Kultúra minden mennyiségben

KultúrSokk

KultúrSokk

Ha a Beale utca mesélni tudna

2019. május 05. - Péntek Tünde

A hetvenes évek Harlemjében játszódik a 2016 legjobb filmjét is megrendező Barry Jenkins legújabb alkotása. Habár sok vonásában hasonlít a Holdfényre és számos díjra is jelölték, a hazai mozikba mégsem jutott el. Pedig a Beale utcáról tényleg van mit mesélni.

05_2.jpg

„A Beale utca New Orleans egyik utcája, ahol apám, ahol Louis Armstrong és ahol a jazz született. Minden egyes amerikai fekete ember a Beale utcában született: Amerika egyik városának fekete szomszédságában, legyen szó Jackson-ról, Mississipi-ről vagy New York város Harlem-jéről. A Beale utca az örökségünk. Ez a regény a lehetetlenről és a lehetségesről szól, és örökségünk kifejezésének szülötte. A Beale utca hangos. Az olvasó feladata, hogy értelmet leljen a dobok zajában.” – James Baldwin.

01_3.jpg

A Ha a Beale utca mesélni tudna James Baldwin 1974-ben publikált regénye alapján készült. A hetvenes évek Harlemjében a 19 éves Tish beleszeret a nála három évvel idősebb Fonnyba, akivel együtt nőttek fel.  A szerelmespárt azonban szétválasztja az élet, amikor Fonny-t nemi erőszak koholt vádjával tévesen elítélik. Tish ekkor tudja meg, hogy babát vár, és családja, illetve ügyvédje segítségével próbálja bizonyítani Fonny ártatlanságát. A film az eseményeket nem lineárisan tárgyalja, az időben előre-hátra ugrálva tudunk meg egyre több háttérinformációt az esetről, a szereplőkről és környezetükről. Habár a történet nem éppen ezt sejteti, de a film középpontjában a szerelem áll, így a társadalmi helyzet ábrázolása ellenére is a Ha a Beale utca mesélni tudna alapvetően egy szívszorító romantikus alkotás.

02_4.jpg

Talán nem túlzás azt mondani, hogy minden idők egyik legemlékezetesebb pillanata Barry Jenkins-hez fűződik az Oscar-gálák történetében. Ugyanis amikor 2016 legjobb filmjének - mondhatni a papírforma szerint - kihirdették a Kaliforniai álmot és az egész stáb felvonult a színpadra megköszönni a díjat, mégiscsak kiderült, hogy tévedés történt és Barry Jenkins Holdfény című műve nyerte el az aranyszobrot. Az eredmény meglepetés volt a javából, viszont a Ha a Beale utca mesélni tudna is azt bizonyítja, hogy Barry Jenkins nemcsak egyszer az életében volt jókor jó helyen, hanem generációjának egyik legtehetségesebb rendezőjéről van szó.

07_1.jpg

Új filmjéhez is a Holdfény Oscar-jelölt sikercsapatát szerződtette le (Joi McMillon és Nat Sanders vágókat, James Laxton operatőrt és Nicholas Britell zeneszerzőt). Így nem hat az újdonság erejével, hogy a két film stílusa rendkívül hasonlít és a célközönség is ugyanaz. A Ha a Beale utca mesélni tudnában Barry Jenkins tulajdonképpen nemesítette számos szerzői vonását, és ismét bemutatta egyedi kézjegyét, megerősítve azt, hogy mitől is olyan különleges rendező. A filmjei sajátossága a hullámzó ritmus és a páratlan hangulatvilág - bármilyen nehéz szituációkat, élethelyzeteket is ábrázol, mégis rendkívül finom és lírai eszközökkel teszi azt. Mostani alkotásában a romantikus jelenetekben mindig lágy zene szól, gyakoriak a lassítások – amikor viszont más szereplők is belépnek a színbe, a zene helyét az utca és a város zaja veszi át. Az intim belsőséges részeket mindig egy külső helyszínen játszódó epizód követi, így alakul ki az a gyengéden lüktető tempó, ami igazán érzékivé és magával ragadóvá varázsolja a művet.

06_2.jpg

A Ha a Beale utca mesélni tudna főszereplői nem befutott sztárok, inkább ösztönös tehetségek, például a Tisht alakító KiKi Layne-nek ez volt az első filmje, amiben egyáltalán játszott. Az epizódszereplők között viszont találunk ismerős arcokat: Diego Lunát, mint latin-amerikai pincért, Dave Francot, mint zsidó ingatlanost vagy Pedro Pascalt, mint Puerto Ricói maffiózót. Általuk körvonalazódik a bűntény és a hetvenes évek társadalmi viszonyait is színesíti megjelenésük – viszont mindannyian csak átmenetileg lépnek színre, önmagukban nincsen jelentőségük, csak az eseményeket lendítik egy kicsit előrébb. A film legdrámaibb alakítását a Tish édesanyját megformáló Regina Kingtől láthatjuk, aki erőteljes és megrendítő játékáért a Legjobb mellékszereplőnek járó Oscar-díjat is elnyerte.

04_3.jpg

Érthetetlen, hogy ez a rendkívül különleges atmoszférájú és komoly társadalmi problémákat feszegető romantikus film miért is kerülte el a hazai mozikat. Viszont legalább James Baldwin kisregénye megjelent a Magvető Kiadó jóvoltából, méghozzá új, sodró lendületű, lírai fordításban. Magyarországon a könyvet ezelőtt csak 1980-ban publikálta a Modern Könyvtár-sorozat, Ha a néger utca beszélni tudna címmel. Az új kiadás természetesen a filmmel azonos címet viseli, ami nagyon jól mutatja az elmúlt 30-40 év politikai-társadalmi kontextusának változását hazánkban. A Ha a Beale utca mesélni tudna viszont leginkább arról szól, hogy azért vannak olyan dolgok is az életben, a nagyvilágban, amelyek az évek múlásával sem feltétlenül változnak meg.

08_3.jpg

Ha a Beale utca mesélni tudna (If Beale Street Could Talk, 2018)

amerikai romantikus dráma, 119 perc

Főszereplők: KiKi Layne, Stephan James, Regina King

Rendező: Barry Jenkins

00_10.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://expertin.blog.hu/api/trackback/id/tr4114778182

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása