Világbajnoki címért érkezett, de meg kellett elégednie a második hellyel az Aranycsapatnak. Sokan keresték a rejtélyes okot, mellyel megmagyarázható lett volna a korábban elképzelhetetlen vereség, ám mai napig nem derült fény a titokra, mi történt a verhetetlennek hitt magyar csapattal.

Az 1954-ben Svájcban rendezett V. labdarúgó-világbajnokságra 38 ország jelezte részvételi szándékát, a legjobbak közül csak az argentinok maradtak távol. A selejtezők után 16 csapatos volt a mezőny, a résztvevő válogatottakat négy csoportba osztották. Ez volt az első olyan vb, amelyet - a fejlettebb országokban - a televízió is közvetített. Az évek óta veretlen magyar válogatott első számú esélyesként utazott. Gólzáporos mérkőzéseken győzte le Dél-Korea, Törökország és az NSZK (8:3) csapatait. Utóbbi mérkőzés hatalmas szépségfoltja, hogy Liebrich teljesen ráállt Puskásra és 3-4 durva belépő után szétrúgta a klasszis lábát. A következő két mérkőzésen nem játszhatott. Így emberhátrányba (mivel nem létezett akkoriban csere) játszottak egy fél órát, amit a német csapat nem tudott kihasználni és csak így tudott két gólt szerezni. „Ez a magyar együttes sok évi elmélyült munka eredménye. Ezek a játékosok még éjjeli sötétségben is el tudják juttatni a labdát bármelyik társukhoz. Az az érzésem, hogy Baselban az új világbajnokot láttuk játszani. Ezt pedig úgy hívják: Magyarország.” – írták a külföldi lapok a mérkőzés után.

A döntőbe jutásért a magyar válogatott az előző világbajnoki döntő két résztvevőjét verte meg nehéz mérkőzéseken: Brazíliát és Uruguay-t egyaránt 4:2-re (úgy, hogy legjobb játékosa Puskás Ferenc sérülés miatt nem játszhatott). A brazil mérkőzés botrányosra sikeredett. Az Aranycsapat 10 perc után már 2-0-ra vezetett, a brazilok ezt nem tudták feldolgozni. Durva belépők és szabálytalanságok követték egymást. A harmadik gólt Lantos 11-esből szerezte meg, mivel Santos kezezett a 16-oson belül. A 65. percben Santos belerúgott Bozsikba és összeverekedtek: a játékvezető mindkettőjüket kiállította. A lefújás előtt két perccel Kocsis megadta a kegyelemdöfést a braziloknak. 4-2. Szurkolók rohantak be a pályára és félbeszakadt a játék. Két perc hosszabbítás után a bíró lefújta a mérkőzést. A brazil játékok a folyosón várták a magyarokat, ahol kiabáltak és Tóth Mihályt leütötték. Czibor visszalépett és őt is megverték. Erre már a csapat többi tagja is kirohant, a brazilok limonádés üvegekkel támadtak. „A brazilok nem tudnak veszíteni. A magyarok szívvel-lélekkel küzdöttek...” – állította a közvélemény. Az Uruguay elleni mérkőzés sokkal tisztességesebben zajlott, a VB legjobb meccsének titulálták utólag. „Még sohasem játszottam ilyen erős ellenfél ellen. Csodálatosan játszanak a magyarok.” – mondta Uruguay legjobbja, Andrade. Bozsik József véleménye szerint „egyetlen csapat sem tudott eddig Uruguay stílusában veszíteni. A magyarokat nem érhette nagyobb sportmegtiszteltetés annál, hogy ezt a tizenegy sportolót sikerült legyőzniük.”

Történelme során másodjára játszhatott világbajnoki döntőt a magyar futball-válogatott. „A hetedik percben Lóránt–Bozsik a labda útja, Bozsik remekül ugratja ki Kocsist, a jobbösszekötő tizenhat méterről nagy erővel lő, Liebrichről a labda visszapattan Puskás elé, s balösszekötőnk nyolc méterről ballal, laposan, a bal sarokba lő, 1–0!" – ekképp hangzott Szepesi György tudósítása a berni Wankdorf-stadionból 1954. július 4-én. A labdarúgó-világbajnokság döntőjében az akkor négy éve, 31 mérkőzés óta veretlen, az 1952-es helsinki olimpián aranyérmet szerzett, az évszázad meccsén, Londonban 1953. november 25-én Angliát 6-3-ra oktató magyar válogatott, a vb legnagyobb esélyese mérkőzött meg újból a Német Szövetségi Köztársaság csapatával. „Az a tény, hogy egy csapat, amely 8-3-ra kikapott, a döntőben újra játszhasson legyőzőjével, olyan következetlenség, amelyet csak a FIFA "bölcsei" találhattak ki.” – szólt a korabeli lapvélemény.

A berni döntő 9. percében Magyarország az újra játszó Puskás és Czibor góljaival már 2:0-ra vezetett, de a 18. percre Morlock és Rahn révén a németek egyenlítettek. Hét perccel a befejezés előtt Rahn vezetést szerzett az NSZK válogatottjának, s a fáradt magyar csapat nem tudott egyenlíteni (ugyan Puskás a kapuba talált, de a játékvezető les miatt érvénytelenítette a gólt). „Hallgatóim, bele kell törődnünk: a világbajnoki döntőt elvesztettük" – konstatálta szomorúan Szepesi György. A világbajnoki trófea és a két éves veretlenség is ugyancsak odaveszett. A csapat lelki tartását mi sem bizonyítja jobban, hogy Puskás vezetésével gratuláltak a világbajnokoknak. A második hely óriási csalódást okozott, elterjedt a hír, hogy a játékosok és a vezetők eladták a mérkőzést. Budapesten a kommunista hatalomátvétel óta először utcai tömegtüntetésekre, a karhatalommal való összecsapásokra került sor, több tucat embert letartóztattak. Az Aranycsapat bukását a magyar közvélemény nem tudta megemészteni.

A cikk eredeti megjelenése: 2011. 07. 06. www.nembulvar.hu