét, ahol a csontig hatoló fagy mellett a magány és teljes kilátástalanság kényszeríti földre leghamarabb az embert a végeláthatatlan hó és jég ölelésében.
8. állomás: Indiai-óceán
Robinson Crusoe után talán mindannyiunk fejében él némi romantikus elképzelés arról, hogy milyen lehet egy hajótörés. Nos, a Minden odavan (2013) című filmben semmi ilyenről nincs szó, csupán egy lélekvesztő hányódik az Indiai-óceánon. A víz tetején lebegő, áruszállító konténer sarka lyukasztja át az egyedül utazó idős férfi (Robert Redford) vitorlását, aki 1700 tengeri mérföldre van Szumátrától, távol a hajózási útvonalaktól. A filmben ugyan felbukkan a hajótörött-téma teljes eszköztára: a vihar, a szeksztáns, az ivóvíz- és élelemhiány, az égető napsütés, a cápa, a várva várt hajó, a palackba zárt üzenet – csakhogy az alkotóknak sikerül ezeket a motívumokat teljesen lecsupaszítva, mindenféle hatásvadászat nélkül megragadni. Elhisszük, hogy pontosan ilyen lehet egy szűk csapdába szorulni a sivár, végtelen óceán kellős közepén. Ebben a filmben sem hangzik el 10 mondatnál több, de végig feszültséggel teli tud maradni, mivel nagyszerűen mutatja be az ember kiszolgáltatottságát a természet erejével szemben, és hitelesen ábrázolja a tenger zordságát, minden szépségével együtt.
Tetszett az összeállítás? Vagy más filmekkel utaznád körbe a világot? Várom észrevételeidet!
Kapcsolódó filmkritikáimat itt érheted el: