Március 8-án sok országban a nőké a főszerep majdnem egy évszázada. Hogyan teremtődött meg ez a szokás? Miért is kell köszönetet mondani a hölgyeknek? Lássuk csak!
Egészen a XIX. századig kell visszamennünk, hogy megismerhessük a nőnap eredetét. 1857. március 8-án New Yorkban a textiliparban dolgozó több ezer nő vonult az utcára emberibb munkafeltételekért és magasabb bérért tüntetve. Nagyjából tíz év múlva az I. Internacionálén született meg a határozat a nők munkavégzéséről. Ez a döntés végképp lerombolta azt a sztereotípiát miszerint az asszony helye kizárólag otthon van.
1909. február 28-án az Amerikai Szocialista Párt megtartotta az első nemzetközi nőnapot az Egyesült Államokban, ahol négy éven keresztül február utolsó vasárnapján ünnepelték a nőket. Az egy év múlva kezdődő II. Internacionálén hoztak döntést arról, hogy a nők választójoga érdekében nemzetközileg egy ünnepnapot tartanak számukra, csak az időpontot nem jelölték ki. 1911. március 19-én Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban nőnapot tartottak a II. Internacionálé határozata alapján.
Oroszországban 1917. március 8-án (az ottani időszámítás szerint február 23-án, azaz a hónap utolsó vasárnapján) nők tüntettek kenyérért és békéért. Pár nap múlva lemondott II. Miklós cár és az őt követő polgári kormány szavazójogot biztosított a nőknek. Tulajdonképpen ezzel vált véglegessé a nőnap időpontja, amit a világ legtöbb országában március 8-án ünnepelnek. A nemzetközi nőnapot az ENSZ is a világnapok között tartja számon.
Magyarország a nőnapi felhíváshoz 1913-ban csatlakozott és a következő évben volt az első ünneplés. Ezen okból minden évben más időpontban szerveztek rendezvényeket, de 1948-tól végérvényesen a március 8-án tartják a nőnapot hazánkban is. Bár az eredeti nőnapi hangulat elveszett napjainkra, mégis a figyelmes férfiak nem felejtik el virággal vagy apróbb ajándékkal felköszönteni hölgyismerőseiket otthon és a munkahelyen.
Nos, azt már tudjuk, hogyan alakult ki a nőnap, de biztosan felvetődik a férfiakban az a kérdés, hogy miért kell erről megemlékezni. Nem holmi feminista ünnepről szól ez a nap, hanem egyszerű, mégis mindennél többet mondó cselekedetekről. Márai Sándor A nőkről általában című írásából egyértelműen megtudhatjuk a választ az előbb feltett kérdésre.
„Köszönet a nőknek. Köszönet neked, aki megszültél. És neked, aki a feleségem voltál. És neked, te harmadik, tizedik, ezredik, aki adtál egy mosolyt, gyöngédséget, egy meleg pillantást, az utcán, elmenőben, vigasztaltál, mikor magányos voltam, elringattál, amikor a haláltól féltem. Köszönet neked, mert szőke voltál. És neked, mert fehér voltál. És neked, mert okos és jókedvű voltál. És neked, mert türelmes és nagylelkű voltál. És neked, mert betakartad hajaddal arcomat, mikor megbuktam és rejtőzni akartam a világ elől, s neked, mert tested meleget adott testemnek, mikor fáztam az élet magányában. És neked, mert gyermeket szültél nekem. És neked, mert lefogod majd ujjakkal a szemem. És neked, mert kenyeret és bort adtál, mikor éhes és szomjas voltam. És neked, mert testedből a gyönyör sugárzott. És köszönet neked, mert jó voltál, mint az állatok. És neked, mert testednek olyan illata volt, mint a földnek az élet elején. Köszönet a nőknek, köszönet.”
A cikk eredeti megjelenése: 2011. 03. 08. www.nembulvar.hu
