Nemrég ért véget a farsangi szezon talán legismertebb eseménye, a velencei karnevál. A tél végét búcsúztató ünnepség hasonlóan egyedire sikerült, mint tavaly.
A gondolák és lagúnák városa a karnevál nélkül is Olaszország egyik legfelkapottabb turista-központja, hiszen a cölöpökre épül sikátor-labirintus világhírű látványosság. Arra nehéz megtalálni a választ, miért is folyamodtak e különleges technikához Velence megálmodói. Viszont minden másra létezik magyarázat. Hogyan is épült meg a város? A talapzatot elsőként az Alpokból hozott fenyvesek alkotják: a fákat ágaikkal együtt, fejjel lefelé állították bele a homokos, iszapos talajba, hogy jobban „megkapaszkodhassanak”. A sós víz hatására mindez megkövesedett. Ezután erre az alapra helyeztek rá isztriai márványlapokat, amely ellenáll a tengervíz savas hatásának és egyben tökéletesen szilárd és kemény alapot nyújt a további építkezéshez.
Egyetlen dologgal nem számoltak a tervezők: a globális felmelegedéssel, amely a tengerszint növekedését okozza. A szomorú valóság szerint Velence 20-30 éven belül teljes mértékben víz alá kerül. A huszadik század második felében évente nagyjából három vagy négy alkalommal öntötte el a tenger a várost – mára ez a szám harminc-negyven közé tevődik. Tehát havonta legalább háromszor víz alá kerülnek Velence bizonyos részei. Szóval, aki még szeretne sétálni a Szent Márk téren, a Dózse-palotában körülnézne, elmerengene a Sóhajok-hídja előtt vagy felfedezné a tüneményes hidacskák végtelen sorát amelyek akár a legeldugottabb sikátorokból nyílnak – ne késlekedjen! Illetve indulás előtt tájékozódjon, hogy éppen mennyire van víz alatt a város és a váratlan helyzetekre felkészülve érdemes gumicsizmát is vinni.
Nem árt azt sem tudni indulás előtt, hogy Velencében autóval nem lehet közlekedni, így valahol a külvárosban egy parkolóházban le kell tenni a kocsit és onnan előre megtervezni, milyen módon jut be az ember a városba – hajóval, vaporettoval (helyi járatos hajó), vízi taxival, netán gondolával. Illetve, amennyiben több napra szándékozunk maradni, óvatosan csomagoljunk, mivel autók híján saját kezünkkel kell cipelni poggyászunkat a sikátorokban. Velence közbiztonsága olasz viszonylatban szinte a legjobb, mivel nem kell számolni motoros rablókkal. A városban mindössze 50 ezren laknak, azonban nem könnyű eljutni egy megadott címre, mivel nincsenek utcanevek vagy házszámok. Így ennek is utána kell járni előtte, merre kell mennünk, mert nagyon könnyen el lehet tévedni a sikátorokban. Térkép nélkül semmiképpen sem vágjunk neki a városnak – néha azzal sem könnyű tájékozódni. Viszont az olaszok rendkívül segítőkészek és angol nyelv tudása nélkül is útbaigazítanak mindenkit. Amennyiben eltévedünk, érdemes bemenni egy boltba, étterembe, kávézóba stb. és segítséget kérni.
A velencei karnevál január végén, február elején három hétvégén keresztül tart. Azt mondják, a világhírű karnevál egyetlen vetélytársa csak a riói lehet – azonban ezeket sem szabad igazán összehasonlítani. Azt mondják: a riói kellemes a velencei szép. „Az egészhez a tengeren úszó furcsa meseváros márványkövei és palotái adják a díszletet” – mondta Dante. Így a velencei karnevál ideális esemény a város meglátogatásához: ezekben a hetekben több százezer turista látogat el az olasz kisvárosba. Hazánkból minden magára valamit adó utazási iroda szervez kirándulásokat – non-stop buszosokat (már 10 ezer Ft-tól) vagy ott alvósokat egyaránt.
Azonban a természet gyakran tréfát űz a karneváli sokasággal. Tavaly az év leghidegebb napjaira esett az ünneplés, amikor rekord alacsony hőmérséklet uralkodott és a lagúnák jelentős része befagyott. Idén az eső verte szét a karnevált: a második hétvégén csak mutatóban találkozhattunk báli jelmezbe és maszkba öltözött emberekkel. Mindössze pár gondolát lehetett látni (azokat is esőkabátban hajtották és esernyővel a kezükben kuporogtak benne az utasok). A turisták is csak lézengtek és elleptek minden helyet, ami nem szabadtéri (éttermek, kávézók, templomok, bazilikák, paloták, harangtornyok…). A galamb nélküli Szent Márk tér szomorúan üres volt és az estére támadt viharos szélnek köszönhetően csak széttört esernyőkkel telt meg. Így az idei karnevál kifejezetten lehangolóra sikerült, mivel jóformán semmit nem lehetett észlelni az ünneplésből, viszont cserébe jól meg lehetett ázni és nem a tél végét búcsúztattuk, hanem az esernyőinket.
Olaszországot is sújtja a gazdasági válság, így nemrég kénytelenek voltak hozni egy olyan rendeletet, amely szerint az állam nem ad támogatást a műemlékek felújítására, amikor természeti csapás következtében megrongálódnak. Ez Velencét is súlyosan érinti és láthatóan egyre több az omladozó vakolatú épület. Másrészt Velencéből menekülnek az emberek, rohamosan csökken a város népessége. A polgármester támogatást ígér mindenkinek, aki a városba költözik és nem alakítja át szállodává a lakóépületét – de mindezidáig nem tudta megállítani a menekülési hullámot. Így tulajdonképpen Velence a végnapjait éli és semmi sem tudja megállítani, hogy néhány évtizeden belül a tenger martalékává váljon.
A cikk eredeti megjelenése: 2013. 03. 10. www.nembulvar.hu
