Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány

2019. május 26. - Péntek Tünde

Az „Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány” cím egy idézetre utal attól a bírótól, aki elítélte az Egyesült Államok egyik legismertebb sorozatgyilkosát, a legalább harminc fiatal nőt meggyilkoló Ted Bundyt. Vannak olyan emberek, akiknek tetteit jobb lenne, ha a feledés homálya borítaná – de még mindig az élet írja a legjobb történeteket, amelyeket néha meg is filmesítenek Hollywoodban.

Amióta világ, a világ, az embereket izgatják a rémtörténetek, a sorozatgyilkosok pedig rendkívüli népszerűségnek örvendenek már Hasfelmetsző Jack óta. A szórakoztatóipar is felfedezte, hogy nagy potenciál rejlik a pszichopatákat bemutató filmekben, sorozatokban. A műfaj legjobbjai (mint A bárányok hallgatnak, Psycho, Hetedik) általában fikciós alkotások, amelyeket egy-egy híres gyilkos tettei inspiráltak. A bárányok hallgatnak Buffalo Billje például éppen Ted Bundy egyik kedvelt módszerét használja, amikor kartörést színlelve segítséget kér egy fiatal lánytól.

De pontosan mit is tett ez a Ted Bundy? Nem túlzás azt állítani, hogy rémtetteivel még a legjobban megírt thrillerekre is rálicitál. Nem tudni, hogy mikor ölt először, de vélhetően a hetvenes évek Amerikájában tevékenykedett, utolsó gyilkosságát pedig 1978-ban követte el, áldozata akkor egy 12 éve lány volt. Ted Bundy a nárcisztikus pszichopaták mintapéldánya volt, aki vonzerejével és karizmatikus kiállásával beismerten 30 fiatal nőt (ez a szám feltehetően jóval nagyobb valójában) cserkészett be, majd végzett velük – valahogy úgy, ahogy Bret Easton Ellis is megírta az Amerikai Psychoban: áldozatait elrabolta, megverte, megkínozta, megerőszakolta, megfojtotta, leszúrta, lefejezte, elásta, kiásta, holtukban újra megerőszakolta.

Az egész históriában pedig az a legsokkolóbb, hogy Ted Bundy annyira zseniális manipulátor volt, hogy elfogása után a közvélemény egy igen nagy része kétkedve fogadta, hogy valóban ez a jókiállású fiatalember az elkövető, de még az esküdtszéket is el tudta bizonytalanítani. A Ted Bundy-ügy akkora érdeklődésre tett szert, hogy ez a tárgyalás volt az első, amit országszerte élőben közvetítettek az Egyesült Államokban. Végül persze elítélték a férfit és 42 éves korában, 9 siralomházban töltött év után végrehajtották halálos ítéletét, 1989. január 24-én villamosszékbe ültették. A kivégzési parancsot aláíró floridai kormányzó, Bob Martinez aznap úgy nyilatkozott: „Ha volt valaha valaki a floridai siralomházban, aki megérdemelte a villamosszéket, Ted Bundy volt az.” (Akit részletesebben érdekel Ted Bundy élete, érdemes az Index cikkét is áttanulmányoznia.)

Ted Bundy rémtetteinek első filmes feldolgozását még életében, 1986-ban bemutatták. A kétrészes tévéfilm után, a 2000-es években még készült néhány kis költségvetésű, videóra, dvd-re vagy tévébe szánt Bundy-film. Volt, amelyik szorosabban követte a sorozatgyilkosról írt könyveket, és voltak erősebben fikcionalizált, horrorba hajló művek. Viszont egyik feldolgozás sem számított mainstreamnek vagy túl népszerűnek, így igencsak megérett rá Ted Bundy története, hogy a hollywoodi álomgyár is foglalkozzék vele.

Az Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány című film abból a szempontból kifejezetten szokatlan sorozatgyilkosról szóló alkotás, hogy nem Ted Bundy rémtetteire fókuszál, jóformán erőszakos jelenetek sincsenek benne. (Aki viszont inkább valami ilyesmire vágyna, nyugodt szívvel ajánlom számára A ház, amit Jack épített című Lars von Trier filmet, melyről a kritikámat itt lehet elolvasni.) Joe Berlinger rendező korábban már dokumentumfilmes sorozatában foglalkozott a Ted Bundy-jelenséggel, ezúttal viszont a barátnője, Elizabeth Kloepfer memoárját használta alapanyagként.

Így az Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány című alkotás a szerelmi konfliktuson keresztül közelíti meg Ted Bundy személyiségét, alapvetően érzelmi zsarolásról, manipulációról, toxikus férfiakról mesél. A fókusz a sorozatgyilkos azon oldalára irányul, amit a külvilágnak mutatott: egy igazi mintapolgárt láthatunk, aki a kivégzése pillanatáig teljes magabiztossággal ártatlannak vallotta magát. Mivel a néző is tisztában van vele, hogy hová vezet a történet, így nem arra helyeződött a hangsúly, hogy valóban bűnös-e Ted Bundy, elítélik-e vagy sem – hanem arra, hogy meddig tudta megvezetni az embereket, a barátnőjét, és ők mikor vesztették el a bizalmukat benne, ha elvesztették egyáltalán.

Amikor napvilágot látott a hír, hogy Ted Bundyt Zac Efron fogja alakítani, vélhetően mindenki furcsállta a dolgot – hiszen a High School Musicales és olcsó vígjátékos múltja nem éppen egy sorozatgyilkos szerepére predesztinálta. Viszont, ha jobban belegondolunk, mégis Zac Efron zsánerébe tartozik a karakter, mivel a film nagyrészében csupán megnyerőnek és szerethetőnek kell lennie – függetlenül attól, hogy a nézők tudják, mekkora manipulátorral állnak szemben. Amikor pedig egy-egy pillanatra megvillan Ted Bundy másik arca, akkor is nagyszerű érzékkel és meggyőzően hozza Zac Efron a figurát. Akár azt is mondhatnánk, hogy meglepően jól játszik, mivel színészi kvalitásainak legjavát mutatja, rendkívül sokoldalú, karizmatikus, nagyon elszánt és mindig figyelni kell rá, ha megjelenik a vásznon.

Ted Bundy csupa ellentmondás. Okos és megnyerő, miközben pszichopata. Komoly kapcsolatban él, de mellette nőket és gyerekeket öl. Néha mintha lennének érzelmei, máskor a világ egyik legkegyetlenebb emberévé válik. A nők pedig még akkor is imádják, amikor brutális gyilkosságokkal vádolják. A stáblista alatt interjúrészleteket láthatunk az igazi Ted Bundyról, és hideg futkoshat a néző hátán attól, hogy ez az elmebeteg férfi valóban médiasztárként, szórakoztatóipari szereplőként viselkedett. Talán jobban nem is lehetne megragadni a Ted Bundy-jelenséget annál, hogy átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány…