A lengyelországi cikksorozat befejező része a Balti-tenger partján fekvő bájos városba, Gdańskba enged bepillantást. Habár nem feltétlenül felkapott turistacélpontról van szó, viszont annál több meglepetést és kincset tartogat, ha mégis meglátogatjuk.
Ki hallotta már a Lengyel Riviéra kifejezést? Gdańsk repterén óriás betűkkel hirdetik, hogy valóban így hívják Lengyelország tengerparti szakaszának ezen részét, ahol véget nem érő homokos föveny és hangulatos erkélyes-verandás villák várják az idelátogatókat – a sopoti Grand Hotel pedig pontosan úgy fest, mint a Francia Riviéra valamely luxusszállója. De Gdańsk ennél sokkal több: mint a hamvaiból feltámadt főnixmadár, pontosan úgy született újjá a második világháború ejtette sebek után, az óvárosa pedig annyira gyönyörű lett színes Hanza-házaival, hogy ehhez fogható mesevárost még biztosan nem láttunk máshol. Mondják rá, hogy a történelmi épületek sorát megtörő kis csatornáival, hídjaival és apró szigeteinek labirintusával olyan hangulatot idéz, mint Szentpétervár. De valójában Gdańsk önmaga a stílus és a különlegesség. Az alábbi cikk egyúttal ajánló is, nemcsak számos érdekességet tartalmaz Gdańsk történelméről és nevezetességeiről, hanem arra is felhívja a figyelmet, hogy érdemes ebbe a rendkívüli városba ellátogatni, mivel igen méltatlanul mellőzött.
Miért éppen Gdańsk? A régi magyar nevén Danckának, németül Danzignak hívott kikötővárost sokan Lengyelország egyik legszebb településének tartják. Gdańsk már önmagában olyan, mint egy miniállam, szinte minden lépésnél elénk tárul a történelem: a második világháborúban nagyrészt lerombolt, majd újjáépített városban összefonódik a múlt és a jelen. Gdańsk egyedi hangulatát egyetlen más lengyel településen sem találjuk meg: az apály és a dagály váltakozásához való sok évszázados alkalmazkodás, a kikötővárosi jelleg, az országban egyedülálló építészeti stílusa, a külföldi kereskedők hatása együttesen formálta olyanná a várost, ahogyan azt napjainkban láthatjuk. Gdańsk turizmusában egyformán fontos szerepet játszik a történelmi örökség és a tenger. A középkori Hanza időszaknak köszönhető nevezetességek, a vöröstéglás házak, a borostyánt áruló üzletek, hangulatos óvárosi éttermek, kávézók és a gyönyörű strandok számtalan módot kínálnak arra, hogy az ide látogatók jól érezzék magukat.
Mit érdemes tudni Gdańsk történelméről? A Gdańsk-i öböl partján a 7. században még csak egy kézműves-halászfalu terült el, a 10. században viszont már a pomerániai hercegség megerősített vára állt itt. A település városi jogokat 1263-ban kapott, és kikötővárosként tagja lett a kereskedővárosok szövetségének, a Hanza-szövetségnek, amely Észak-Európában és a Balti-térségben működött a 13-17. században. 1793-ban a poroszok megszállták Gdańskot. 1807-ben, miután Bonaparte Napóleon elfoglalta a várost, megkezdődött az első szabad városi korszak, megalakult a Danzigi Köztársaság. A bécsi kongresszus 1815-ben új határokat jelölt ki, ezzel Danzig újra porosz uralom alá került. 1920-tól a versailles-i békeszerződés értelmében Danzig Szabad Város néven különleges státust kapott, majd 1925-ben a szabad város területén lengyel egyházmegyét alapítottak.
1939. szeptember 1-jén a Schleswig-Holstein csatahajó sortüzével megkezdődött a második világháború Gdańsk kikötőjében, a Westerplatte-félszigeten. 1945. március 30-án a szovjet és lengyel csapatok elfoglalták, majd Gdańsk újra lengyel város lett. A város történelmi negyedének 80 százaléka elpusztult a háborúban. Az 1950-es és 1960-as években építették újjá az óvárost, viszont a helyreállítás meglehetősen szakszerűtlenül zajlott, mivel Gdańsk eredeti német hagyományos jellegét több esetben figyelmen kívül hagyták. Mindenesetre a kikötőváros a Lengyel Népköztársaság egyik legfontosabb hajózási és ipari központjává vált, a Szovjetunió a három nagy hajógyár fejlesztésével igyekezett erősíteni a régióban betöltött szerepét. Ám a város egykori Lenin Hajógyára 1980-ban arról vált híressé, hogy itt alakult meg a keleti blokk első független szakszervezete, a Szolidaritás. A tömegmozgalom elnököt is választott Lech Walesa személyében, aki 1990 és 1995 között Lengyelország államfői tisztségét töltötte be. A mozgalom jelentősége nemcsak abban rejlik, hogy felgyorsította a keleti blokk lebontását, hanem abban is, hogy a társadalom legkülönbözőbb rétegeit fogta össze, 1981-re már mintegy tízmillió követője volt. Gdańsk napjainkban Lengyelország hatodik legnagyobb városa és egyben legfontosabb tengeri kikötője a Balti-tenger partján.
Milyen látnivalókat találunk Gdańskban? A második világháború utáni újjáépítéssel az előző korok pompáját visszanyerte a város, jelenlegi megjelenésében alapvetően a 16. századi holland reneszánsz stílus köszön vissza. Gdańsk sok gyönyörű épülete emlékeztet azokra az időkre, amikor a Hanza-szövetség tagja volt, emellett fontos azt is megemlíteni, hogy a más országokból is idesereglő kereskedők nemcsak áruikat, hanem kultúrájukat, szellemiségüket is magukkal hozták a kikötővárosba, ami mai is érzékelhető a mindig pezsgő, lüktető hangulatot árasztó macskaköves utcákat járva.
A legtöbb turista attrakció a Hosszú utca (Ulica Długa) és Hosszú Piac (Długi Targ) területén, illetve közelében található. Az óváros ezen része egykor a helyieknek szolgáló utca volt, melyen keresztül Gdańsk legfontosabb piacára jártak. Ma már turisztikai látnivaló, többek között itt találjuk a Neptun-szökőkutat, amely a legenda szerint azt az arany vizet köpte magából, mely a gdański likőr védjegye. A Hosszú piacon érdemes minden egyes színes épület egyedi homlokzatát alaposan szemügyre venni, mivel a polgári házak, rokokó stílusú kapuk, a gótikus díszítések és az eredeti, árkádos udvarok között rengeteg látnivaló akad. Az egyik épület, a 71-es számú azon ritka házak közé tartozik, melyek épségben vészelték át a II. világháborút, rajta a 15. században készült díszítőelemek láthatók.
Ezt a területet mindkét végén városkapuk határolják, és az útvonalat egyúttal Királyi útnak (Droga Królewska) is nevezik, mivel a Gdańskba érkező királyok itt lovagoltak be, majd vonultak végig a városon. A királyi bevonulásokat övező parádékhoz méltón a város legszebb házai sorakoztak ezen a nagyjából 500 m-es szakaszon, így bátran kijelenthetjük, hogy építészeti szempontból Gdańsk ma is leginkább szemet gyönyörködtető részét itt találjuk.
Szintén az óváros kihagyhatatlan látványossága a Szűz Mária-templom (Bazylika Mariacka). Nemcsak egyszerű római katolikus imaházról van szó, hanem a világ legnagyobb téglából épült templomáról, ami döbbenetes módon gigantikus méretét még 1502-ben nyerte el másfél évszázadnyi építkezés eredményeként. A 105 méter hosszú és 66 méter széles templom nagyjából 5000 négyzetméteres területén 25 ezer ember is kényelmesen elfér. A Szűz Mária-templom a II. világháború idején a Vörös Hadsereg célpontja lett, 1945-ben boltozata nagyrészt összeomlott, belseje kiégett, ám a helyiek előrelátásának köszönhetően a benne rejlő kincsek nagy részét sikerült elrejteni. A hosszadalmas és bonyolult helyreállítási munkálatoknak köszönhetően Szűz Mária-templom ma újra eredeti pompájában tündököl. A templomba lépve először úgy tűnhet, mintha egy ürességtől kongó épületben lennénk, de az oldalsó fülkék szebbnél szebb műtárgyakat rejtenek, egyik központi eleme és dísze pedig az óriási, fából faragott asztronómiai óra. További érdekesség, hogy a templom padlójába 300 sírkő van beépítve és a főoltárának gótikus szárnyasoltára még 1510-ből maradt fenn. A templom tornya is igazán impozáns, a maga 78 m-es magasságával hasít bele a város látképébe és 400 lépés megtétele után lenyűgöző kilátás várja ma is a megfáradt turistákat.
Az óváros legkülönlegesebb és leghangulatosabb helyei közé sorolható még a Mariacka utca, ahol helyi kézművesek árulják portékájukat: minden egyes ház előtt borostyán ékszerekkel megpakolt standokat látni. A körülbelül negyvenmillió évvel ezelőtt, a fenyőfák megkövesedett gyantájaként keletkezett köveket a folyók sodorták a tengerekbe, és legfőbb származási helyük a mai napig a Balti-tenger, különösképpen Gdańsk és a szomszédos orosz Kalinyingrád. Ezért ezek a települések a borostyán feldolgozásán alapuló kézművesipar központjainak számítanak, egyúttal Gdańskot a borostyán fővárosának is nevezik.
Gdańsk egyik leghíresebb szimbóluma, a város tengeri múltjának és dicsőségének egyik emléke a híres Daru, ami a második világháborút is túlélte, így már 1444 óta a Motlawa-folyó partján áll és meghatározó eleme a település látképének. A középkori Európa legnagyobb kikötői daruja fénykorában 2 tonna áru 11 méteres magasságba történő emelésére volt képes. Ott jártunkkor felújítás alatt állt, emiatt csak kívülről lehetett megtekinteni, de egyébként belsejében múzeum üzemel, amiben megismerhetjük az egykori szerkezet pontos működését, illetve a kikötőtől elválaszthatatlan emberek (mint fuvarozók, rakodómunkások, kereskedők, kapitányok, vitorlagyártók, kötélkészítők), munkájáról és életmódjáról szóló kiállítások láthatók.
A Motlawa-folyó partján hangulatos éttermek és kávézók sorát találjuk, amelyek halloweeni díszbe öltöztek október utolsó napjaiban. Ha az óváros ezen részén bolyongunk, érdemes ellátogatnunk az óriás méretű Gdańsk feliratig, ugyanis egy különleges hídon lehet átkelni hozzá. Az az érdekessége, hogy menetrendszerűen felnyitják, fél óra erejéig a magasabb hajók közlekedhetnek a folyón, másik 30 percben a gyalogosok használhatják, hogy átjussanak a túlpartra. A váltás úgy zajlik, hogy a hidat lezárják a járókelők elől, amit egy erős, hajókürtre emlékeztető hang jelez, majd a híd felhúzása folyamatos szirénaszó kíséretében valósul meg. Az egész hadművelet nagy látványosságnak számít, sokan megállnak és nézik, hogyan is történik mindez.
Habár alapvetően Gdańskra tengerparti városként gondolunk, ahhoz, hogy egy sétát tegyünk a végtelen kékség mellett vagy strandoljunk, el kell távolodnunk a belvárostól. A mi választásunk a Plaża Jelitkowo nevű szakaszra esett, ami Gdańsk központi részétől 45 percnyi villamosútnyira található. Mivel erősen őszbe hajló időjárás volt, a fürdőzés nem volt célunk, az viszont annál inkább, hogy lássuk a Balti-tengert, ha már ennyire északon járunk. Meglepve tapasztaltuk, hogy a parton folyamatosan jöttek-mentek a turisták, annyira népszerű volt azon a ködös, hűvös őszi délutánon. Az igazi döbbenetet pedig az jelentette, hogy akadt egy bátor férfi is, aki szépen levetkőzött az alig 10 fokban és megmártózott a hűvös hullámok között.
Választásunk pedig nem véletlenül esett a Plaża Jelitkowora, ugyanis a tengerpart mentén haladva egyszercsak erkélyes-verandás régi villák sorát fedeztük fel magunk mellett, ami azt jelezte, hogy Lengyelország leghíresebb, egyben legelegánsabb üdülővárosába értünk. Sopot fürdővárosi működését már 1808-ban megkezdte, amikor ideköltözött Jan Jerzy Haffner orvos, aki 1823-ban nyitotta meg a város első gyógyfürdőjét. Sopot gyógyírje a klíma és a természetes sóoldatok, vagyis nátrium-kloridot, jodidot vagy bromidot tartalmazó vizek. A gyógyulni vágyó fürdőzők megjelenésével nemcsak a város ma is látható arisztokratikus arculata épült ki, hanem egy másik fontos nevezetesség is létesült: itt található Európa leghosszabb faszerkezetű mólója, amely 511,5 méter hosszan nyúlik a tengerbe, sok kis kilátóterasszal.
Sopot további látványossága még a Krzywy Domek, azaz a Görbe Ház nevű bevásárlóközpont, ami első ránézésre ellent mond minden építészeti előírásnak. Érdemes betérni és a megpihenni a Costa kávézóban, ahonnan az utcán hömpölygő tömeget figyelhetjük, akik a híres móló felé tartanak.
Végül jöjjön néhány praktikus tanács és információ egy gdański látogatáshoz! Jelenleg nincs közvetlen repülőjárat Budapest és Gdańsk között, varsói vagy krakkói átszállással tudjuk elérni a Lengyel Riviérát. Az utazáshoz melegszívvel ajánlom a LOT légitársaságot, ami jellegéből adódóan nyilván komfortosabb a fapados társaságoknál, ugyanakkor mégis megfizethető árakkal üzemel. Gdańsk reptere tömegközlekedéssel 45 percre helyezkedik el a város központi részétől, busszal és vonattal is egyaránt megközelíthető. Utunk során feltűnik Gdańsk iparvárosi jellege és számtalan épületben felfedezhetjük a szovjet időszak lenyomatát – más szóval azt is mondhatnánk, hogy a város arculatának bizonyos része nagyon is ismerős lehet a magyar turistának. Tehát Gdańsktól ne várjuk azt az eleganciát és luxust, mint Krakkótól, viszont az óváros látképe mindenért kárpótol, aminek területe meglepően kiterjedt. Fontos tudni azt is, hogy ennek eredményeképpen Gdańskban könnyedén találni pénztárcabarát szállást az óvárosban és környékén, és a mindennapi étkezéshez sem kell mélyebben a zsebekbe nyúlni, mint Magyarországon.
Nemcsak Gdańsk, hanem egész Lengyelország vonatkozásában elmondható, hogy hasonló az életszínvonal és a közérzet, mint amihez hazánkban is hozzászokhattunk. Senkit nem ér kulturális sokként, ha valamely híres lengyel városba látogat, viszont Gdańsk mindenképpen megér egy kirándulást, mivel valóban nincs hozzáfogható települése az országnak, annyira egyedülálló tulajdonságokkal és adottságokkal rendelkezik. A cikksorozat végére érve pedig van itt még valami, ami mellett nem lehet elmenni, hiszen, ha szívélyes fogadtatásra vágyunk valahol külföldön magyarként, a legjobb helyre indulunk, ha Lengyelországot választjuk úticélunknak:
Lengyel-magyar két jó barát,
Együtt harcol s issza borát,
Vitéz s bátor mindkettője,
Áldás szálljon mindkettőre.
A cikksorozat korábbi részei itt elérhetők:
A fényképeket a cikk szerzője készítette.
