Mitől lesz jó egy botránykönyv? Hogy mindenki erről beszél? Bírósági ügy lesz belőle? Netán felháborodást kelt az olvasókban? Az ex-úszónő kicsapongásait bemutató önvallomás minden fenti kritériumnak megfelel.

„Te prűd vagy? Én őszinte.” – ekképp szól Szepesi Nikolett Én, a szexmániás című könyvének szlogenje, amely jóformán minden lámpaoszlopon ott virít. A szürke ötven árnyalata-sorozat egy olyan új trendet indított el a könyvpiacon, miszerint a bestsellereknek bővelkednie kell a jóformán pornográfnak nevezhető erotikus tartalmakkal. Szepesi Nikolett könyve is erre a nyomvonalra épül: úszókarrierjét szexuális életének kontextusába helyezi – amivel közismert sztársportolókat járat le (akiket nem nevez nevén, de felismerhetők leírása alapján).

„Egyébként szexőrültnek is tarthatsz, de ugyanúgy árulónak is. Besúgónak, aki valami megmagyarázhatatlan vágytól vezérelve a szeretőiről vall. A szeretőiről, a hódításairól. Ez a könyv is árulás, a célja pedig, hogy kiteregessem a szennyest.” Szepesi Nikolett arra is rávilágít a későbbiekben, hogy figyelem-felkeltésnek szánja művét és reméli, hogy a szülők is okulnak belőle, akik élsportolói karriert szánnak gyermeküknek.

„Fiatal vagy, amit tettél, amit végigéltél, meglehetősen durván hangzik, lesznek emberek, akiket sokkol majd, azt fogják mondani rólad, jó nagy kurva vagy. A nimfomániás nők élharcosa. De ne foglalkozz ezzel. Te csak azt tetted, amit ez a kor beléd plántált, te csak éltél a lehetőségekkel. Na, jó, nem csak éltél, kerested, kutattad ezeket a lehetőségeket. Ha most pasi lennél, a legtöbben megveregetnék a vállad, gratulálnának a hódításaidhoz. Casanova lenne a beceneved, vagy Don Juan, így viszont, hogy tangát hordasz és nem bokszeralsót, büdös ribancnak titulálnak.”

Szepesi Nikolett a fenti sorokat szánja úgymond erkölcsi tanulságnak és semmi mást, csak az adott kort – amit többször Facebook-generációnak nevez – hibáztatja életviteléért. (Lábjegyzet 1: nincs ilyen terminus, hogy Facebook-generáció. Lábjegyzet 2: amennyiben az Y és Z-generációra gondolt volna, magát akkor sem sorolhatja a 26 életévével a közösségi oldalakon felnőttek közé, mert az napjaink tinédzserjeit érinti.) Ráadásul a fővárosiakat úgymond feljebb helyezi a vidékieknél, mivel csak egy pesti tudhatja igazán, milyen is a világ közepén élni és feljutni a csúcsra. A kegyelemdöfést pedig azzal adja meg a jóérzésű olvasóinak, hogy álszent dolog a családi kötelék és a tartós párkapcsolat, mert nem erről szól az élet. Mindez éppen elég felháborító, és ekkor még nem is említettem a szinte követhetetlen mennyiségű partnereinek listáját, akikkel együtt töltött kalandjairól részletesen beszámol.

Szepesi Nikolett könyvéről minden tekintetben elmondható, hogy botrányos. Botrányos maga a tartalom, a konklúzió, a szóhasználat, a stílus és a közvetített értékrend. Tudományos megalapozottságára már utaltam a Facebook-generációval, hiszen a szerző arra sem vette a fáradságot, hogy utána olvasson ennek a kornak, amit élete megrontójának tart. Másrészt a szerző műveltségéről is tanúskodik az a kijelentése, miszerint a Pillangókisasszony egy balett. Úgy gondolom, mindennek tükrében mindenki döntse el, hogy érdemes-e időt pazarolnia rá. Mindenesetre azt a célját elérte a dicstelenül eltávolított egykori úszónő, hogy pár pillanatig mindenki rá figyeljen ismét és a pereskedések lavinájának elindításával hírnevet szerezzen - ha már úszóként nem sok maradandót alkotott… Valószínűleg savanyú a szőlő.

Szepesi Nikolett: Én, a szexmániás

ISBN: 9789632548340

Kiadó: Ulpius-ház, 2013

A cikk eredeti megjelenése: 2013. 06. 19. www.nembulvar.hu