Kultúra minden mennyiségben

KultúrSokk

KultúrSokk

Mindörökké Puccini

2019. június 11. - Péntek Tünde

Százhatvan éve született és kilencvenöt éve hunyt el Giacomo Puccini, a XX. század egyik legnépszerűbb olasz operaszerzője. Az évfordulók apropójából sosem látott fesztivált rendeztek az operairodalom utolsó nagymestere tiszteletére a Magyar Állami Operaház szervezésében.

5_68.jpg

„Azt hiszi, hogy sikereim után boldog voltam, vagy vagyok? Mindig egy zsákra való melankóliát cipeltem magammal. Tudom, hogy nem volt rá okom, de én már csak ilyen vagyok.” – Giacomo Puccini

Mitől olyan varázslatosak Puccini operái?

Puccini műveiben főként az emberi érzésekre összpontosított: kis örömök, mindennapi kis események, nagy szenvedélyek és érzelmek jelennek meg, többnyire egzotikus környezetbe ágyazva. Hősei hétköznapi emberek. A Bohémélet tüdőbajos Mimije, az elhagyott Pillangókisasszony, az öngyilkos Tosca mind a szerelem áldozatai, akik végül az életükkel fizetnek. Puccini operái többnyire tragikus befejezésű darabok, ám A Nyugat lánya és a Gianni Schicchi című vígopera cselekménye azonban boldog véget ér – akárcsak tragikus fordulata után az utolsó műve, a Turandot is.

6_65.jpg

Puccini csodás zenei világát nem ruhadarabként aggatta hőseire, dallamai természetesen következnek a szereplő drámai és érzelmi helyzetéből. Áriái általában lassan kezdődnek, a fő témát a zenekar játssza, az énekhang ilyenkor bizonyos hangokat megismételve szólal meg. A művek jól felépítettek, ennek köszönhetően az áriák folyamatosan a zenei szövetbe illeszkednek. Puccini operáiban mindig nagy zenekart alkalmazott, a hangzása néha Richard Strauss műveihez hasonlóan gazdag, máskor Claude Debussy finomságához hasonlítható. Ezenkívül, rendkívüli drámai érzékkel is rendelkezett: minden operája látványos vizuális jeleneteket tartalmaz, ugyanakkor jól alkalmazza a csend hatalmát is. A cselekmények célratörők, nincsenek figyelmet elterelő mellékcselekmények vagy bonyolult viszonyok.

10_6.png

„Mindig távol éltem az emberektől és szerényen dolgoztam. Ki tudja, hogyan cselekednének mások az én helyemben? Mindig visszavonultam a világtól, mint a pásztor a ligetébe, senkinek sem kereszteztem az útját, és ha tehettem, erőim szerint segítettem. Jutalmul csak rosszat kaptam. Miért?” – Giacomo Puccini

Puccini legismertebb operái

Bohémélet

Vannak legendás operák. Ilyen ez az 1830 körül játszódó párizsi történet is. A Bohémélet kallódó fiatal művészek életéből ragad ki vidám, keserédes és tragikus pillanatokat, melyek egy költő és egy varrólány szerelmének egy éve köré csoportosulnak. Az operairodalom egyik legszebb románcát mutatja be a darab, amely egy kialudt gyertyával és egy elveszett kulccsal kezdődik. A Bohémélet zenei világát sokan már-már operettkönnyedségűnek tartják, s ennek tulajdonítják az opera töretlen népszerűségét.

Tosca

Puccini egyik legmegrázóbb operája szerelemről, hatalomról, erőszakról és az emberi természet határairól szól. A darab 1800. júniusában játszódik Rómában, a spanyol megszállás idején, amikor is forr a levegő Rómában: az előbb francia, majd osztrák elnyomás alatt álló köztársaság sorsa most Napóleontól függ. A politika és a politikai terror a rómaiak életének szerves részévé vált; így egy festő és egy ünnepelt operadíva szerelmébe is beleszól a hatalom. Vannak idők, amikor az élet drámaibb helyzeteket produkál, mint a színpad.

Turandot

Puccini utolsó és talán legcsodálatosabb műve, egyben első mesealapú operája középpontjában az izzó, de elfojtott szerelmi szenvedély áll. A gyönyörű, ám jégszívű kínai hercegnő, Turandot és a kezére pályázó, tatár királyfi, Kalaf különös szerelméről szóló történet alapja Carlo Gozzi-színműve. Puccini azonban nem tudta befejezni művét: halála után Franco Alfano komponálta meg az utolsó felvonás végét. Az 1926. április 25-i premieren a milánói Scalában Arturo Toscanini karmester a harmadik felvonásban, Liu halála után a komponista által leírt utolsó ütemnél letette a pálcát, és azt mondta: "Az operának itt a vége, mert a Maestro ennél a pontnál halt meg." A teljes mű csak a második estén hangzott el.

Pillangókisasszony

Puccini legszemélyesebb műve, a világ operaházainak egyik legjátszottabb darabja Cso-Cso szan és Pinkertin tragikus szerelmének története. A szövegkönyv alapja John Luther Long 1898-ban megjelent elbeszélése, melyből David Belasco írt drámát. „Ha nem egzotikus helyszínen, tőlünk távol játszódna a dráma, elviselhetetlen volna ez a fájdalom.” – írták róla az akkori kritikák. A darab annyira megtetszett Puccininek, hogy egyből megvásárolta a megzenésítés jogát. Hogy hiteles japán dallamvilágot komponálhasson, Puccini alaposan utánajárt a japán hangzásvilágnak: felkereste a Viareggióban nyaraló japán követ feleségét, aki népdalokkal ismertette meg; valamint Milánóban egy ott fellépő japán színésznő énekét is tanulmányozta. Puccini a Pillangókisasszonynak összesen 5 változatát készítette el, mire megszületett a mű végleges verziója.

A PucciniFeszt

Az Operaház tematikus „Puccini Itáliája” évadának csúcspontja a bő háromhetes fesztivál, amelyre május 18-tól június 10-ig került sor. A PucciniFeszt megrendezésével olyan rendkívüli eseményre vállalkozott az Opera, amelyre még sosem volt példa: a világon egyedülálló módon, az ősz óta főszerepben lévő szerző valamennyi színpadi és vokális műve megszólalt alig egyetlen hónap alatt. A 10 operán felül (Manon Lescaut, Tosca, Messa di Gloria / Lidércek, A Nyugat lánya, Pillangókisasszony, A fecske, Edgar, Bohémélet, Triptichon <A köpeny; Angelica nővér; Gianni Schicchi>, Turandot) más oldalairól is megmutatkozott az olasz mester, Giacomo Puccini: dalok, áriák, különleges és sokszínű produkciók, hazai és külföldi énekesek várták a fesztivál résztvevőit. Az eseménysorozatban 4 premier, köztük egy ősbemutató, koncertszerű előadás, vetítések és dalest is helyet kapott, a zárógála sztárvendége pedig Gregory Kunde volt.

2_6.png

A premier előadások

Puccini ritkábban játszott darabjai közül egyetlen könnyedebb műfajú, kései műve A fecske. A már-már operettbe hajló alkotás, amelynek cselekményére a Bohémélet és A kaméliás hölgy egyaránt haltással lehetett, a Kolozsvári Magyar Opera koprodukciójában volt látható a PucciniFeszten.

Puccini szinte alig játszott korai darabját, az Edgart először mutatták be teljes értékű színpadi változatban Magyarországon június 1-én és 6-án az Eiffel Műhelyházban. A címszereplő szerelmi önsorsrontását feldolgozó alkotás egyes részletei a Toscában is visszaköszönnek, míg gyászindulója Puccini temetésén is felcsendült. 

Puccini további korai művei az Erkel Színház május 20-i hangversenyén voltak hallhatók. A Messa di Gloria mellett a szerző első operája, a Lidércek koncertszerű változatban szólalt meg. Mivel a Lidérceket az Opera repertoárján ugyancsak szereplő Giselle című balett ihlette, ezért annak nagy pas de deux-jével ezt a művet is megidézte az esten a Magyar Nemzeti Balett két szólistája, Ivanova-Skoblikova Sofia és Balázsi Gergő Ármin.

1_4.png

A színpadi premierek közé tartozott Szálinger Balázs az Opera megbízásából írt második, vegyes műfajú darabja, amelynek ősbemutatója szintén a fesztiválon volt. A Wagner és Nietzsche barátságát feldolgozó, tavaly bemutatott Siegfried-idill után most Puccini életének egy komor momentumából készült színpadi változat. A közismerten szoknyabolond zeneszerző felesége, a kicsapongásokat egyre kevésbé tűrő Elvira féltékenységének lett áldozata a Puccini-család egyik cselédje, Dorina, aki a folyamatos – és mint kiderült, alaptalan – gyanúsítások és későbbi elbocsátása hatására öngyilkos lett. A tragédia ihlette a Turandot önfeláldozó szolgálólánya, Liù hattyúdalát, amely Puccini utolsó kompozíciója volt halála előtt. A felkavaró történetből született meg a Krizantémok, avagy Liù halála című zenés kamaraelőadás.

A PucciniFeszten a repertoárdarabok közül a Tosca, A Nyugat lánya, a Bohémélet, a Pillangókisasszony, a a Triptichon mind-mind visszatértek két-két előadás erejéig az Erkel Színház színpadára, illetve a Turandotnak a Margitszigeti Szabadtéri Színpad adott otthont.

3_81.jpg

A fesztiválhoz kapcsolódva az énekkari művészek Puccini és kora címmel adtak ária- és dalmatinét május 26-án délelőtt az Erkel Színházban. A címadó szerző mellett Catalani, Mascagni, Leoncavallo és más kortársak alkotásainak legszebb részletei is szerepeltek a koncertprogramban. Puccini, a dalnok címmel a szerző alkalmi műveiből szólalt meg egy csokor Boncsér Gergely, Fodor Beatrix, Máthé Beáta és Megyesi Schwartz Lúcia tolmácsolásában június 4-én az Eiffel Műhelyházban. A PucciniFeszt zárásaként pedig Gregory Kunde amerikai tenor június 10-én az Erkel Színházban adott Puccini-áriaestet. 

4_80.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://expertin.blog.hu/api/trackback/id/tr2614885038

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása