Az elmúlt pár hétben, ha akartuk, ha nem, a csapból is A visszatérő című film folyt. Vajon megkapja-e végre érte Leonardo DiCaprio az aranyszobrocskát? Vajon tényleg érdemes-e arra, hogy 12 Oscar-díjra jelöljék? A kritikusok hol az égig magasztalták a művet, hol lehúzták a mélybe – de hol is az igazág?
„Többé nem félek a haláltól. Azon már túl vagyok” – így hangzik Hugh Glass (Leonardo DiCaprio) kulcsmondata, amely akár A visszatérő mottója is lehetne. A film valós eseményeket dolgoz fel, Michael Punke azonos című regényének az adaptációja. Ez a történet egy afféle indián história, prémvadászok egy csoportja menekül a rézbőrűek elől, ám a vadonban főhősünket megtámadja egy grizzly medve. A halálos sebet kapott Glass csak hátráltatja őket, így hárman vele maradnak a vadonban (jó pénzért cserébe), hogy megvárják, míg jobb életre szenderül. Ám John Fitzgerald-ot (Tom Hardy) csak a fizetség hajtja, így Glass fiát meggyilkolja, a másik vadász fejét hazugságokkal teletömi és ráveszi, hogy hagyják magára, ráadásul minden fegyverét elviszik. Glass hihetetlen erőfeszítéssel dacol a természet és az ember kegyetlenségével, egymaga vág keresztül hegyen, erdőn, folyón és hómezőn, hogy bosszút álljon.
A visszatérő egy művészfilm, némi spirituális fennhanggal, western köntösbe bújtatva. Annak ellenére, hogy az alkotás ezeréves közhelyek tára, mégis igen lebilincselő és az első pillanattól kezdve az utolsóig feszültséggel teli. Az a különleges benne, hogy az egyszerű történet és mondandó a legősibb ösztöneinkre hat, így magunk is átérezhetjük azt, hogy mit jelent a természet vadsága, milyen elképesztő erőket szabadít fel az élni akarás, és mégis, milyen kis porszem az ember a nagyvilágban és nem sok különbözteti meg az állattól. A film nem szűkölködik a naturalizmus és brutalizmus ábrázolásától, viszont ez a kegyetlenség nem öncélú, hanem egybefonódik a cselekménnyel és alátámasztja az alkotás fő üzenetét.
A film nem a tartalmában, hanem stílusában erős. Emmanuel Lubezki, korunk legnagyobb operatőre jelen művéért már zsinórban harmadszorra nyerte el az Oscar-díjat (Gravitáció és Birdman után). Lélegzetelállító munkájának titka, hogy csakis természetes fényeket használtak a forgatás során. Mivel időrendben vették fel a jeleneteket, így a 80 naposra tervezett idő helyett végül 9 hónapig tartottak a munkálatok, elképesztő többlet költséget eredményezve. Azonban a felvételeket látva megért minden szenvedést, hiszen a totálok festményszerűek, a hosszú, vágás nélküli, nagy mélységet bemutató akciójelenetek teljesen beszippantják a nézőt. A közeli képek pedig annyira intim viszonyt hoznak létre, hogy szinte mi is érezzük a grizzly lihegését és felszisszenünk, amikor brutális karmaival újra lecsap áldozatára. Érdemes azt is kiemelni a medvetámadás kapcsán, hogy ritkán látni ennyire életszerű, valós és történethez passzoló kivitelezést a CGI-technológia felhasználásával.
A rendezői széket Alejandro González Inárritu foglalta el, aki ezért az alkotásáért zsinórban másodszorra vehette át a legjobb direktornak járó Oscar-díjat (tavaly a Birdmannel nyert). Legnagyobb érdeme, hogy megreformálta a western műfaját. Előtte is láttunk már kegyetlen vadnyugati történeteket, amelyek esztétikája nyers és naturális volt. Azonban A visszatérő a stílust helyezte a középpontba és afféle látványműfajként pozícionálta ezzel a westernt. Maga a történet annyira mellékes volt a rendező számára, hogy a Punke könyvében is olvasható tényeket némileg szabadon értelmezte. Valójában Glass-nek nem volt családja, rokoni kötődése meg végképp nem az indiánokhoz – ami Inárritu alkotásában rendkívül lényeges dolog. Végül pedig Glass sérelmeinek megtorlása is finomabban következett be, mint ahogyan a filmben láthatjuk.
A főszereplő, Leonardo DiCaprio azt nyilatkozta, hogy ez volt élete eddigi legnagyobb kihívása, mivel olyan gyötrelmeket kellett kiállni a forgatás során, mint az, hogy vegetáriánusként nyers bölénymájat evett, a kihűlés szélére került, egy halott lóban feküdt, megtanulta, miként kell megtölteni és elsütni egy elöltöltős muskétát vagy esőben tüzet gyújtani, két indián nyelvből hosszú dialógusokat és egy indián sámántól ősi gyógyító szertartásokat, technikákat sajátított el. Most már nem titok, hogy számára megért minden szenvedést a film, mivel ötödik Oscar-jelölését végre sikerült díjra is váltania. Habár eddigi pályafutását tekintve nem ez az alakítása volt a legerősebb, de nem von le abból, hogy egyrészt vitathatatlanul jó színész és ezúttal is nagyszerűen játszott, másrészt egyértelműen kijárt már neki egy Oscar-díj – és idén végre neki kedvezett a csillagok állása. Mostani alakítása kapcsán még arra is érdemes kitérni, hogy DiCaprio valamilyen rejtélyes okból vonzza az olyan drámai szerepeket, amelyekben az elveszett kedvese után sóvárog, egyszerre hívva halálba és késztetve életre a karaktert (lásd például: Viharsziget, Eredet vagy A nagy Gatsby).
A DiCaprio körül kialakult felhajtás némileg elhalványította az ellenfelét játszó Tom Hardy érdemeit, aki élete eddigi legjobb formáját hozta és megcsillogtathatta jellemábrázoló képességét. Hardy elmesélte egy interjúban, hogy szerepét Tom Berenger aljas őrmesteréről mintázta, és forgatás előtt vagy egy tucatszor megnézte A szakaszt emiatt.
Összességében A visszatérőről azt mondhatnánk, hogy fájdalmas, brutális és nyers. Nem tökéletes alkotás, viszont egy olyan élménnyel ajándékoz meg minket, amiért eredetileg kitalálták a mozit. Nem csak egyszerűen nézzük a filmet, hanem bevonz minket a kegyetlen, rideg vadon, és nem enged egészen az utolsó képkockáig. Inárritu egyedülállót alkotott, mert elgondolkodtat, és elénk tárja a valóságot. Valamint bemutatja azt is, hogy egy ember a legősibb ösztöntől hajtva hogyan képes túlélni azt, amiről valószínűleg csak annyit gondolnánk, hogy onnan már nincs visszaút.
A visszatérő (The Revenant)
amerikai kalandfilm, 151 perc, 2016 (16)
Főszereplők: Leonardo DiCaprio, Tom Hardy
Rendező: Alejandro González Inárritu
Kulisszatitkok
A visszatérő társírója és rendezője az Oscar-díjas Alejandro G. Iñárritu (Bábel, 21 gramm), aki tavaly a Birdman-nel megrázta a filmes világot. Új, különösen merész, extrém körülmények között, majd egy évig forgatott filmje Leonardo DiCaprio Oscar-díjas alakításával még nagyobb dobásnak ígérkezik a korábbiaknál. Jöjjön néhány érdekesség a kulisszák mögül!
A visszatérő megtörtént események alapján készült. Magával ragadó, hátborzongató film egy férfi küzdelméről, a minden rettenet ellenére legyőzhetetlen élni akarásról és a teljes esélytelenséggel is dacoló emberi szellemről. Hugh Glassra (Leonardo DiCaprio) a még feltérképezetlen amerikai vadonban rátámad egy medve: társa, John Fitzgerald (Tom Hardy) szándékosan tagadja meg a segítséget és magára hagyja őt a kietlen, dermesztő rengetegben. A félig szétmarcangolt Glass azonban nem adja meg magát sorsának: a könyörtelen hideggel dacolva átverekszi magát az erdőségeken és a jeges hómezőkön, hogy bosszút álljon Fitzgeraldon. Így lett belőle visszatérő – az ember, aki megtért a halálból.
„Öt éve álmodom erről a filmről – árulja el Alejandro González Inárritu rendező. – Epikus háttér előtt játszódó erőteljes, érzelmileg felkavaró mozit képzeltem el, amelyben megjelenik a trapperek élete, és egy olyan férfi, akit a megpróbáltatások lélekben hatalmasra növesztenek. Bár a filmbéli Glass története sok kitalált elemet tartalmaz, igyekeztünk hűek maradni az eredeti eseményekhez. És mi magunk is rengeteg megpróbáltatást vállaltunk, hogy hitelesen tudjuk tolmácsolni ezt a lenyűgöző emberi kalandot.”
Glass nem hagyott hátra feljegyzéseket, kálváriáját visszatérése után újságírók örökítették meg. Azóta számos életrajz és regény született róla, a legutóbbi 2002-ban: Michael Punke tollából „A The Revenant: A Novel of Revenge" (A visszatérő: Egy bosszú története). Inárritu e könyvet vette alapul és szépítés nélkül ábrázolja az 1800-as évek amerikai határvidékének mostoha viszonyait. A kanadai és argentínai forgatás maga is embertelenül nehéz körülmények között zajlott. A stáb Kanadában és Argentínában dolgozott, hóban, jeges szélben, sokszor nagy magasságban, úgyhogy mindenki átélte mindazokat a kínokat, amiket A visszatérő hősei. Iñárritu ezt eredetileg is így tervezte, mert úgy érezte, hogy a csapat csak úgy tudja hitelesen közvetíteni Glass felemelő történetét, ha osztozik sorsában. Sokféle veszélynek voltak kitéve, legnagyobb ellenségük, akárcsak Hugh Glassnak, a szélsőséges időjárás volt. Megesett, hogy a hőmérő higanyszála -27 fokra csökkent, és a stábtagoknak folyamatosan figyelniük kellett egymást, nem jelenik-e meg bármelyikükön fagyási sérülés. A főszereplő, Leonardo DiCaprio rengeteg olyan feladatot is magára vállalt, amit máskülönben kaszkadőrök végeznek. A fagyos földbe ásták, a jeges vízben gázolt meztelenül, egyszóval fizikailag is átélte Glass szenvedéseit, hogy a nézőket közelebb hozza a karakterhez.
Az időjárás azonban más módon is borsot tört az orruk alá. A farkasordító hideget váratlanul felmelegedés követte, ami vészes hóolvadáshoz vezetett, úgyhogy nemsokára már helikopterrel keresték a hóborította helyeket, hogy folytatni tudják a forgatást. Amikor már semmi sem segített, a produkció átköltözött a Dél-Amerika legdélibb csücskén fekvő Tierra Del Fuegóba, ahol tökéletes feltételeket találtak a film befejezéséhez.
Iñárritu még a forgatás első napján felsorakoztatta a stábot a Bow River partján, ott, ahol a színészeknek nem sokkal később a jeges vízbe kellett gázolniuk egy mozgalmas akciójelenetben. Mindenki egy szál vörös rózsát tartott a kezében, a produkció feketeláb törzshöz tartozó kulturális tanácsadója pedig őseihez fohászkodott, hogy áldják meg a filmet és a benne résztvevőket. Ezután a háromszáz ember csöndben a vízhez lépett, és a beleszórta a virágszirmokat. A filmben 1500 amerikai és amerikai indián szerepel, és Yellowbird mellett szaktanácsaival látta el az alkotókat a feketeláb törzshöz tartozó Craig Falcon is, aki az emberek és a lovak harci festésének specialistája. „Ez a film különleges ajándék törzseink számára – mondja Arthur Redcloud. – Benne van népünk szíve-lelke.”
Jacqueline West jelmeztervezőnek köszönhetően a kosztümök is remekül sikerültek. „Régóta ismertem Hugh Glass történetét, mert van egy ranchom Dél-Dakotában, és ő arrafelé mitikus hősnek számít. A forgatókönyv mégis hatalmas meglepetést okozott. Olyan pszichológiai mélységekbe hatolt, hogy úgy éreztem, mintha valami Tolsztoj- vagy Dosztojevszkij-regényt olvasnék. A rendező azt találta ki, hogy miután társai magára hagyták, Glass kanyarítsa magára a medvebundát. Ennek jelképes értelme is van: az állat, amelyik csaknem megölte, később megmenti az életét. Melegen tartja, védelmezi, és a jeges folyóban, mint valami mentőmellény, a felszínen tartja.”
Sian Grigg sminkes a Titanic óta, vagyis 20 éve dolgozik Leonardo DiCaprióval, de ilyen nehéz feladata még nem volt. A medvetámadás ugyanis teljesen átszabja Glass fizimiskáját. „Olyan súlyos sérüléseket szenved, hogy egyetlen társa sem bízik a felépülésében. Ahhoz, hogy a ez a néző számára hiteles legyen, nagyon meg kellett dolgoznunk Leót.” Először is szakértőkkel áttanulmányozták, milyen kárt tesz az emberi testben egy medvetámadás, és ezt reprodukálták a színészen. Azután következett a nehezebbik rész, a gyógyulás folyamatának lekövetése, ami a millió seb és zúzódás állandó változtatását igényelte. „Minden, ami Glass-szal történik, megjelenik a vásznon – magyarázza Grigg. – És mivel időrendben haladt a forgatás, minden nap folyamatosan változtattunk a sminken. Ritkaság, hogy a smink ennyire szerves részét képezi egy történetnek. Hatalmas munka volt ez a film, de szakmai szempontból csodálatos ajándék.”
„Glass története több kérdést is megfogalmaz – vallja Inárritu – Mi marad belőlünk, ha megfosztanak mindenünktől? Mire vagyunk képesek, ha csak önmagunkra számíthatunk?" „A visszatérő egy hihetetlen utazás története a 19. századi Amerika ismeretlen tájain – teszi hozzá Leonardo DiCaprio. – Az emberi lélek erejéről szól. Azt kutatja, mi az, amiből erőt meríthetünk, amikor minden összeesküdött ellenünk, hol húzódnak az emberi tűrőképesség végső határai, és hogyan változtat meg bennünket a túlélésért folytatott harc.”
