Hollywood felháborodott, amikor pár hete napjaink egyik legelismertebb rendezője, Martin Scorsese kinyilvánította lesújtó véleményét a milliók által imádott, és minden idők legnagyobb bevételeit elérő képregény-filmekkel kapcsolatban. A megosztó nyilatkozat sokaknál kiverte a biztosítékot és legalább ugyanennyi mozirajongó lelkéből szólt. Lássuk a részleteket!

A mozirajongóknak nagy valószínűséggel nem kell bemutatni, mi fán teremnek a 2008 óta zsinórban futó Marvel filmek, mindenki tudja, hogy miről van szó, netán látta is valamelyik Thor, Amerika Kapitány, Vasember vagy Bosszúállók epizódot. Kétség nem fér hozzá, hogy a jelenleg 23 filmből álló Marvel-moziuniverzum mind kritikailag, mind pénzügyileg sikeres: a 22,4 milliárd dolláros összbevételével minden idők legtöbb pénzt kereső filmfranchise-a. Napjainkig a Marvel legsikeresebb mozija a 2019-ben bemutatott Bosszúállók: Végjáték, amely világszerte több mint 2,7 milliárd dolláros bevételt produkált, ezzel minden idők legnagyobb bevételt elérő filmjévé vált.

Nagyon leegyszerűsítve a képletet, a képregényeken alapuló filmek alapvetően ugyanarra a koncepcióra épülnek: a szuperhősnek le kell győznie egy megátalkodott ellenfelet – elképesztően látványos keretek között. Ráadásul ebben az univerzumban a szuperhősök ismerik egymást, többször összefonódik sorsuk, hatással vannak egymásra. Rajongók milliói követik az eseményeket, gyártják a teóriákat, várják a folytatást és úgy imádják az egészet, ahogy van. A legújabb Marvel filmek bemutatója táján elővételben is elfogynak a jegyek a hazai mozikban, szó szerint őrület van ilyenkor a multiplexekben.

Éppen ezért lépett rá nagyon az Y- és Z-generáció tyúkszemére Martin Scorsese, aki az Empire Magazin kérdésére válaszolva fejtette ki véleményét. Azóta többször is megszólalt a témában, a következőket nyilatkozta:

„Nem nézem őket. Megpróbáltam. De ezek nem filmek. A legőszintébb véleményem az, hogy a képi világuk kiválóan kivitelezett, a színészek a körülményekhez képest tudásuk legjavát igyekeznek adni, mégis, ezek a filmek leginkább olyanok, mint a vidámparkok. A valódi filmek ugyanis érzelmi, pszichológiai tapasztalatokat igyekeznek tolmácsolni a nézőnek.

Azoknak a nézőknek persze jó, akik élvezik az ilyen filmeket, és persze szakmai szempontból én is csodálom őket. De nem az én ízlésem, egyszerűen nem bírom megnézni őket. Viszont létrehoznak egy újfajta közönséget, akik már azt hiszik, hogy ez az igazi mozi-élmény.

A moziknak szintet kell lépniük, nem szabad, hogy a vidámpark-filmek uralják a mozikat. Szükségünk van arra, hogy visszatérjünk a történetalapú filmekhez.”

Scorsese nyilatkozatát érdemes még azzal kiegészíteni, hogy a középkategóriás költségvetéssel rendelkező filmek napjainkban igen nehezen tudnak érvényesülni a blockbusterek mellett. A giga-bevételeket produkáló látványmozik rohama pedig nemcsak magukat a filmeket érinti hátrányosan, hanem azokat a színészeket, akik nem kívánnak képregény-adaptációkban részt venni. Például Jennifer Anistont, aki a következőket mondta el a témát illetően:

„A hatalmas költségvetésű blockbusterek egyre rohamosabb tempóban szorítják ki a piacról azokat a középkategóriás filmeket, amelyekben eddig a hozzám hasonló képességű és életkorú színészek korábban lehetőséget kaptak. 

Néhány évvel ezelőtt berobbantak a steramingszolgáltatások nagy mennyiségű minőségi tartalmat kínálva, és akkor azt gondoltam: ez jobb, mint amit én mostanában csináltam. Közben pedig azzal kellett szembesülnöm, hogy egyre fogyatkoznak a lehetőségek, szinte már csak a Marvel-filmek vannak. Olyasmik, amikre nem kérnek fel, de igazából nem is igazán érdekelnek, mert nem akarok zöld háttér előtt ugrálni. Ráadásul az is látszik, hogy ezek a futószalagon gyártott filmek a mennyiségük miatt a minőség rovására mennek.

Nagyon örülnék, ha visszatérne a Meg Ryan fémjelezte romantikus komédiák ideje. Azt érzem, hogy jó volna elmenni egy moziba, kényelmesen elhelyezkedni a székben és újraélni ezt a kellemes korszakot. Szeretnék ismét olyan filmeket nézni, mint a Becéző szavak, az Ép testben épp, hogy élek, Az ifjú Frankenstein, a Fényes nyergek vagy a Hölgyem, Isten áldja!.”

Tehát szuperhősfilmek dömpingje megteremtette az igényt a klasszikusabb formákra és a kevésbé látványközpontú szórakoztató filmek térnyerésére. Azzal, hogy már a filmes világ elit tagjainak is kezd elegük lenni a látványfilmekből, elindulni látszik egy olyan folyamat, amely visszahozná az érzelem-, karakter-, vagy lélektanközpontú könnyed filmeket. Nyilván senki ízlését nem kívánta megváltoztatni, befolyásolni vagy kritizálni a botrányosnak titulált nyilatkozatával Martin Scorsese, csupán elmondta egy feltett kérdésre a saját véleményét és jelezte, hogy másra is lenne igény – és mint kiderült, nemcsak neki. De persze a témában megszólaltak a képregényfilmekben érintett hírességek is:

James Gunn (A galaxis őrzői 1-2 rendezője):

„Martin Scorsese az 5 kedvenc élő rendezőm egyike. Nagyon felháborodtam, amikor úgy támadták a Krisztus utolsó kísértését, hogy nem is látták. Elszomorodtam, amikor meghallottam, hogy ő most ugyanezt teszi az én filmemmel.”

Robert Downey Jr. (Vasember):

„Szükségünk van a különböző véleményekre. De ez egy film. Játsszák a mozik. Ez olyan, mintha valaki azt mondaná, hogy Howard Stern nem rádió - [ahol a színész nyilatkozott].  Semmi értelme ezt mondani. Nem arról van szó, hogy Scorsese irigy lenne a Marvel-filmek sikerére, hiszen ő Martin Scorsese, de tény, hogy azok a filmipar domináns részét képezik, amit ő maga is elismert.”

Samuel L. Jackson (Nick Fury):

„A filmek filmek. Nem mindenki szereti az ő filmjeit sem. Éppenséggel mi igen, de nem mindenki.  Mindannyiunknak van egy véleménye, ez rendben is van. De ez senkit sem fog megállítani abban, hogy filmeket készítsen.”

Nem is arról van szó, hogy ne legyen több képregényfilm, mert nyilván ennek is van egy nem csekély számú közönsége, és valóban hihetetlen technikai látványelemet vonultatnak fel ezekben a mozikban. Viszont, a saját példámon szemléltetve: tökre nem érdekelnek a Marvel-filmek, pedig nem is egyet láttam belőlük, de valahol a Bosszúállók 2. része környékén feladtam, mert egyszerűen nem kötött le ez az egész. Arra pedig végképp nem emlékszem, hogy mikor láttam a szórakoztató műfaj keretein belül maradva egy olyan típusú kellemes filmet, amiről Jennifer Aniston is beszélt. Pedig jó lenne…