Nem titok, hogy mindig az év utolsó harmadában jönnek a legjobb filmek. Krimi/thiller műfajban a szezont az agyonreklámozott, ám kevésbé jól sikerült A lány a vonaton nyitotta, ezután jött a már sokkal izgalmasabb és fordulatosabb Jack Reacher – Nincs visszaút Tom Cruise főszereplésével, majd megérkezett a Ben Affleck nevével fémjelzett A könyvelő is, amely szintén nem okozott csalódást. Ám tökéletes időzítéssel november közepén bekúszott a mozikba az Éjszakai ragadozók is – minden babért learatva.

Az Éjszakai ragadozók rendezője (és egyben forgatókönyvírója, producere) Tom Ford, aki a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál Zsűri Nagydíját is elvitte legújabb alkotásával. Vele kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy ez csupán a második filmje, viszont már az elsővel (Egy egyedülálló férfi) is zajos sikereket aratott a kritikusok körében 7 évvel ezelőtt. Tulajdonképpen Ford a divatszakmából érkezett Hollywoodba, ami oly módon érződik mozgóképein, hogy rendkívül gondos a felépítésük, precízen megalkotott jelentésrétegeket lehet lehámozni róluk és nyilván a külsőségekben is nagyon dizájnos minden. Mostani filmje Austin Wright 1993-ban kiadott, Tony and Susan című regényét dolgozza fel. Már alapjában véve is érdekes a felépítése: Susan egy csomagot kap volt férjétől, Tony-tól, aki elküldi neki első könyvének kéziratát, amit történetesen ex-feleségének ajánl. Ezáltal egyrészt megelevenedik előttünk Susan és Tony kapcsolata, illetve az olvasás révén egy teljesen más cselekményszál is életre kel – a néző feladata pedig összeilleszteni őket. És ezen a ponton meg is jegyezném, hogy nem olyan egyszerű a dolog, mint elsőre tűnik – viszont  elképsztően megdöbbentő  érzés lesz, ha végre összeállnak azok a darabkák...

Tom Ford úgy nyilatkozott az Éjszakai ragadozókkal kapcsolatban, hogy „tanulságos mese arról, miként fogadhatjuk el és dolgozhatjuk fel a döntéseket, amelyeket életünk során meghozunk, és milyen következményei lehetnek e döntéseknek. Egy olyan kultúrában, ahol egyre inkább minden eldobhatóvá válik, beleértve a kapcsolatokat is, ez a történet a lojalitásról, az odaadásról és a szerelemről szól.” Meg persze a bosszúról is: megelevenedik előttünk a klasszikus, kegyetlen, véres, erőszakos vendetta – emellett pedig a lélek szintjén zajló brutalitásnak is szemtanúi lehetünk. Gyakorlatilag egy jegy áráért két filmet is megnézhetünk: egy kiüresedett emberekről szóló, meghökkentő drámát, illetve egy rendkívül feszült, ám igen durva thrillert. Habár látszólag a két történetsík nagyon távol áll egymástól, viszont érzelmi szinten több közös pont van bennük, egymásba rétegződik a valóság és a művészi fikció, hogy egy szemet gyönyörködtető, de iszonyatosan nyomasztó élményben részesítse a nézőt annak érdekében, hogy még jó sokáig agyaljon rajta, majd rendesen földhöz vágja a megoldás.

Az Éjszakai ragadozók igazán stílusos és egyedi produkció lett. Műfajilag nehéz besorolni és maga a rendező kézjegye sem túl mainstream, nem szájbarágós, semmihez sem hasonlítható. Esetleg Dennis Villeneuve korábbi filmje, a Fogságban juthat eszünkbe: annak is rettenetesen nyomasztó, zsigerekig hatoló az atmoszférája, és a film végén ott sem részesül senki a hőn áhított feloldázásban – a nézők sem... Ráadásul közös pont bennük Jake Gyllenhaal, aki mindegyikben hiteles, energikus és emlékezetes alakítást nyújt, minden további nélkül betölti a vásznat szuggesztív játékával – nem túlzás kijelenteni, hogy ilyen szerepekre született.  Másrészt a Ford-Villeneuve párhuzamban további érdekes momentum, hogy szinte egyszerre jöttek ki a direktorok legújabb filmjei, ráadásul az Érkezésben is Amy Adams játssza a főszerepet. A színésznő egyértelműen az Oscarra hajt, mindkét szerepben erős és felejthetetlen alakítást látunk tőle – és sokszínűségét mi sem mutatja jobban, hogy míg az egyikben egy teljesen átlagos külsejű tudóst alakít, a másikban pedig egy “a bőre alatt is pénz van” típusú, felszínes nőt játszik – elképesztő profizmussal. Minden arcrezdülése külön jelentést kölcsönöz szerepeinek, tökéletes érzékkel árnyalja a karaktereket, még több pluszt adva így az amúgy sem átlagos filmekhez.

Az Éjszakai ragadozók kapcsán nyilvánvaló, hogy nem egy hollywoodi futószalagon gyártott tömegtermékről van szó, hanem talán az idei év legegyedibb felfogású alkotásáról. Ford önmagát nem meghazudtolva áldoz a művészfilmek oltárán is egy sort, ha az operatőri munkát és a képi megvalósítást nézzük. Illetve nem mehetünk el szó nélkül a főcím alatti képsorok mellett sem, amelyeknek a polgárpukkasztáson kívül további lényegét nem találni: “Nyomokban pom-pom lánynak öltözött, de inkább meztelen és jócskán túlsúlyos, idősödő hölgyek rázzák mindenüket a film nyitó képsorain, majd lassan kiderül, nem Donald Trump házibuliján vagyunk, hanem egy elegáns Los Angeles-i „eseményén” – írja a Port.hu. Viszont amint túléltük a bevezetést, ez a nagyszerű film  zseniálisan beszippant és segít elfeledni a kezdeti borzalmakat – hogy más szinteken is emlékezetesen meghökkentőt adhasson nekünk.

Éjszakai ragadozók (Nocturnal Animals)

amerikai thriller, 117 perc, 2016 (16)

Főszereplők: Amy Adams, Jake Gyllenhaal, Michael Shannon, Aaron Taylor-Johnson

Rendező: Tom Ford

Forgalmazó: UIP-Duna Film

A cikk eredeti megjelenése: 2016. 11. 25. www.nembulvar.hu