A Sziget Fesztivál -1 napja (vagy akár az egész fesztivál) még sosem volt ennyire ütős, mint idén. Egy igazi világsztár érkezett közénk, akit úgy hívnak: Robbie Williams.
Azt hiszem, Robbie Williams-et nem igazán kell bemutatni. A ’90-es évek elején a Take That című fiúbanda rosszfiújaként vált ismertté, majd 1995-ben kivált a csapatból és szólókarrierbe kezdett. Pályafutása során több albumot adott el az Egyesült Királyságban, mint bármelyik más brit énekes. A Guiness Rekordok könyvébe eddig két adattal került be: a 2006-os turnéja meghirdetésének napján 1,6 millió jegyet adott el (ami azóta sem sikerült senki másnak) és a legnagyobb szabadtéri koncert is a nevéhez fűződik, Knebworth-ben 375 ezer ember nézte meg a koncertjét. Számos díj mellett megszavazták a ’90-es évek legnagyobb művészének”. Érdemei vitathatatlanok, létezik egy generáció, aki jóformán az ő slágerein nevelkedett. Mostani koncertje már a harmadik alkalom volt, amikor Budapesten járt – és reméljük, nem is az utolsó.
Robbie Willams a Let Me Entertain You nevű, 48 állomásos világkörüli turné keretében érkezett a Szigetre. Meglepő módon a show a kiírt időpont előtt már 5 perccel elkezdődött. Mondhatnánk, már nem is volt mire avagy kire várni, mind a 90 ezer napijegy elfogyott, így jelképesen kitehették a megtelt táblát a Sziget bejáratára. A nyitósláger a címadó Let Me Entertain You volt, amellyel a világsztár „engedélyt kért”, hogy szórakoztathassa a közönségét. Miután zöld utat kapott, nem átallott bemutatkozni, a félreértések elkerülése véget: „Let me introduce myself: I am Robbie Fuckin’ Williams”. A koncert hangulata megalapozódott és a kis híján százezres közönség vele együtt énekelte a legismertebb dalait. Felhangozott a Rock DJ, Supreme, Feel, She’s the One, Angels, The Road to Mandalay, Come Undone, Kids, Millenium, Candy, Monsoon, Minnie The Moocher és olyan feldolgozások, mint a We Will Rock You, I Love Rock ’n’ Roll, Bohemian Rhapsody vagy a My Way.
Robbie platinaszőke kakastaréjjal végigugrálta a perce pontosan kiszámított másfél órát, egyszer át is öltözött, méghozzá szoknyát vett fel és nem volt rest megmutatni tigrismintás alsónadrágját. A közönségnek demonstrálta, hogy tényleg akkora showman, amennyire hírlik róla. Két szám között mindig (néhol pikáns) poénokkal szórakoztatta az egybegyűlteket. A 30 év alatti korosztály számára röviden – és némi iróniával fűszerezve – összefoglalta saját élettörténetét is: "Robbie Williams vagyok, a kilencvenes években voltam híres. Jártam iskolába, kirúgtak, voltam annak a táncolós zenekarnak a tagja (itt fejhangon rákezdett a Could It Be Magic című Take That refrénjére), voltam elvonón, aztán kijöttem, aztán megint bevonultam, meghíztam, lefogytam, megint meghíztam, közben pedig nemzetközi popsztár lettem." A show alatt egy szerencsés hölgyet is felhívott a színpadra – és az egész koncert egyik legviccesebb pillanatát produkálta azzal, hogy örömében még angolul is elfelejtett a Krisztina nevű hölgy, mivel nem értette, amikor Robbie feltette neki többször is az „Are you over eighteen?” kérdést.
Az elképesztő hangulat és szinte leírhatatlan élmény ellenére, másnap meglepve tapasztaltam, hogy a magyar sajtó legtöbb képviselője negatív hangvételű cikket írt a koncertről. Egyetlen magyarázatnak csak azt tudom elképzelni, hogy nem is voltak jelen az eseményen… Illetve, valószínűleg a legtöbb médiánál az a mérce, hogy a botrányos hírek nagyobb olvasottságot eredményeznek. Mindenesetre én a koncerten elégedetlen emberrel nem találkoztam és bízom benne, hogy Robbie Williams kedvét sem szegik a rossz kritikák a további budapesti fellépésektől. Az Indexen például amiatt fanyalogtak, hogy „karaoke” jellege volt a koncertnek, miszerint túl sok nem saját szerzeményt adott elő a világsztár. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezek a számok az este elenyésző százalékát tették ki – mindemellett, korábban is létezett már mindegyiknek Robbie Williams-es verziója, amelyek saját stúdióalbumaira is felkerültek. A HVG azt fejtette ki, hogy az énekes már legalább három éve nem tartozik a popkulturális jelen időbe és öreg is – biztosan ezért produkál teltházas koncerteket, és legutóbbi lemeze is az ősidőkben, 2013 évvégén jött ki. A VS.HU is osztja az előző véleményt, szerintük még az is szánalomra méltó, hogy a 41 éves énekes csak egy tribute-műsorral turnézgat – amit elképzelhető, hogy a közönség nem bán, hiszen nem holmi B-kategóriás zenéről van szó, hanem egy olyan előadó best of slágereiről, akinek 70 millió eladott lemez van a háta mögött. Az ORIGO „túlsúlyosnak” és „pocakosnak” nevezte, illetve cikinek minősítette a felcsendült két swingslágert – itt zárójelben megjegyzendő, talán a szerző nem rendelkezett annyira kifinomult ízléssel, hogy befogadja például Frank Sinatra örökzöld klasszikusát, a My Way-t.
Aki ott volt, elmesélheti, micsoda hangulat uralkodott a helyszínen és nehéz szavakba önteni, milyen is az, amikor majdnem 100 ezer ember egyszerre énekli egy világsztár legnagyobb slágereit – vele együtt (ami valószínűleg számára is ugyanennyire megfoghatatlan dolog). Írjanak akármiket is, mindenki döntse el maga, mennyire élvezte a show-t. Ahogy Robbie Williams egyik személyes hangvételű dalában, a The Road to Mandalay-ben is énekelte este: „There's nothing left for you to give, The truth is all that you're left with.” (Mást már nem adhatok neked, az igazságot magaddal vitted.)
A cikk eredeti megjelenése: 2015. 08. 14. www.nembulvar.hu
