A XX. század irodalmának egyik kiemelkedő egyénisége, A legyek ura szerzője, a Nobel-díjas William Golding tizennyolc éve halt meg.
William Gerald Golding St. Columbban született 1911. szeptember 19-én. Apja tanár volt, tankönyvek szerkesztésével foglalatoskodott. Fia számára a mindentudás megtestesülését jelentette. Alec Golding szocialista eszméket vallott, és a tudományos racionalizmus volt rá jellemző. Édesanyja, Mildred, a háztartásról gondoskodott, és egyetértett a női egyenjogúság mérsékelt harcosaival. Golding korai éveiben alakult ki könyvszeretete, s a szavak iránti vonzalma. Klasszikusokat kezdett olvasni, mint például Homérosz Odüsszeiáját, illetve a koránál fogva hozzá közelebb álló könyveket, mint a Gulliver Utazásai, a Robinson Crusoe, továbbá kedvelte Jules Verne és Edgar Allan Poe regényeit. Apja kívánságának megfelelően1930-ban Golding beiratkozott az Oxfordi Egyetemre, ahol a Brasenose College diákjaként természettudományt hallgatott, azonban két év elteltével az angol irodalom tanszékre váltott. Első kötetét, melyben verseket jelentetett meg, 1934-ben adta ki a Macmillan kiadó. Ebben oxfordi barátja, Adam Bittleston spiritiszta filozófus segítette. Pedagógia diplomájának megszerzése után, 1939. szeptember 30-án kötött házasságot Ann Brookfielddel, akitől két gyermeke született: Judy és David. Golding Lailsburyben kezdett tanítani.
A II. világháborúban a haditengerészetnél szolgált, életének meghatározó élménye volt. A Brit Királyi Haditengerészet tagjaként részt vett Németország leghatalmasabb csatahajójának, a Bismarcknak az elsüllyesztésében. A normandiai partraszállásban egy, a partot tűz alá vonó hajó kapitányaként vett részt, valamint egy tengeri akcióban Walcherennél, ahol 24 támadó járműből 23-at süllyesztettek el. A háború végén visszatért a tanításhoz és az íráshoz. A háború évei alatt jól megtanult ógörögül. 1945-ben, a háború végeztével visszatért tanári és írói hivatásához, ám az európai civilizációról alkotott véleménye igencsak megváltozott. „Az ember úgy termeli ki a gonoszságot, mint mézet a méh”, írja későbbi visszaemlékezésekor.
1953 szeptemberében Golding elküldte egy könyv kéziratát a Faber & Faber kiadónak Londonba. Bár elsőre elutasították, a cég egyik új szerkesztője, Charles Monteith nagyon lelkesen fogadta az írást. Néhány részt kihúzatott belőle, de 1954 szeptemberében A Legyek Ura címmel kiadta – amely egy csapásra híressé tette Goldingot. A regény egy csapat fiúról szól, akik felnőtt nélkül maradnak egy lakatlan szigeten. A fiúkat a végén egy brit tengerésztiszt menti meg, akinek fogalma nincs, miféle barbár, veszélyes játékot szakított meg a parton való megjelenésével. A Legyek Ura szimbóluma a barbarizmus és a háború ellen vívott sikertelen küzdelemnek: egy csoport elvadult fiú történetét keresztül mutatja be a civilizáció kettősségét és törékenységét. Egyesek szerint a regény a II. világháború allegóriája is.
Golding 1962-től idejét teljesen az írásnak szentelte. Gyors egymásutánban megjelent regényeinek tárgyát erkölcsi dilemmák alkották: Az utódok (1955), Ripacs Martin (1956), A vétkes visszanéz (1959) és A torony (1964). A realista ábrázolásmódhoz közelebb álló műveit, A piramist és A skorpióistent csaknem egy évtizednyi hallgatás követte, de 1979-ben új regénnyel, a Látható sötétséggel jelentkezett. 1984-ben jelent meg a Papíremberek című regénye, mely az irodalmi körök szatírával és öniróniával ábrázolt környezetrajza. A Nobel-díjat 1983-ban kapta `regényeiért, melyekben mítosz és valóság ábrázolásával fejezi ki az emberi lét feltételeit napjainkban`. Gondolatiságával és költői stílusával az angol széppróza megújítója volt.
Cornwallban csöndesen élt; Goldingot enyhén különc és visszahúzódó embernek tartották. 1965-ben a brit birodalom tiszteletbeli parancsnokává nevezték ki, majd 1980-ban elnyerte a Booker díjat, és 1983-ban az irodalmi Nobel-díjat. Az angol királynő 1988-ban ütötte lovaggá. Három évvel korábban feleségével Perranarworthalba költöztek. Az író itt hunyt el nyolc évvel később, 1993. június 19-én szívelégtelenség következtében. A Wiltshire megyei Bowerchalke falu temetőjében helyezték végső nyugalomra.
A cikk eredeti megjelenése: 2011. 06. 19. www.nembulvar.hu
