Kultúra minden mennyiségben

KultúrSokk

Sigríður Hagalín Björnsdóttir: A sziget

2020. május 15. - Péntek Tünde

„Időnként történik valami, ami még jobban összeköt, közelebb visz egymáshoz bennünket. A családokat az esküvők, gyermekek születése és halálesetek hozzák össze; katasztrófák, háborúk és sportversenyek egyesítik a nemzeteket, amikor mindenféle ember egy ütemre lép. Néha pedig olyasmi is megesik, ami az egész emberiséget összerántja, mindannyiunk sorsát egybekapcsolja, mintha löketet kapna a gravitációs erő, és összeszűkülne a világ, egy pillanat alatt közelebb kerül minden, és minden ember emlékszik rá, hol volt, amikor meghallotta, mi történt.”

(A cikkben olvasható idézetek Sigríður Hagalín Björnsdóttir: A sziget című regényéből származnak, illetve a szerző saját Izlandon készített fényképei láthatók, a könyvborító kivételével.)

20180310_075811_1.jpg

„Ne szomorkodj, ha egyedül vagy. Néha mindennél jobb egyedül lenni.”

Mintha egy emberöltővel ezelőtt történt volna, amikor egy fárasztó munkanap után betértem csak úgy kikapcsolódásként a sarki könyvesboltba, és elkezdtem nézelődni. Nem zavartak a mellettem sétálgató, olvasgató emberek. Nem aggódtam amiatt, hogy ki milyen közel áll hozzám, és azt sem figyeltem, hogy egyáltalán visel-e maszkot vagy kesztyűt, aki a közelembe jön. Teljes lelki nyugalommal vettem kezembe az érdekesnek tűnő műveket, hiszen szeretem a saját ujjaimmal is érzékelni, hogy milyen a tapintásuk. És persze mindig bele is lapozok a könyvekbe, mert az sem mindegy, hogy a szemeimnek mennyire kellemes a tördelés és a sortávolság. Amikor pedig megérzem azt a semmivel sem összetéveszthető illatot, ami a frissen nyomtatott írásokból árad, akkor bizony könnyen kísértésbe tudok esni, hogy megmentsek egy példányt a könyvesboltból. Vagy többet.

20180310_145814.jpg

„Olykor egyetlen emberré zsugorodik össze a világ. Egyetlen magányos emberré a kihalt fjordban.”

Szóval éppen ez történt velem azon a bizonyos napon pár hónappal ezelőtt. Akkor még más volt a világ. Olyan, amilyen talán már sosem lesz. Viszont éppen ezen a napon akadt kezembe egy viszonylag vékony könyv, borítóján egy skandináv hatású téli csendélettel. Habár nagyon kedvelem a skandináv krimiket, valahogy sejtettem, hogy ez most más lesz, mivel egy teljesen más szekcióban bukkantam rá, illetve a borítóból sem áradt semmi baljós előjel. Csak a rideg valóság volt rajta rózsaszínes köntösbe bújtatva: hó, elhagyatott ház, tenger és sziklák. És akkor elolvastam, hogy miről is szól Sigríður Hagalín Björnsdóttir 2016-ban írott könyve. Izlandról.

01_39.jpg

„Nem tudjuk, mi történt. Irányvesztett gyerekek vagyunk, akik bekötött szemmel tapogatózunk egy számunkra érthetetlen játékban. Rengeteg a találgatás, ugyanannyi, mint ahányan vagyunk, mindenki felállította a maga elméletét, az egyik elviselhetetlenebb, mint a másik, és senki sem kíváncsi a többiekére.”

A sziget nem más, mint egy disztópia, aminek az a kiindulópontja, hogy Izland elveszti a kapcsolatot a külvilággal. Akár az elmúlt évek egyik legérdekesebb regényének is nevezhetnénk, mivel izgalmas, valószerű és borzongató történetet mesél el egy elképzelt jövőről – ami sosem volt aktuálisabb, mint ma. Izland ugyanis a világ egyik legszervezettebb országa, és egyik napról a másikra káosz lesz úrrá benne, mivel egy láthatatlan ellenséggel került szembe. Senki sem tudja megmagyarázni, hogy mi történt, de elromlott minden távközlési és koordinációs rendszer, ami a szigeten kívül fut és az egykori vikingek leszármazottai teljesen magukra maradtak a sarkkör közelében, az Atlanti-óceán kellős közepén.

20180311_134638.jpg

„Semmitől nem kell tartanunk, csak a saját félelmünktől.”

Két évvel ezelőtt volt szerencsém személyesen is megtapasztalni, hogy milyen is Izland a valóságban. Úgy éreztem, mintha egy másik bolygón járnék. Sosem tűnt még annyira félelmetesnek és erőteljesnek a természet ereje, mint ezen az isten háta mögötti szigeten. Nem egyszer jutott eszembe, hogy ha véletlenül egymagam maradnék szemben a természettel ezen a helyen, hát nem sok jót jósolnék a jövőre nézve, annyira élhetetlennek tűnik a végtelennek tűnő lávamezőkkel, kopár sziklákkal, jégmezőkkel és gleccserekkel szabdalt környezet, ahol bármikor kitörhet egy vulkán és a tengerparton egy óvatlan pillanatban simán beránthatnak az óceán közepébe a semmiből eltörő vad hullámok.

20180310_122108.jpg

„Csaknem ezerkétszáz éve élünk itt, és mindig boldogultunk. Néha nehéz volt, néha hideg volt, de túléltük. És még mindig itt vagyunk, szép, ősi nyelvünkkel, sagáinkkal és verseinkkel, zöld tanyáinkkal, a tenger teli van hallal, a folyók energiával. A mi férfiaink a legerősebbek, a mi asszonyaink a legszebbek, ők szülik a világ legbátrabb gyermekeit. A földön mi élünk a legtovább, akár férfiakról, akár nőkről van szó. Összefogunk, elvégezzük, amit kell, megtesszük, amit meg kell tennünk. Hajrá, Izland!”

Szóval minden tiszteletem a vikingeké, akik élhetővé tudták tenni ezt az élhetetlen szigetet. És valóban, egy ilyen múlttal rendelkező népnek van legkevésbé félnivalója a jövőtől, hiszen akár szó szerint véve, a jég hátán is képesek megélni. Sigríður Hagalín Björnsdóttir könyve viszont rendesen megdöbbentette Izlandot és élénk vitát váltott ki az állam és a társadalom alapjainak fenntarthatóságáról. Mivel a regény pontosan azt mutatja be, hogy a jól felépített és stabil rendszer, ami a világ egyik legszervezettebb országává tette Izlandot, hogyan kezd el repedezni a nem várt események hatására. A sziget tulajdonképpen a thriller, a politikai fikció és a disztópia kiváló kombinációja, ami egyúttal pontos kórképet mutat a modern világról is.

20180312_074434_1.jpg

„Le kell vonnunk a történelem tanulságait, hogy ne ismételjük meg a korábbi hibákat.”

Amikor 2016-ban megszületett a regény, valószínűleg maga a szerző sem gondolta volna, hogy pár éven belül ilyen aktualitása lesz, mint most. Ha megnézzük az online könyvesboltok eladási listáit, reneszánszát éli Albert Camus A pestise, Gabriel García Márquez Szerelem a kolera idején-je vagy Margaret Atwood disztópiái – viszont A szigetnél pontosabb és megdöbbentőbb leírást egyikben sem találunk. Lépésről lépésre, aprólékosan bemutatva követhetjük nyomon benne, hogy hogyan hullik darabjaira a katasztrófa előtti élet, és mindennek milyen hatásai lesznek az egyes emberekre, a társadalomra, a politikai vezetőkre – és azokra is, akik nem az ország szülöttei. Ha megnézzük a napjainkban zajló eseményeket, ijesztő párhuzamokat vonhatunk a valóság és eme izlandi fikció között…

20180310_183442_1.jpg

„Figyeljetek ránk. Itt vagyunk. Élünk. Ezernyi különböző szállal kapcsolódunk egymáshoz: szavakkal, hangokkal, érintésekkel, szövegekkel, vérrel, dalokkal, kötelekkel, utakkal, drótnélküli üzenetekkel. Néha csak azáltal, hogy ugyanazt a fényes napot látjuk vándorolni az égen, ugyanazt a számot hallgatjuk a rádióban, ugyanazt a szöveget motyogjuk szórakozottan, a vacsora utáni mosogatás közben.”

Az élet, ahogy megismertük, már nem lesz ugyanaz. Ezt a lelkünk mélyén mi is tudjuk, és Sigríður Hagalín Björnsdóttir is tudta, amikor A szigetet megírta. A legrosszabb pedig a kilátástalanság, hogy nem tudjuk, pontosan mivel állunk szemben és meddig fog tartani ez a rendkívüli helyzet. Viszont ez az izlandi könyv sem jósol világvégét, mindenki számára van remény, aki betartja a játékszabályokat. És persze továbbra is ott vagyunk egymásnak. Egyszerűen csak minden más lesz, mint volt – ebbe mi is nyugodtan beletörődhetünk…

Sigríður Hagalín Björnsdóttir: A sziget

ISBN: 9789632785820

Kiadó: Cser, Budapest, 2019

20180310_143330_1.jpg

Ha szívesen olvasnál még Izlandról, szíves figyelmedbe ajánlom úti-beszámolómat!

A kék ötven árnyalata - Tavaszi barangolás Izlandon

20180310_122122.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://expertin.blog.hu/api/trackback/id/tr115654954

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

megamovieboy · http://europeanphalanx.blog.hu/ 2020.05.16. 10:49:55

Az átlagos magyar felmenői között 10-15% viking is van. Vegyesen, dán, norvég, izlandi. :D