Huszonöt éve ezen a napon hajnali fél kettő előtt pár perccel robbant fel a csernobili atomerőmű 4-es reaktora. Még most sem tudni, pontosan hány ember halálát okozta a baleset.

Az ukrajnai Csernobil városától 18 kilométerre, Fehéroroszország határától 16 kilométerre és Kijevtől 110 kilométerre kezdték el építeni az 1970-es években a hírhedt atomerőművet. Négy reaktor készült el 1983-ig és két további létrehozásán dolgoztak.

1986. április 26-án gőzrobbanás következtében kigyulladt a 4-es reaktor és újabb detonációk sorozata után megtörtént a nukleáris olvadás. A baleset okáról két, egymásnak ellentmondó hivatalos elmélet született. Az első egyértelműen az üzemeltetőket okolta, akik meggondolatlanul végeztek kísérleteket és ennek következménye az atomkatasztrófa. A másik vélemény szerint szimplán a reaktor tervezési hibája okozta a balesetet. Mindenesetre annyi bizonyos, hogy a kezelőszemélyzet nagyrészt olyanokból állt, akiket nem ilyen típusú reaktorokhoz képeztek ki és a tervezők tudták, hogy az atomerőmű bizonyos körülmények között veszélyes lehet, de ez a hibát szándékosan eltitkolták.

A katasztrófa után tűzoltók érkeztek a helyszínre, de egyiküket sem tájékoztatták, hogy mennyire veszélyes a radioaktív füst és törmelék. Mivel senki nem viselt védőöltözetet még a reaktor személyzete közül sem, így legtöbbjük a baleset után legkésőbb három héttel meghalt. Tanúk beszámolója alapján az egyik tűzoltó leírta, milyen érzés volt sugárzásnak kitéve lenni: fémes ízt érzett a szájában, és olyan volt, mintha ezernyi tűvel szurkálták volna az arcát.

A robbanás után több mint huszonnégy órával elrendelték a reaktor elpusztítását és a közeli Pripjaty város kiürítését. Az 55 ezer lelket számláló települést két óra leforgása alatt telepítették ki. A most hetvennyolc esztendős Hanna Szemenyenko így nyilatkozott a BBC-nek: „Átvertek minket, azt mondták, hogy csak három napra kell elmennünk. Nem vihettünk magunkkal semmit, mindent ott kellett hagyni.” Fél évvel később tért csak vissza, amikor már régen kifosztották a város nagy részét: „Csak pusztaság maradt, semmi más. Soha nem megyek vissza, inkább meghalnék.” A lakóknak a szovjet állam kártérítést fizetett és lakást is adott.

A felrobbant csernobili atomerőmű 4-es blokkja közel négyszázszor annyi radioaktív anyagot juttatott a környezetbe, mint Hirosima bombázásakor. A káros hatások elsősorban Ukrajnát, Fehéroroszországot és Oroszországot érintették, de a sugárzás növekedése Skóciában is mérhető volt. A szennyezés több mint kétszázezer négyzetkilométernyi területen szóródott szét Európában. A Szovjetunió igyekezett eltitkolni a csernobili katasztrófát, de egy svédországi atomerőműben felfigyeltek a magas radioaktivitásra, ami nem tőlük származott. A szenzációt hamar felkapta a sajtó, már a robbanás másnapján kitudódott, hogy mi történt.

A baleset elhárítási munkákban nyolcszázezer munkás vett részt, akiket mindenféle tapasztalat nélkül vezényeltek a legszennyezettebb területekre. Az egyik munkás így nyilatkozott: „Sokszor egyszerűen nem akartunk dolgozni, próbáltunk olyan védett területet találni, ahol biztonságban lehetünk a sugárzástól. A munkát azonban nem lehetett megtagadni, a hadsereg folyamatosan figyelt minket.”

A csernobili atomkatasztrófa áldozatainak többsége a mentésben részt vevők és a környező településeken élők közül került ki. Számukról viszont napjainkig viták folynak: négyezer és több százezer közé teszik a halottak számát. Sokan a katasztrófa után több évvel szövődményekben (például rákban) haltak meg, és vannak akik még ma is élnek, de betegségükről nehéz eldönteni, hogy az atomsugárzás okozta-e. Nem elhanyagolhatók a pszichés eredetű betegségek sem: sokan követtek el öngyilkosságot vagy terhesség-megszakítást.

Ukrajna és Oroszország ma is érzi a katasztrófa hatását. Az atomerőmű körüli harminc kilométeres zóna jelenleg is lezárt övezet. Az erősen szennyezett területeken, ahol új földet szórtak a régire, már regenerálódott a természetes környezet. A háttérsugárzás 2-20-szorosa a természetesnek, de ez már nem káros az élővilágra. A tudósok ígérik: soha többé nem lesz ilyen katasztrófa, mint huszonhárom évvel ezelőtt.

A cikk eredeti megjelenése: 2011. 04. 26. www.nembulvar.hu