Izlandon minden kicsit másképp működik, mint bárhol máshol a világon. Mindentől távol, az óceán közepén sajátos szokások és hagyományok alakultak ki, így talán senki sem lepődik meg, hogy a tűz és jég országában az adventi időszak is meglehetősen „egyedi.” Az izlandi gyerekek már a mai naptól kezdve minden este ajándékot kapnak egészen karácsonyig – csakhogy a Mikulás messziről elkerüli ezt a zord szigetet és rénszarvasok sincsenek. Lássuk csak, mi történik ott fent Északon ezekben a napokban!
A karácsonyt jellemzően a szeretet és a béke ünnepeként szoktuk jellemezni, és habár a hangsúly a jóságos karácsonyi szereplőkön van, mint a Jézuska, a Télapó és kedves kísérőik, de akadnak olyan negatív karakterek is a különféle kultúrák karácsonyi folklórjában, mint a Grincs vagy a Krampusz. Izland esete viszont abból a szempontból kifejezetten sajátságos, hogy az ünnepi készülődés során csak bosszantó és gonoszkodó figurák jelennek meg, méghozzá napról napra egyre többen. Kétség sem fér hozzá, a nagyrészt lakhatatlan sziget zord légköre még a karácsonyi hagyományokra is rányomta bélyegét.
Az eredeti izlandi folkór szerint a hegyekben élt Grýla, a félelmetes trollasszony, akinek 13 fia és egy fekete macskája volt. Úgy tartották, hogy a család karácsony előtt lejön az emberek közé: a rossz gyerekeket Grýla megfőzte az üstjében, a macska megette, akinek nem volt új ruhája és a 13 fiú is ijesztgetett 13 napon keresztül mindenkit, aki nem viselkedett jól az év során. A karácsonyi trollok eredetileg rendbontó gazfickók voltak, akik különböző csínytevésekkel borzolták a kedélyeket éjszakánként karácsony előtt. Folyton riogatták a gyerekeket és a felnőtteket, és minden ehető dolgot megpróbáltak elcsenni, legyen szó kolbászról vagy az ételmaradékról a fazék alján, és a mai napig kérdésként merül fel az ezeken a meséken nevelkedett izlandiakban, ha ajtócsapódást vagy furcsa zajokat hallanak, hogy esetleg trollok lapulnak-e valamelyik sarokban vagy az ágy alatt.
Ugyanakkor fontos tudni, hogy a legendák táptalaját nem varázslatos izlandi élőlények adják, hanem csupán a nevelési célzat. A felnőtt fantázia meglehetősen gazdag, Izlandon pedig különösképpen, hogy irtózatos történeteket találjon ki a rendetlenkedő gyerekek megregulázására, a kicsik pedig elég hiszékenyek ahhoz, hogy mindezekkel sakkban lehessen tartani őket. Ezek alapján el lehet képzelni azt a motivációt, amivel a kisgyerekek odaültek a felnőttek mellé, hogy segítsenek feldolgozni az őszi gyapjút, amiből karácsonyig az új ruha elkészülhetett. Hiszen aki nem volt fogékony ilyen tevékenységekre, annak nem lett ruhája, azaz egy hatalmas macska martalékává vált karácsonykor…
A helyzet odáig fajult, hogy 1746-ban hivatalos keretek között is elrendelték, hogy nem lehet a gyerekeket a tizenhárom karácsonyi rémalakkal ijesztgetni: „Azt a bolond szokást, melyet az országban itt-ott gyakorolnak, nevezetesen, hogy a gyerekeket a karácsonyi fiúkkal és más szellemekkel riogatnak, el kell törölni” (Brian Pilkington – The Yule Lads)
Tehát a legenda az évszázadok alatt sokat szelídült, és napjainkban a trollok már a Mikuláshoz hasonló funkciót töltenek be: ahelyett, hogy gyerekeket rémisztgetnének, inkább ajándékot hoznak nekik. Pontosabban azt csak a jók érdemlik meg, a rosszak csizmájába rothadó krumplit raknak. Tehát december 12-től kezdve az izlandi fiatalok minden este kirakják cipőiket az ablakba, annak reményében, hogy az éjszaka leple alatt eljön egy troll és hoz valamilyen meglepetést.
Egyfajta adventi kalendáriumként is felfogható az izlandi trollok érkezése. Lássuk, melyik este kit üdvözölhetnek a gyerekek furcsa szokásairól híres szigetországban – abban reménykedve, hogy nem rothadó krumplit csempésznek a cipőikbe!
December 12. – Stekkjastaur: kedvence a juhtej, de meglehetősen ügyeletlen, mivel mindkét lába fából van, ezért nagy ramazurit csap, amikor csetlik-botlik, kergetőzik a birkákkal az akolban.
December 13. – Giljagaur: neki a tehéntej jelent ellenállhatatlanul ízletes csemegét, ezért árkokban, üregekben lapul meg és onnan várja a megfelelő pillanatot, hogy az istálló kiürüljön és elcsenhesse a frissen megtöltött tejes vödröket.
December 14. – Stúfur: testvéreihez képest alacsony, főként konyhai edények ellopásával igyekszik hozzájutni a vacsoramaradékhoz.
December 15. – Þvörusleikir: Stúfurral ellentétben ő legmagasabb testvér, viszont alultápláltsága miatt rendkívül vékony. Ennek oka, hogy a sütés-főzéshez használt fakanalakat lopja el, hogy lenyalogathassa azokról a maradékot.
December 16. – Pottaskefill: kifejezetten az edényekre, lábasokra szakosodott tolvaj, akinek szintén az ételmaradékok jelentik az igazi jutalmat.
December 17. – Askasleikir: ágyak alatt rejtőzve várja, hogy valaki gyanútlanul a földre tegye gőzölgő étellel teli askurját (fedeles edény). A csendben leselkedő troll ekkor csap le, hogy megszerezze magának az ízletes falatokat.
December 18. – Hurðaskellir: mind közül a leghangosabb fivér, aki nem besurranó tolvajként vált hírhedtté, hanem éjjeli ajtócsapkodó csibészkedése nyomán.
December 19. – Skyrgámur: ő szerfelett odavan a skyrért (helyi, ízesített joghurtszerű tejtermék), és nem rest mindent megtenni azért, hogy hozzájusson kedvencéhez.
December 20. – Bjúgnakrækir: a tetőgerendák között rejtőzik, hogy az első adandó alkalommal lecsapjon a felakasztott füstölt kolbászokra.
December 21. – Gluggagægir: testvéreivel ellentétben ő nem aprózza el a lopás művészetét egy-egy specialitásra. Az ablakokon leselkedik befelé, hátha meglát bármilyen magára hagyott értéket, amit a megfelelő pillanatban elcsenhet.
December 22. – Gáttaþefur: legfontosabb ismertetőjegye az extrém hosszú és széles orra, amely révén szaglása is bőven átlag feletti. És ha már ennyire jól érzi az illatokat, előszeretettel ki is aknázza ezt a képességét a laufabrauð (helyi ünnepi kenyér) felkutatására.
December 23. – Ketkrókur: legtöbb bátyjához hasonlóan szintén ételtolvajként tengődik. Különlegessége ugyanakkor az, hogy portyái alkalmával egy kampót használ eszközként a kiszemelt fogások, főként húsfélék eltulajdonítására.
December 24. – Kertasníkir: minden kétséget kizáróan az utolsóként érkező testvér ízlése a leginkább meghökkentő: legszívesebben gyertyákat fogyaszt (amik a régi időkben faggyúból készültek, ezért ehetők voltak). Lopódzva követi a gyerekeket, és amint alkalma nyílik rá, elorozza tőlük a számára ínycsiklandó gyertyákat.
Szenteste után, január 6-ig a macska és a trollok érkezési sorrendben egyesével visszatérnek a hegyekbe. A tizenharmadik éjjelen a régi hagyományokat követve országszerte hatalmas máglyákat raknak, a gyerekek énekkel, mondókákkal tessékelik vissza a lényeket a barlangjukba, így megünnepelve, hogy végre megszabadultak a kellemetlenkedő trollcsaládtól egy teljes évre.
