A galíciai származású Vasco Nunez de Balboa, aki ültetvényesként kezdett új életet az Újvilágban, 1513. szeptember 25-én pillantotta meg az eddig ismeretlennek számító nagy víztükröt. Így ő lett az első európai ember, aki láthatta a Csendes-óceánt.
A Panama-csatornát nem Balboa fedezte fel, hanem egy másik spanyol kalandor, Don Rodrigo de Bastidas. Ő 1501-ben járt az Észak- és Dél-Amerikát elválasztó földszorosnál, s utána egy évvel meglátogatta ezt a helyszínt maga Kolumbusz Kristóf is. Amerika felfedezője egyébként negyedik, utolsó újvilági utazásán vett részt ekkor, 1502-ben. A Panama-csatorna meghódítása, spanyol uralom alá hajtása 1508-ban vette kezdetét. Az első gyarmati települést szintén egy spanyol nemesi származék, Don Pedro Arias Dávila alapította, aki akkoriban a térség kormányzójaként állt a korona szolgálatában.
Balboa, a galíciai származású hidalgó 1501-ben érkezett Hispaniola szigetére Rodrigo de Bastidas és Juan de la Cosa társaságában. Ültetvényesként telepedett le, azonban hamarosan óriási adósságot halmozott fel. Balboa hitelezőitől szorongatva menekült el Hispaniola szigetéről egy venezuelai telepre, San Sebastiánra. Az utánpótlást szállító hajóra csempészték fel egy ládába rejtőzve, a legénység pedig nem akart szembeszállni a kifutás után előbukkanó páncélos vitézzel. Út közben találkoztak Fransisco Pizarro kapitánnyal, aki hírt adott a telep megszűnéséről, de Balboa rábeszélte, hogy forduljanak vissza újjáépíteni azt. Így jött létre Darién, a legrégebbi, máig létező, európaiak által alapított település az amerikai kontinensen. Balboa végleg átvette az irányítást: kalandokat, aranyat ígért a tengerészeknek, akik egy indián falu kirablása után végleg mellé álltak.
Balboa az indiánoktól értesült Balboa az aranyban gazdag Biru (Peru) országáról – az Inka Birodalomról – és a Déli-tengerről, azaz a Csendes-óceánról. A helybéli indiánok, illetve kísérői szóltak neki, hogy érdemes felmásznia egy magaslatra, mert onnan egy eddig ismeretlen tengert pillanthat meg. Közben a Karib-tenger spanyol hatóságai eljárást indítottak ellene, amit úgy próbált kivédeni, hogy követeket menesztett Hispaniolára a hírekkel, azonban ezek nem tudták meglágyítani a kormányzó szívét. Balboa egyetlen esélye Peru felfedezése maradt. Szeptember 1-jén indult el a 190 konkvisztádor, egy falka véreb és 300 teherhordó kíséretében. Szeptember 25-én pillantották meg a Csendes-óceánt, amit a Te Deum közös eléneklésével ünnepeltek meg. Szeptember 29-én értek le a partra, ahol keresztet emeltek, Balboa pedig ünnepélyesen a spanyolok birtokába vette a Déli-tengernek elnevezett víztömeget és minden vele határos területet. A partokon maradtak néhány hétig, gyöngyöket és információkat gyűjtve az Inka Birodalomról. Először hallottak a lámákról is. Novemberben indultak haza, és spanyol emberveszteség nélkül tették meg az utat. Bizonyítékként Balboa rengeteg aranyat és igazgyöngyöt küldött az udvarnak, ami meg is bocsátott volna, ha a helyi igazságszolgáltatás meg nem előzi.
Eredetileg „Déltengernek”, Déli-tengernek nevezték (Mar del Sur) ezt a nagy vizet, miután a földszorostól délre helyezkedett el. Aztán a „csendes” jelző ragadt erre az óceánra (noha később bebizonyosodott, hogy ez korántsem tartós állapota e hatalmas víztömegnek). A Csendes-óceán mai nevét egyébként Magellánnak, a portugál hajósnak köszönheti, aki 1520 táján járt errefelé. Hat évvel az óceán felfedezése után, 1519-ben lefejezték Balboát, miután összetűzésbe keveredett Pedrarias-szal, az ottani spanyol kormányzóval. Balboát egyébként annak a városnak, Aclának a főterén végezték ki, amelyet éppen ő alapított pár évvel azelőtt.
A Csendes-óceán felfedezése hatalmas lendületet adott a panamai gyarmatosításnak. Hamarosan városok alakultak a térségben, sőt a még délebbi hódítások gondolata is ekkor merült fel a spanyolokban. Így került sor nemsokára Peru, az inka birodalom leigázására is.
A cikk eredeti megjelenése: 2010. 09. 24. www.nembulvar.hu
