Nyolcvannégy éve jutott fel az első női hegymászó a Kilimandzsáró csúcsára, amely Afrika egyik gyöngyszeme és meghódítása leírhatatlan élmény nyújt az arra látogatóknak.
A Kilimandzsáró Tanzániában, a kenyai határ közelében található. Minden kétséget kizáróan ez Afrika legmagasabb hegycsúcsa, bár nagyságáról vitatkoznak. Egyes források szerint a hatezer métert is meghaladja, de a hivatalos mérések 5895 méterként írják le. Az mindenesetre bizonyos, hogy két millió éve keletkezett és ez a világon a legnagyobb kihunyt tűzhányó. Monumentalitását fokozza, hogy a környékén véletlenül sincs még egy hegy. A maga száz kilométeres hosszúságáról és hetvenöt kilométeres szélességéről, csak annyit írt Ernest Hemingway, hogy „széles, mint a világ”. Az írót annyira megihlette a hegy, hogy A Kilimandzsáró hava címmel regényt is készített élményeiről.
A Kilimandzsáró szó a szuahéli nyelvben annyit tesz, mint „fénylő hegy.” A találó elnevezés onnan ered, hogy hó fedi a Kilimandzsáró csúcsát. Igaz, hogy csak háromszáz kilométerre fekszik az Egyenlítőtől és a hegy lábánál trópusi hőség uralkodik, de fent már mindent a hó és a jég ural. Havas orma a szikrázó afrikai napsütésben állítólag olyan hatást kelt, mintha lebegne a síkság fölött.
A Kilimandzsáró vulkáni bazalt kőzete erősen mállékony, ezért sziklamászásra nem alkalmas. A hegy meghódításával elsőként Teleki Sámuel próbálkozott, aki nem érte el a Kilimandzsáró legmagasabb csúcsát. Viszont az ő nyomdokain jutott fel oda a német Hans Meyer földrajztudós és az osztrák hegymászó Ludwig Purtscheller 1889. október 6-án. Az első női hegymászónak 1927. július 2-án sikerült meghódítania a „fénylő hegyet.” Az elmúlt két-három évtized során a Kilimandzsáró igen népszerű túrázó hellyé nőtte ki magát, mivel olyan útvonalakat sikerült találni a hegy legmagasabb pontjára, ahol nincs szükség különösebb hegymászói tudásra. Ahogy a Kilimandzsárót megjártak mondják, mindössze jó kondíció, némi túratapasztalat és igen vaskos pénztárca kell, ahhoz, hogy feljussunk Afrika legmagasabb pontjára. A helyiek is örömmel fogadják a turistákat: idegenvezetők segítenek feljutni a hegyre az élelmezést és a teherhordást biztosítva. Csak azt szabályozzák, hogy egy-egy túraútvonalon legfeljebb hatvan ember tartózkodhat egyszerre. A túraszezon hónapjai a száraz időszakok, azaz január-február és június-szeptember. A legtöbben általában az év elejét választják, mivel ez a nagy állatvonulás időszaka, ami a hegyről szemlélve igazán kihagyhatatlan élmény. Emellett a kilimandzsárói napfelkelte is leírhatatlan látványt nyújt, hiszen a hegytetőről nézve úgy tűnik, hogy lentről felfelé süt a Nap.
Nem csoda, hogy 1987-ben felkerült a Világörökségek listájára a Kilimandzsáró Nemzeti Park. Ám a globális felmelegedés és az emberi felelőtlenség a „fénylő hegyet” sem kíméli. Lonnie Thompson geológus szerint 2015 és 2020 között a hegy legfőbb sajátosságát adó jégsapka teljesen el fog tűnni. Amerikai kutatók szerint az elmúlt száz évben a hegy hómennyisége nyolcvan százalékkal csökkent és ez a folyamat egyre gyorsul. Ehhez a felmelegedésen kívül hozzájárul, hogy a helyi lakosság egy több termelőterülethez kíván jutni és ezt úgy valósítják meg, hogy felégetik a hegyoldal bizonyos részeit. Ennek következménye, hogy kevesebb eső esik, mivel már nincsenek meg azok a fák, amik a területre vonzzák a csapadékot. A klímaváltozás a hósapka elolvadásán és a szárazságon keresztül megy végbe, amelynek kiváltó oka leginkább az erdők pusztításában keresendő.
A cikk eredeti megjelenése: 2011. 07. 06. www.nembulvar.hu
