A babákat az idők kezdete óta szeretik a gyerekek és a primitív népek, akik különféle jó és gonosz célokra használják őket varázseszközként. Az Annabelle a 2013-ban bemutatott, nagy sikerű Démonok között testvérfilmje, amelynek története a gonosz elszabadulása előtti időkben kezdődik. A film megtörtént eseményeken alapul.

John Form megtalálta a tökéletes ajándékot várandós felesége számra: egy hófehér menyasszonyi ruhába öltöztetett, ritkaságnak számító régi porcelánbabát. Mia azonban nem sokáig örülhet a gyönyörű Annabelle babának. Egy borzalmas éjszaka sátánista szekta tagjai szállják meg a házat és támadják meg a Form házaspárt. Nyomukban vér és fájdalom marad. Meg még valami: a sátánimádók megidéztek és kiszabadítottak valamit, ami még náluk is veszedelmesebb és gonoszabb, s ez a valami nem más, mint Annabelle.

Annabelle, a hírhedt baba esete a paranormális jelenségeket kutató házaspár, Ed és Lorraine Warren egyik központi ügye, egyúttal pedig a James Wan rendezte Démonok között központi jelenete volt. Wan és Peter Safran producer még a 2013-ban bemutatott thriller forgatásakor megállapodtak abban, hogy érdemes egy egész játékfilmet szentelni a nem épp ártatlan baba történetének. „Tudtuk róla, hogy annyira megátalkodott egy baba, hogy a mai napig hét lakat alatt őrzik – mondja Wan. – Azt azonban, hogy miért és miként is került tömlöcébe, nem tudtuk. Utánajártunk tehát.” „Érdekelt bennünket, hogyan lesz valamiből, ami arra született, hogy szép és kedves legyen, rút és gonosz szörnyeteg – teszi hozzá Safran –, elvetemült sátán szolgája.”

„Gary Daubermannek kitűnő ötletei voltak erre, és egy rendkívül izgalmas thrillert vetett papírra. Minden ki szeret borzongani – teszi hozzá a rendező, John R. Leonetti –, kivált, ha a film személyes vonatozású. Az Annabelle nagyszerű lehetőség arra, hogy a nézők átéljék a félelmet, kivált, ha úgy ülnek be a mozikba, hogy tudják, a történet megtörtént eseményeken alapszik. Kevés hatásosabb eszköz létezik ennél. Ugyancsak nagy erejű eszköz, ha a sztori személyes vonatkozású, és saját emlékeket idéz fel az emberekben.” „Mindenkinek volt olyan játéka, amiről gyerekfejjel azt képzelte, hogy éjjel életre kel – mondja Annabelle Wallis, aki az otthonülő, várandós feleséget alakítja. – Mia polcán egymás mellett sorakoznak a különleges, ritkaságnak számító porcelánbabák. Felnőtt fejjel azt teszi, amit kislány korában szinte mindenki: gyűjti a babákat.”

„Hogy léteznek-e szemmel nem látható, önálló tudattal bíró entitások, azt a tudomány egyelőre nem igazolta. Bizonyosan létezik azonban érzék feletti észlelés, amelynek tárgyait és kiváltóit nem tudunk pontosan megnevezni, megmagyarázni – mondja Leonetti –, de cáfolni sem. A démonológia mindig is foglalkoztatta és lenyűgözte az embereket, és persze egyeseket bolondos elméletek megalkotására sarkallt. Én viszont azt mondom, az vesse embertársaira az első követ, aki kézzelfogható bizonyítékkal tud szolgálni ezeknek az elképzeléseknek a helytelen voltára. Tény, hogy egyes jelenségeket nehéz józanésszel felfogni. Ilyen például, ha egy szép játék baba egyszerre gonosz dolgokat kezd művelni. Bevallom – teszi hozzá a rendező –, rendkívül jó móka volt eljátszani a gondolattal.”

„Ha kevés a vágás, a közönségnek nincs alkalma fellélegezni. Hosszú beállításokkal el lehet érni, hogy a néző úgy érezze, ő maga a jelenet szereplője – mondja Leonetti –, és idegességében a mellette ülő karját vagy a karfát markolássza. Nem kíméltük a nézőket: úgy fogják érezni magukat, mintha ők maguk riadnának fel ágyukban az éjszaka kellős közepén, és egy szál hálóingben kellene megvédeniük magukat a brutális támadással szemben. Garantálom a zsigeri élményt” – mondja a rendező. „John ravasz mesterember, aki tisztában van vele, mely technikákkal lehet feszültséget kelteni – mondja Safran –, majd addig fokozni, hogy az embernek minden haja szála égnek álljon. Nem elégszik meg azzal, ha valami működőképes, nem áll meg, csak a pokol legmélyebb bugyránál. Intenzív filmélményre készüljön, aki beül a moziba.”

„Remélem, hogy aki az Annabelle-t nézi pislogni is alig mer majd – teszi hozzá Leonetti –, remélem, hogy a rémület bekúszik majd a széksorok közé és befészkeli magát a szívekbe. Felborzolja a szőrt a néző karján, és megfagyasztja a vért az ereiben. S ha így történik, akkor jól dolgoztunk.” A valóságban is létező babát, melyet állítólag valóban a gonosz szállt meg, ma lakat alatt őrzik a connecticuti okkult múzeumban. Egyetlen látogatója akad csupán, egy katolikus pap, aki havonta két alkalommal megáldja a vitrinbe zárt figurát.

Tehát, akinek nem hűlt még meg az ereiben a vér és szeretne egy igazit borzongani, akkor irány a mozi, Annabelle már ott vár minden kedves érdeklődőt!

Annabelle (2014)

amerikai horror, 98 perc

Főszereplők: Annabelle Wallis, Alfre Woodard, Eric Ladin

Rendező: John R. Leonetti

Forgalmazó: InterCom

A cikk eredeti megjelenése: 2014. 10. 23. www.nembulvar.hu