125 éve nyitotta meg kapuit a Magyar Állami Operaház az Andrássy úton. E jeles évforduló alkalmából elevenítsük fel a magyar nyelvű opera történetét.
Operajátszásunk története több mint 300 éves múltra tekinthet vissza. Magyarországon (akárcsak Franciaországban, Németországban vagy Ausztriában) először főúri kastélyok házi színpadain játszottak német és olasz társulatok operákat. Az első ismert adat 1677-ből való: gróf Forgách Ádám pozsonyi palotájában előadott pásztorjátékról tudósít.
Magyarországon az opera iránti igény a gazdag főnemesség részéről jelentkezett a 18. század közepén, majd a kevés számú polgári színház is kísérletezik zenés színházi produkciókkal. A színház (benne a dráma, az énekes népszínmű és az opera, majd az operett) iránti érdeklődés azonban csak az 1860-as évektől, a polgárosodás felgyorsulásával növekedett.
A magyar nyelvű operajátszás azonban csak az 1837-ben megnyílt Pesti Magyar (1840-től Nemzeti) Színházban vált rendszeressé. A színház első operabemutatója Rossini A sevillai borbély c. műve volt 1837-ben. A Nemzeti Színház fiatal karmestere, Erkel Ferenc fokozatosan fejlesztette a társulatot és építette ki az operai repertoárt, amelyen Rossini, Bellini, Weber, Auber, Donizetti, Mozart, Cherubini, Meyerbeer és főleg Verdi operái szerepeltek. Erkel legnagyobb érdeme azonban abban állt, hogy ő teremtette meg (előzmények nélkül, szinte a semmiből) a magyar operát. Művei közül a Hunyadi László és a Bánk bán ma is kedvelt műsordarabjai az Operaháznak. Erkel elsősorban az olasz zenéhez vonzódott, ez magyarázza, hogy 1846-tól Verdi csaknem valamennyi operáját műsorra tűzte.
Az 1870-es évektől a zenei magasművelődés országos jelentőségű intézménye, az önálló opera megteremtése is napirendre került. 1884-ben, kilenc évnyi építkezés után, nyílt meg az 1250 férőhelyes neoreneszánsz stílusú palota, Ybl Miklós remeke. „A dal és zene díszes csarnoka” - ahogyan a Vasárnapi Újság nevezte. Az Operaház ünnepélyes megnyitása 1884. szeptember 27-én Ferenc József császár jelenlétében zajlott. Mivel Erkel Ferenc nem készült el István király című operájával, a Bánk bán első felvonását, a Hunyadi László nyitányát és a Lohengrin első felvonását adták elő Erkel vezényletével.
Az Opera a Nemzeti Színháztól megfelelő társulatot, zenekart, énekesgárdát s korszerű repertoárt örökölt, ám a nyugodt művészi munkát éveken át gátolta a főúri-hivatalnoki intendánsok és a magas szakmai színvonalat megteremteni akaró igazgatók közötti konfliktus. Tetézte a nehézségeket az is, hogy az Opera bérletrendszerével, magas helyáraival a ráérő elit kulturálódását szolgálta, a közrendűek eleinte nem tudták megfizetni.
Gustav Mahler rövid idejű karmesterkedése a zenekari és énekeskultúra színvonalának emelkedését hozta. Az Opera vezetői a klasszikus olasz (Donizetti, Rossini, Verdi), francia (Bellini, Gounod, Meyerbeer) és német (Mozart, Beethoven) operatermés színrevitelén kívül a nemzeti opera ügyét is felkarolták. Jóllehet számos hazai szerző alkotását (Egressy Béni, Doppler Ferenc, Bognár Ignác, Kern Leó, Mosonyi Mihály) bemutatták, ám Erkel Ferencnek nem akadt méltó követője: a kor sikeres magyar operája csak nem akart megszületni. Az Operaház a századforduló után is nyitott marad a modern zenei és előadóművészi törekvések iránt. Több évadon át rendeztek nagysikerű Wagner-sorozatot, s a repertoár élére kerültek az új olasz iskola (Puccini, Leoncavallo, Mascagni) operái, valamint Bizet, Massanet, Richard Strauss művei. Az 1910-es évektől azonban - nem utolsósorban a rivális Népopera hatására - az "operaüzem" gyökeres reformokra szorult mind a rendezés, mind a műsorváltozás tekintetében.
Mint az egyetlen nagylétszámú társulattal rendelkező és kimondottan operákra, balettekre szakosodott színház, a Magyar Állami Operaház az ország kiemelt kulturális intézménye. A dalszínházban, kapuinak 125 évvel ezelőtti megnyitása óta, a leghíresebb ének- és balettművészek léptek fel. Az operatársulat mellett a ház ad otthont a Magyar Nemzeti Balettnek is.
A cikk eredeti megjelenése: 2009. 09. 25. www.nembulvar.hu
