A karácsonyi ünnepek táján a csapból is a kedves, szívmelengető filmek folytak. Akarva, akaratlanul is biztosan megnéztük az Igazából szerelmet, a Reszkessetek betörőket, vagy bármilyen szép, havas, romantikus vígjátékot, elbűvölő, szerelmi történetet. Nos, adventnek és a karácsonyi időszaknak január 6-án, vízkereszt napján búcsút is inthettünk, így az idei év első filmes összeállításával egyből keményebb vizekre evezünk. A legjobb háborús filmek listáját számtalan szempont alapján elkészíthettem volna, akár IMDb pontozás szerint, vagy történelmi időszakokra lebontva, esetleg teljesen szubjektív módon. Végül azt a módszert alkalmaztam, hogy megkérdeztem 10 embert, hogy mi a kedvence, mit tart a legjobbnak, a legemlékezetesebbnek. Erre a kérdésre általában több válasz is érkezett, így alakult ki a következő, 15+1 filmet tartalmazó lista.
A fegyvertelen katona (Hacksaw Ridge, 2016)
Érdekes módon a legtöbb szavazat arra a filmre érkezett, amit biztosan kihagytam volna a felsorolásból, ha csak az én kedvenceim alapján állt volna össze a lista. Elsősorban a naturalitása hagyott bennem igazán borzasztó emlékeket, amiket a mai napig szeretnék elfelejteni. Persze mi mást várhat az ember egy olyan filmtől, amit Mel Gibson rendezett, és elmondása szerint a harci jeleneteket gyermekkori rémálmai alapján rekonstruálta, amik azután gyötörték, hogy a második világháborús veterán édesapja mesélt neki a Csendes-óceáni szolgálata közben átélt borzalmakról. A fegyvertelen katona Desmond Doss, a hetednapi adventista háborús hős életét dolgozza fel, aki vallási meggyőződése miatt megtagadta a fegyveres szolgálatot. Szanitécként a második világháború egyik legvéresebb csatájában Okinawa szigetén 75 bajtársa életét mentette meg, miközben ő maga is súlyos sérüléseket szenvedett. Doss volt az első olyan katona, aki lelkiismereti okokból nem harcolt, de megkapta a Kongresszusi Becsület Érdemrendet, az Amerikai Egyesült Államok legmagasabb katonai kitüntetését.
A rettenthetetlen (Braveheart, 1995)
Szintén nem egy megkérdezett említette kedvencei között A rettenthetetlent, így rögtön egy olyan film is bekerült a válogatásba, amely nem valamely világháborúhoz kapcsolódik. A rettenthetetlent nemcsak a nézők, hanem a kritikusok is kedvelik, nem kevesebb, mint 5 Oscar-díjat nyert, többek között bezsebelte a legjobb filmnek, rendezésnek és operatőrnek járó aranyszobrocskát is. Mel Gibson nemcsak a főszereplő skót szabadságharcost, William Walace-t játszotta el, hanem ő volt a direktor is, és már ebben a művében is sok stílusjegyet felismerhetünk, amik a későbbi alkotásaiban is visszaköszönnek. Viszont afelett sem lehet szemet hunyni, hogy A rettenthetetlen felkerült minden idők leghiteltelenebb történelmi filmjeinek listájára is, mivel sok tárgyi tévedést tartalmaz (köztük például azt is, hogy a 13. században még senki nem hordott skót szoknyát.) Evégett Skóciában roppant népszerűtlen a film, hiszen a skót történelem hősi alakját tüntette fel hamis színben. (Erről egyébként skóciai utazásom során is hallottam egy s mást, bővebben itt olvasható.) Mel Gibson később bevallotta, hogy drámai szempontok miatt kerültek pontatlanságok a filmbe, a főszerephez pedig ő is egy évtizeddel idősebbnek érezte magát a kelleténél, viszont a Paramount Pictures ragaszkodott hozzá, hogy neki kell eljátszania William Walace-t, különben nem finanszírozzák a produkciót.
Dunkirk (2017) (filmkritika itt)
Minden idők legdrágább háborús filmjére is több szavazat érkezett. A Dunkirk igazán megosztó műalkotás lett, vagy nagyon lehet szeretni, vagy egyáltalán nem. Mindenesetre azt senki sem vitatja, hogy Christopher Nolan rendező kísérleti jellegű háborús filmet készített. A Dunkirk a Dinamó hadműveletet mutatja be három idősíkban: a szárazföldi katonák egy hetét, a civil hajósok egy napját és a pilóták egy óráját láthatjuk. Tulajdonképpen nincsen főszereplője a műnek. Habár a különböző színtereken visszatérő karakterek szempontjából élhetjük át az eseményeket, azonban ők is leginkább névtelenek maradnak, és keveset beszélnek. Nolan amikor csak lehetett, kerülte a CGI használatát, szinte kizárólag praktikus effekteket alkalmazott, amit lehetett, rekonstruált, például igazi csatahajókat vett kölcsön, igazi Spitfire repülőket küldött fel az égbe. Összességében egy igazán színvonalas, egyedi látásmódú, elképesztően látványos és kiemelkedő háborús film a Dunkirk, amelynek valóban ott a helye a műfaj klasszikusai között.
Ryan közlegény megmentése (Saving Private Ryan, 1998)
A fegyvertelen katonához hasonlóan, a Ryan közlegény megmentését is annyira naturálisnak találtam, hogy az életben egyszer elég is volt, bármennyire is a háború hiteles arcát mutatja meg. Steven Spielberg 5 Oscar-díjas filmjét (amibe beletartozik a legjobb rendezés, vágás, operatőr és hangeffektek díja), szintén nem egy megkérdezett jelölte meg kedvencének. A történet a normandiai partraszállás idején kezdődik 1944. június 6-án, amikor is az Omaha Beach kódnevet kapott hadművelet keretében a tengerparton a csónakokból védhető fedezékbe igyekvő szövetséges katonák pergőtűzbe kerülnek, és óriási vérveszteséget szenvednek. A pokol első bugyrán éppen csak túljutott Miller százados (Tom Hanks) megmaradt embereivel azt a küldetést kapja, hogy be kell hatolnia az ellenséges hátországba, felkutatni egy amerikai katonát, James Ryan közlegényt (Matt Damon). A film költségvetése kiugróan magas lett, csak az Omaha Beach jelenet került 11 millió dollárba, amihez nagyjából ezer statisztát szerződtettek, köztük az ír hadsereg katonáit, illetve 30 férfit, akinek valamely végtagját amputálták, hogy kevesebb effektet kelljen használni a felvételek során a sérülések rekonstruálásához.
A szakasz (Platoon, 1986)
Talán már egy kicsit kezd is unalmassá válni, hogy megint itt egy film, amit többen ajánlottak a listára, és szintén több Oscar-díjat nyert (szám szerint négyet), a legjobb filmnek, rendezésnek, vágásnak és hangnak járó aranyszobrot. Oliver Stone remekműve a vietnámi háborúba kalauzolja a nézőket. Egy önkéntes katona (Charlie Sheen) megérkezésével ismerhetjük meg az egyégben uralkodó viszonyokat, a két ellentétes vérmérsékletű őrmestert, szemtanúi lehetünk ártatlan emberek kivégzésének és természetesen harci jelenetekből sincs hiány. Érdekes módon A szakaszban nem is a főszereplő a legemlékezetesebb, hanem a két őrmestert játszó Tom Berenger és Willem Dafoe - akiket még Oscar-díjra is jelöltek alakításukért. Oliver Stone koncepciója az volt, hogy mindkét színésznek olyan karaktert adott, amelyekkel kimozdította őket a komfortzónájukból, mivel korábban Dafoe szinte csak antagonista szerepeket játszott, míg Berenger mindig a jófiú volt. A szakasz sok botrányt is kavart, Vietnámban a nép ábrázolása miatt tiltották be, míg Malajziában a szükségtelen káromkodások és erőszak okán.
A halál 50 órája (Battle of the Bulge, 1965)
Az ardenneki ütközetet feldolgozó, második világháborús film főbb szerepeiben többek között Henry Fondát, Telly Savalast és Charles Bronsont láthatjuk. A készítők három napba sűrítették a Németország, Belgium és Luxemburg területén csaknem egy hónapig tartó csatát. A film egyes helyszínei nem hasonlítanak a csata valódi helyszíneire, ami komoly kritikáknak adott alapot a mű történelmi hitelességével kapcsolatban. A halál 50 óráját Spanyolországban forgatták, így nem látszik a hideg időjárás és a hó, azaz azok a körülmények, amelyek között az igazi csata zajlott. A filmben használt tankok sem korhűek, mert akkoriban nem léteztek a szükséges számban működőképes, filmforgatásra alkalmas második világháborús harckocsik. Ráadásul a legtöbb második világháborús filmeposszal ellentétben A halál 50 órája szereplői kitalált alakok, noha egy részüket valóságos személyekről mintázták (például Hessler ezredes alakja Joachim Peiper Waffen-SS Standartenführert idézi meg, míg Kiley alezredes figurája Oscar Koch felderítő alezredesnek állít emléket). Eisenhower elnök nyugdíjba vonulása után sajtótájékoztatót tartott, hogy felsorolja a film nagyobb történelmi pontatlanságait. Mindazonáltal a Halál 50 órája helyesen ábrázolja a csata egyik fő jellemzőjét, hogy az Ardennekben állomásozó tapasztalatlan amerikai egységek nem voltak egyenrangú ellenfelei a támadó németeknek, és az amerikai front áttörése után óriási zavarodottság alakult a valóságban is. Emellett a film felhívja a figyelmet a nehéz német páncélosok fölényére, és legnagyobb gyengeségükre, az üzemanyaghiányra.
Híd a Kwai folyón (The Bridge on the River Kwai, 1957)
Pierre Boulle azonos című regényéből készült a hétszeres Oscar-díjas film (köztük a legjobb film, rendező, főszereplő, operatőr), amely Délkelet-Ázsiában játszódik a második világháború idején egy hadifogolytáborban, ahol brit rabokat megbíznak, hogy a japán hadsereg számára stratégiai fontosságú hidat építsenek a Kwai folyón, ami, ha elkészül, a szövetséges csapatok vereségét is okozhatja Indokínában. A Híd a Kwai folyón angol ellenes hangulatával nem nyerte el a szigetország szimpátiáját, mi több, a japánok is tiltakoztak ellene, hiszen a mű egyik alappillére az, hogy a japánok nem elég jó mérnökök ahhoz, hogy egy hidat felhúzzanak a folyóra. A híd felépítéséhez használt elefántoknak minden negyedik órában pihenőt rendeltek el és megengedték nekik, hogy a folyóban felfrissítsék magukat. Viszont a víz közelében majdnem tragédia is történt, David Lean rendezőt váratlanul elsodorta a folyó és a Joyce hadnagyot alakító Geoffrey Horne mentette ki. A forgatás atmoszférája sem volt kellemes, az alakításáért Oscar-díjat nyert Alec Guinness annyira nem jött ki a rendezővel, hogy már nem is várta meg, hogy a hidat lerombolják, előtte hazautazott Angliába. Mások számára viszont kifejezetten érdekesnek bizonyult a dolog, ugyanis szuvenír vadászok lepték el a forgatás helyszínét és környékét, hogy a híd maradványait kibányásszák a partról, vagy a vízből.
A híd túl messze van (A Bridge Too Far, 1977)
Richard Attenborough monumentális, második világháborús eposzához igazi sztárparádét szerződtetett, kisebb-nagyobb szerepekben feltűnik a filmben Sean Connery, Michael Caine, Gene Hackman, Anthony Hopkins, Robert Redford és Sir Laurence Olivier is. A híd túl messze van a történelem legnagyobb ejtőernyős hadműveletét, a Market Garden hadműveletet mutatja be. 1944 szeptemberében, amikor a németek már elvesztették Franciaország nagy részét, a szövetséges csapatok több ezer amerikai, lengyel és angol ejtőernyőst dobtak le Hollandiába, hogy kiépítsenek néhány bázist, illetve, hogy elfoglalják a legnagyobb stratégiai fontosságú Arnhem-hidat, amivel blokkolhatják egész Nyugat-Németországot. A két hét alatt összefabrikált hadművelet előkészítése és kivitelezése katasztrofális lett. Az ejtőernyősök rosszul kiválasztott zónába ledobása és a rádió-összeköttetés hiánya miatt reménytelen küzdelembe fulladó mészárlás alakult ki, amely bár pótolhatatlan veszteségeket okozott a német hadseregnek, több áldozatot követelt a szövetségesek részéről, mint a partraszállás Normandiában. A néző fülébe cseng Browning tábornok végtelenül cinikus mondata a film végén, aki önmagát felmentve a 17 000 áldozatot követelő bevetés előkészítetlensége alól, hűvös eleganciával csak annyit mond a meggyötört Sean Connery-nek: „Nos, én mindig azt mondtam, a híd túl messze van.” Attenborough egyébként mindent megtett a hitelesség érdekében: ez volt az első olyan háborús film, amelyet megelőzően a színészek kiképzőtáborban vettek részt, valamint a forgatás alatt is barakkokban voltak elszállásolva.
Apokalipszis most (Apocalypse Now, 1979)
Francis Ford Coppola kétszeres Oscar-díjas rendezése (legjobb operatőr és hangok) igazi háborús klasszikus. A vietnámi háború idején játszódó történet főszereplője Benjamin L. Willard, az Egyesült Államok Hadseregének századosa (Martin Sheen), akit azzal bíznak meg, hogy végezzen egy renegát Zöldsapkás (és vélhetően őrült) ezredessel, Walter E. Kurtz-cel (Marlon Brando). Habár az Apokalipszis most Joseph Conrad A sötétség mélyén című, 1902-ben kiadott kisregényén alapul, a fiktív történet ellenére rendkívül hiteles, a részt vevő harci alakulatok és harci járművek elnevezései valódiak, mind amerikai, mind vietnámi oldalról. A film hosszas és gondokkal teli forgatásával hívta fel magára a figyelmet: Brando nem várt módon, 40 kiló túlsúllyal jelent meg a felvételei kezdetekor, Sheen szívrohamot kapott, a szélsőséges időjárás tönkretette a drága díszletek egy részét, Coppola több alkalommal öngyilkossággal fenyegetőzött és 45 kilót fogyott a 16 hónapos forgatás során, a film bemutatóját pedig többször elhalasztották.
A szarvasvadász (The Deer Hunter, 1978)
Ismét egy ötszörös Oscar-díj nyertes háborús dráma kerül terítékre, amely a legjobb film, rendező (Michael Cimino), férfi mellékszereplő (Christopher Walken), vágás és hang kategóriákban győzedelmeskedett. Erich Maria Remarque a Három bajtárs című regénye alapján készült film három barát (Robert De Niro, Christopher Walken, John Savage) történetét meséli el, akik együtt mentek el harcolni Vietnámba, és mindhármukat máshogy érintett meg a háború borzalma és más módon próbálták azt feldolgozni. Michael Cimino alkotása világszerte heves tiltakozásokat váltott ki. Amikor versenyen kívül bemutatták az 1979-es nyugat-berlini filmfesztiválon, a premier elleni tiltakozásul a Szovjetunió kezdeményezésére a szocialista országok – Románia kivételével – visszavonták versenyfilmjeiket a programból, és delegációik elhagyták a fesztivált. Az 1979-es Oscar-gála sem múlt el botrány nélkül: a tekintélyes szakmai díj legfontosabb kategóriáiban A szarvasvadász mellett a Hazatérés című film diadalmaskodott, melynek a vietnámi háború utóhatásai volt a témája. A két főszereplő, Jane Fonda és Jon Voight Oscar-díjat kaptak alakításaikért. A díj átvételekor Fonda – aki a vietnámi háború elleni tiltakozás egyik leghíresebb képviselője volt, korábban Vietnámba is elutazott, hogy az amerikai katonák ellen buzdítson, ami miatt igen népszerűtlenné vált az amerikai nép széles rétegeiben – kritikusan beszélt a másik díjazottról, Cimino „rasszista” alkotásáról. További érdekesség A szarvasvadásszal kapcsolatban, hogy rendezői utasításra Christopher Walken arcon köpte Robert De Niro-t, aki nem volt felkészítve a dologra, és habár rendkívül hitelesre sikerült ez a felvétel, a színész ott akarta hagyni miatta a forgatást. A híres orosz rulett jelenet is teljesen autentikus volt abból a szempontból, hogy a valóságban is folyamatosan pofozták egymást és igen ingerült hangulatba kerültek ettől a színészek.
Acéllövedék (Full Metal Jacket, 1987)
Stanley Kubrick kiváló filmje a vietnámi háborúban játszódik és azt a folyamatot mutatja be, ahogy a katonák lassan elvesztik emberi mivoltukat és gyilkológépekké válnak. A cselekmény alapvetően két részre osztható. A film első szakasza egy kiképzőtáborban játszódik, ahol az újoncokból a kegyetlen Hartman őrmester nevel öldöklő vadembereket. A második szakasz pedig már Vietnámban játszódik, ahol az egység szembesül a háború borzalmaival az 1968-as vietkong Tet Offenzíva alatt. Az Acéllövedék a korábban már tárgyalt vietnámi filmek sorában a leginkább háborúellenes üzenetet fogalmazza meg: minden háború alapvetően antihumánus, a győztes sem nyer semmit. Hartman őrmester legendás szerepében R. Lee Ermey-t láthatjuk, aki a következőképp nyerte el a figura eljátszásának lehetőségét. Az anekdota szerint személyesen kereste fel Stanley Kubrickot, és megkérte, hogy adja neki ezt a szerepet. A rendező elutasította, miszerint a színész nem rendelkezik elég karizmával a kegyetlen kiképzőtiszt eljátszásához. Ekkor Ermey ráordított a direktorra, hogy álljon fel, amíg vele beszél – Kubrick pedig döbbenetében azonnal engedelmeskedett neki, majd mégis csak ráosztotta a szerepet. A rendező a későbbiekben sem bánta meg döntését, mivel Ermey annyira jól improvizált a forgatáson, hogy egy idő után már szöveget sem írt neki előre, és két-három felvételnél nem is kért többet tőle – amúgy Kubrickra jellemző, hogy akár 30-40 alkalommal is képes felvenni ugyanazt a jelenetet.
Bőrnyakúak (Jarhead, 2005)
Sam Mendes rendezése egy életrajzi dráma, amely Anthony Swafford amerikai tengerészgyalogos öböl-háborús memoárjának azonos című regénye alapján készült. A Bőrnyakúak egy igazán különös háborús film, amiben ne számítsunk hősökre, vakmerő és felejthetetlen tettekre, végső győzelmi jelenetekre. A film arról szól, hogy miután átesnek a szokásos kiképzésen és beavatási rítusokon, Swoff (Jake Gyllenhaal) közlegényt és társait Szaúd-Arábiába küldik bevetésre, hogy a Sivatagi pajzs elnevezésű hadművelettel biztosítsák a szaudi olajföldeket egy esetleges iraki invázióval szemben. A katonáknak azonban csalódniuk kell, ahelyett, hogy bevetésre küldenék őket, egész nap sátraikban kell elütniük az időt. Amikor aztán végre a harctérre érnek, kiderül, hogy a háború épp véget ért. A Bőrnyakúak a kaszárnyaélet képeivel próbálja meg az amerikai tengerészgyalogos portréját megrajzolni, az unalomtól a teljes becsavarodásig. A témát Mendes a műfaj korábbi nagy alkotásainak perspektívájából ábrázolja, a Bőrnyakúakat keresztül-kasul szövik az elődökre történő félreérthetetlen utalások (például a parancs érkezése előtt az Apokalipszis most híres helikoptertámadásos jelenetét nézik, az egyik katonának felesége küldi el videón a Szarvasvadászt, az Acéllövedék pedig számos jelenetnek szolgál alapjául).
Senikföldje (No Man’s Land, 2001)
A film egyetlen meleg nyári nap története. Egy bosnyák és egy szerb katona 1993-ban, a délszláv háború alatt az ellenséges frontvonalak közé, a "senkiföldjére" szorul. A katonák megpróbálnak kiutat találni a bizarr helyzetből, amiben az ENSZ egy kéksisakos őrmestere is segíteni próbál, annak ellenére, hogy parancsot kapott a be nem avatkozásra. Az eseményeket a sajtó képviselői is izgalommal figyelik, amitől az egész nemzetközi üggyé válik. A rendező, Danis Tanovic tévés tudósítóként végigkövette az embertelen és abszurd helyzeteket eredményező konfliktussorozatot, a Senkiföldjében pedig letisztázta a sok száz óra haditudósítás lényegét. Gyönyörű iróniával és könnyedséggel ábrázolja azt a népirtástól terhes időszakot, ahol testvér testvér ellen vívott élet-halál harcot. A műfaj legjobbjaihoz hasonlóan, a bosnyák film a világ bármelyik pontján szembenálló háborús felek tárgyilagos helyzetértékeléseként is megállja helyét. A Senkiföldje a legjobb idegennyelvű filmnek járó Oscar-díjat is megnyerte.
A hazafi (The Patriot, 2000)
A hazafi az amerikai függetlenségi háború korában játszódó fiktív történet, de a főszereplőket valós történelmi személyekről mintázták. Például Benjamin Martin (Mel Gibson) figuráját a dél-karolinai milíciát vezető Andrew Pickens története ihlette, akinek a valóságban is felgyújtották a házát és megölték a fiát, mielőtt megszervezte a helyi ellenállást. Habár ezt a filmet Roland Emmerich rendezte, Mel Gibson is kreatívan hozzájárult a történet alakításába. Például, azt kérte, hogy az általa játszott figurának ne a forgatókönyv szerint megírt, hat gyermeke legyen, hanem hét, mint neki is a valóságban. Amikor Mel Gibsont és az egyik filmbeli fiát alakító Heath Ledgert tanították az elöltöltős puska használatára, az oktatójuk a következő tanáccsal látta el őket: „kis cél, kis hiba” – ami arra utal, hogy ha egy embert céloznak meg és elvétik, akkor az embert is eltéveszthetik, amennyiben viszont egy gombot vesznek célba az ingen és elhibázzák, attól még nem feltétlenül vétik el magát az embert. Mel Gibsonnak annyira tetszett ez az útmutatás, hogy ragaszkodott hozzá, hogy a filmbe is belekerüljön. Illetve egy olyan anekdota is napvilágot látott, hogy egy kemény forgatási napon, amikor Dél-Karolinában közel 40 fok volt, és a színészek kókadoztak súlyos kosztümjeik alatt, Mel Gibson úgy rázta fel fáradt kollégáit, hogy egy ló hátára pattant, és előadta William Walace híres beszédét a szabadságról A rettenthetetlenből.
Pearl Harbor – Égi háború (Pearl Harbor, 2001)
1941. december 7. a második világháború fordulópontja, a történelem egyik legvéresebb csatája: a japán légierő megtámadta az Egyesült Államok csendes-óceáni flottáját. A bombázás számtalan áldozattal járt, hatalmas pusztítást vitt végbe: sokáig tartott, míg az amerikai hadsereg kiheverte a csapást, és felkészült a visszavágásra. Ez a film e támadás és csata története, de egyben három fiatalról is szól, akik, miközben a történelem a szörnyű, véres események közepébe sodorja őket, egy szerelmi háromszögbe bonyolódnak. Michael Bay rendező fontosnak tartotta leszögezni, hogy nem dokumentum jellegű mozit akart készíteni, csupán tisztelegni kívánt azok előtt az emberek előtt, akik átélték a második világháború szörnyűségeit, a film éppúgy emléket akar állítani a japánok dicsőségének, mint az amerikaiak hősiességének. A fiktív történetben valóságos figurákat is láthatunk: valóban James Doolittle (Alec Baldwin) parancsnok vezényelte le a tokiói hadműveletet, Doris Miller (Cuba Gooding Jr.) volt az első fekete, aki az amerikai haditengerészet legrangosabb kitüntetését, a Navy Cross-t megkapta, és a Ben Affleck által játszott pilótát Joe Foss-ról mintázták, aki több mint 32 ellenséges gépet szedett le a második világháború során.
„Foglalkoztatott a gondolat, hogy egyszer filmet készítsek Pearl Harborról. Akkor kaptam igazán megerősítést, amikor San Diegóban találkoztam egy csoport veteránnal. Belenéztem ezeknek a nyolcvan esztendős férfiaknak a szemébe, és láttam, hogy rengeteget tanulhatnánk tőlük. Amikor elmesélték, hogyan élték meg a támadást, lassan megértettem, miért mondják, hogy Pearl Harborral Amerika elveszítette az ártatlanságát. Minden férfi és nő, aki részt vett a háborúban, valóságos hős volt." - nyilatkozta a rendező. A főszereplők is alaposan felkészültek a forgatásra, Ben Affleck egy hetet töltött az Amerikai Egyesült Államok kommandós kiképzőtáborában, ahol újraolvasta a második világháborús szakirodalmat, és számtalan órát szánt rá, hogy alaposan kikérdezze a hadászati repülőpilóták oktatóit és a Pearl Harbor-i veteránokat, kollégája, Josh Hartnett társaságában. Kate Beckinsale pedig idős asszonyokkal találkozott, akik ápolónőként dolgoztak Pearl Harbor támadása idején, és a hawaii kórházban megengedték neki, hogy beadjon pár injekciót néhány önként vállalkozónak.
A forgatás rendkívül grandiózusra sikerült, magára a produkcióra és a marketingre nagyjából ugyanannyit költöttek, mint a felvételek helyszínén keletkezett károk helyreállítására. Abban a jelenetben, ahol Pearl Harbor bombázása során a főhősöket üldözni kezdi két Japán Zéró, az egyik repülő a valóságban is lezuhant, szerencsére egy törött ujjon kívül más sérülés nem érte a pilótát. A veteránok beszámolói alapján a japán támadás nagyjából hitelesen lett ábrázolva, leszámolva azt a részt, amikor a kórházat is bombázzák, mert ilyen nem történt a valóságban. A japán pilóták szigorú utasítást kaptak, hogy civileket nem vehetnek célpontba.
Hideghegy (Cold Mountain, 2003)
Charles Frazier azonos című regényének adaptációja Anthony Minghella csodálatos drámája, ami +1 háborús filmként foglal helyet a listán. Ugyanis eddig csak olyan történetek kerültek terítékre, amelyek főhősei katonák és a csatatéren harcolnak. Ugyan jelen film főhőse is katona az amerikai polgárháború idején, aki történészek szerint is igen valósághű csatajelenetben éli át a harcmezők borzalmait, ám alapvetően arról szól a Hideghegy, hogy a férfi dezertőrnek áll, hogy hazatérjen szerelméhez. A nagy ívű szerelmi történet betekintést nyújt abba, amiről eddig nem esett szó, hogy nemcsak a csatatéren tudnak megnyomorodni az emberek, az otthon maradtaknak, nőknek, gyermekeknek, időseknek is szenvedés a lét háborús időkben. A Hideghegy széles repertoárját mutatja be annak, hogy a háttérországnak is mennyi kínt kell kiállnia. A film, amely nem kevesebb, mint 5 évig készült, sok pozitív értékelést kapott a kritikusoktól és több fontos díjat nyert, például Renée Zellweger a legjobb női mellékszereplő kategóriában elsőként kapta meg az öt legrangosabb filmes elismerést (Oscar-díj, Golden Globe-díj, BAFTA, SAG és Critics Choice Award). Mellette a két főszereplőt, Nicole Kidmant és Jude Law-t is számtalan díjra jelölték. Kisebb mellékszerepekben pedig olyan, később Oscar-díjjal kitüntetett színészeket láthatunk, mint Natalie Portman, Philip Seymour Hoffman és Donald Sutherland. További érdekesség, hogy a Hideghegyet Romániában, Brassó környékén forgatták. A filmben fontos szerep jut a zenének is, Nicole Kidman saját maga zongorázik, Brendan Gleeson is maga hegedül, Jack White pedig nemcsak énekel, hanem dalszerzőként is hozzájárult a filmzenéhez.
Esetleg kimaradt a Te kedvenced? Várom kommentben!
Az utolsó 100 komment: