Az Apollo-11 űrhajósai 1969. július 20-án sikeres leszállást hajtottak végre és küldetése csúcspontjaként Neil Armstrong hagyhatta először lábnyomát a Hold felszínén.
„That's one small step for a man, one giant leap for mankind” – azaz „Kis lépés egy embernek, nagy ugrás az emberiségnek” – hangzott el 1960. július 20-án, vasárnap este 10 óra 56 perckor ez az örökérvényű szállóige Neil Armstrong szájából, aki tulajdonképpen az első idegen égitesten járt embernek mondhatja magát. A becslések szerint mintegy ötszázmillió érdeklődő nézte a szemcsés közvetítést, melyen Armstrong fehér szkafanderben lemászik a Hold-komp létráján. Az Apollo-11 parancsnokaként, Armstrong volt az is, aki bejelentette a földi irányítóknak, hogy sikeresen landoltak: „Houston, itt a Nyugalom Bázis. A Sas leszállt”. Asztronauta társa, Buzz Aldrin is csatlakozott hozzá, és a két űrhajós két és fél órát töltött a landolási helyszín körüli felszín feltérképezésével. Armstrong úgy írta le az égitest talaját, mint ami porszerű szénnel lenne borítva: „Könnyen fel tudom zavarni az ujjammal” – mondta.
Armstrong és társa a földinél hatszor kisebb gravitációt élvezve fotókat készített, kőzeteket és talajmintákat gyűjtött, mérőeszközöket helyezett el. Természetesen az amerikai zászló is helyet kapott a Hold felszínén, illetve egy plakett mellette az alábbi felirattal: „A Föld bolygó lakosai itt léptek először a Holdra. Az egész emberiség nevében, békével jöttünk”. Ezután az űrhajó felszállt és kapcsolódott az anyaűrhajójával. Július 24-én a Csendes-óceánon értek el a zöld bolygót és a Hold-járó hősöket az anyahajó fedélzetén Richard Nixon elnök köszöntötte. Az űrhajósok azonnal biológiai védőruhát kaptak és augusztus 12-én mehettek el, amikorra bebizonyosodott, hogy a Holdon nincs élet. Így ért véget az első Hold-expedíció.
Ki is volt Neil Armstrong? 1930. augusztus 5-én született Ohioban és egész fiatalon érdeklődni kezdett a repülés iránt. Tinédzserként már repülőtéren dolgozott, tizenöt évesen repülőórákat vett és a következő esztendőben megkapta a pilótaengedélyt. Az amerikai haditengerészet pilótájaként részt vett a koreai háborúban hetvennyolc küldetésben. Ezután az indianai egyetemen repülőmérnöki tudományokat sajátított el, majd a Dél-Kaliforniában doktori címet szerzett repülés és űrhajózás szakon. Később egy nagysebességű repülési állomás tesztpilótája lett és nagyjából ötven gépet próbálhatott ki. A NASA asztronautának választotta, így került kapcsolatba az Apollo-11 expedícióval. Armstrong 1971-ben vonult nyugdíjba a NASA-től, amiután repülés illetve űrhajózás témában tartott előadásokat a cincinnati egyetemen és számos olaj, gépkocsi-gyártó és repülési cég bizottságában részt vett.
Máig sokan kételkednek a Holdra szállásról sugárzott felvételek valóságtartalmáról és valószínűsítik, hogy egy titkos laboratóriumban készültek. Bizonyítékként a csillagok hiányát, irreális árnyékokat, a hajtóművek által hagyott nyomok hiányát hozzák fel. Armstrong természetesen tagadja ezeket a feltevéseket.
Armstrong világhírneve ellenére, nem szerette a reflektorfényt. Egy interjúban, 2005-ben elmondta, hogy nem érdemelte meg azt a figyelmet, amely az első Holdra-szállt embernek járt: „Nem arra választottak ki, hogy első legyek, csak, hogy parancsnoka legyek a missziónak. A körülmények helyeztek ebbe a különleges szerepbe”. Armstrong évtizedeken át egy másik problémával is kénytelen volt szembenézni: azt hitte, hogy elbakizta első Holdra szállási szavait úgy, hogy a kis lépés elől kihagyta a névelőt. Ám harminchét évvel az eset után, egy ausztrál kutató azt állította, hogy a Holdról érkező statikusság által torzult felvétel korszerű elemzése során megtalálták a hiányzó névelőt.
A cikk eredeti megjelenése: 2009. 07. 20. www.nembulvar.hu
