A Csokoládé története bejárta az egész világot, a könyv is akkora sikernek örvend, akárcsak a megfilmesített verziója Juliette Binoche és Johnny Depp főszereplésével. Azóta már megjelent a folytatás Csokoládécipő címmel és mostanra már trilógiává duzzadt Vianne Rocher története.

„Vianne Rocher, aki a szél hátán érkezik, és változásokat hoz mindnyájunk életébe…” A trilógia zanzásított verziója akár ennyi is lehetne – azonban nyilván bővebb fejtegetésekbe is lehet bocsátkozni Joanne Harris legutóbbi műve kapcsán. Az írónő könyvei attól válnak egytől egyig bestsellerig, hogy nemcsak könnyen befogadható, egyben elgondolkodtató történetet sző az érdekes karakterek mellé, hanem egyedi atmoszférát alkot és az olvasók jóformán illatokat és ízeket is éreznek a könyv fogyasztása közben.

„A kőlapon hagyom meglágyulni a csokoládémasszát, lassan felforrósítom a tűzhelyen, belekeverem a fűszereket, a vaníliát és a kardamomot. Megvárom a kellő pillanatot, amely az egyszerű főzést a házi varázslat aktusává emeli.” A Csokoládés barack középpontjában nyilvánvalóan a csokoládé áll, amelyet ebben a részben egy kis barackkal is megbolondít a főhősnő.

A Csokoládés barack négy évvel jár a Csokoládécipő után. Vianne még mindig Párizsban, egy lakóhajón él Roux-val. Ám a változást hozó nyárvégi széllel levél érkezik egy halottól, és visszafújja őket Lansquenet-be, a délnyugat-franciaországi faluba, ahol Vianne annak idején csokoládéboltot nyitott még a legelső Csokoládé könyvben. Az elmúlt években azonban Lansquenet is megváltozott. Les Marauds-ban, a folyó túlpartján marokkói közösség telepedett le, tetőtől talpig feketébe öltözött, lefátyolozott nők járnak-kelnek, a levegőben tömjén, fűszerek és mentatea illata úszik, és a templommal egy minaret néz farkasszemet… És nem csak a betelepülők hoztak magukkal változást. Vianne egykori ellensége, Francis Reynaud atya kegyvesztett lett, és fenyegetés veszi körül. Lehet, hogy Vianne az egyetlen, aki megmentheti?

„Hogy repül az idő! Oly alattomosan párolog el, mint a parfüm az üvegből, bármily szorosan csavarjuk rá a kupakot, és amikor kinyitjuk, hogy belenézzünk, csak egy illatos foltot látunk ott, ahol régen bőven volt…” A Csokoládés barack egyik témaköre az elmúlás köré fonódik és a korábbiakhoz képest még ennyire nem hatotta át a változás szele Vianne Rocher történetét. A könyv olvasása olyan gondolatokat villant fel, hogy érdemes-e eltöprengeni a múlton, fontos-e a hagyományok őrzése, mennyire állhat készen az ember az újdonságok befogadására. „De hát soha nem ment nekem jól a dolgok magam mögött hagyása. Igyekeztem, de mindig ott hagytam magamból is töredékeket, mint magokat, amelyek arra várnak, hogy kikelhessenek.”

„A gyerekek megmagyarázhatatlan módon elfogadják egymást. (…) De nekünk rejtélyes érzékünk van ahhoz, hogy a különbségre összpontosítsunk, mintha mások kizárásával önazonosságunk erősödne.” A marokkói közösség kapcsán megjelenik a kultúraközi különbségek ütköztetése. Ez is olyan témakör, amellyel nap mint nap találkozhat az ember. Joanne Harris könyvében a következőket sugallja: „(…) az emberek mindenütt egyformák. Vakarjuk csak le róluk a festéket, és amit alatta találunk, bármilyen mélyre ássunk is le. Ugyanaz.”

„Nagyobb szükségünk van a varázslatra, mint valaha – vallja Joanne Harris a Csokoládés barack kapcsán – De az én varázslatom sosem a tűzijátékról szólt, hanem a hétköznapi dolgok mágiájáról … arról, hogy apránként megváltoztassuk a körülöttünk levő világot és persze azt is, hogy mások látnak minket, mert az az a mágia, amelyhez mindnyájan hozzáférünk”. Joanne Harris nem meglepő módon számtalan pozitív kritikát kapott legutóbbi könyve kapcsán, amelyet csak ajánlani tudok. Méltó folytatása a korábbi két műnek, illetve Joanne Harris munkásságnak. Ráadásul meglepetést is okoz az olvasónak, mivel nemcsak ízek, illatok, titkok és szerelmek légköre lengi körül a történetet, hanem némi akció és erőszak is vegyül közéjük.

 „A Csokoládéhoz hasonlóan, ez a könyv is igazi csemege. Minden oldalát átitatják az illatok, színek és ízek anélkül, hogy túlcsordulna. A szavak elragadóak, a varázslat természetes és magától értetődő, hiszen a varázslat vagy a vallás nem más, mint az emberi lélek megértésének képessége. A Csokoládés barack Harris csodálatos visszatérése.” – Literary Review

 „Csodálatos keveréke az érzéki látványnak, hangoknak és illatoknak, melyet a szerző olyan finoman ír le.” – Glamour

Joanne Harris: Csokoládés barack

Eredeti cím: Peaches for Monsieur le Curé

ISBN: 9789632546513

Kiadó: Ulpius-ház, 2012

A cikk eredeti megjelenése: 2013. 05. 10. www.nembulvar.hu