Meg lehet írni egy regényt 30 nap alatt? A válasz egyértelmű igen, Szénási Krisztina pedig megmutatja, hogyan lehet egy könyv erejéig 15 rokont úgy összehívni egy születésnapi partira, hogy mindenkinek meglegyen a saját története…
Minden Fejős Éva novemberi kihívásával kezdődött, aki a Facebook csoportja tagjaival együtt 30 nap alatt írt egy regényt – közben megbeszélték a tapasztalatokat, tippeket adtak és buzdították egymást. Az elkészült írásokból pedig hármat kiválasztott az írónő, amiket ki is adott. Így jelent meg Szénási Krisztina Születésnap című regénye (illetve Székely Nagy György A Jóembere és Fodor Zsana Elhúztam, Anyátok-ja is, melyekről korábban itt és itt esett szó.)
A mentáltrénerként és coach-ként dolgozó Szénási Krisztina első könyve rendkívül különlegesre sikerült, ugyanis 15 karakter monológjából áll. A szereplőkben annyi a közös, hogy már nagyon jól ismerik egymást, hiszen mindannyian a Nagypapa 85. születésnapi ünnepségén gyűlnek össze. Tehát egy családi köszöntésről van szó, ahol bemutatkozik a teljes rokonság, a kiskamaszoktól egészen a nyugdíjas korosztályig mindenki tiszteletét teszi a jeles eseményen.
És persze ez éppen úgy történik, ahogy a valóságban is. Ha teljesen őszinték akarunk lenni, általában még a kutyának sincs kedve elmenni a családi pofavizitekre, de muszáj. Már jól ismerjük a forgatókönyvet: az egyik túlbuzgó rokon megszervezi a partit és látványosan sürög-forog, aztán ott van a házsártos nagynéni, akinek semmi sem tetszik, eljön az álomszép unokatesó, akinek irigylésre méltó élete van, de mégis szomorú, illetve ne feledkezzünk meg arról a bohém házaspárról sem, akiket úgy isten igazából senki sem ért meg, és persze a tinik is csak a telefonjukat nyomkodják, ha éppen nem vetnek gyilkos pillantást valakire – és ez még csak a jelenlévő rokonság fele Szénási Krisztina könyvében... Viszont ilyen alkalmakon egy idő után az is előfordulhat, hogy úgy érezzük: megérte eljönni. Hiszen egy család vagyunk, összetartunk, akarva-akaratlanul segítjük egymást. Akár egy beszélgetés is képes mindent megváltoztatni. Egy kedves megjegyzés, egy jól betalált bók, egy ártatlan történet vagy egy váratlan ölelés is lélekemelő lehet az adott pillanatban – még ha nem is tudunk róla.
Szénási Krisztina viszont nagyon jól ismeri a lélek titkait, és azt is, hogy a szavaknak és gesztusoknak milyen ereje van. Habár csak pár óra telik el a regény cselekménye szempontjából, kívül-belül megismerjük mind a 15 szereplőt, akik számára sorsfordító a születésnapi parti. Valami mindenkiben megváltozik, és már sosem lesz ugyanaz, mint előtte. De ne gondoljunk itt nagy drámára vagy komoly feszültségre, arról szó sincsen. Csupán egy családi összejövetel zajlik le, ahol beszélgetnek egymással a rokonok és az ünnepelt is mond pár kedves szót. A Születésnap nem a pergő eseményeivel és váratlan fordulataival, hanem a mélységével nyűgözi le az olvasót.
„Majd ő maga elmegy, és megveszi a virágokat, mondta Mrs. Dalloway.”
A könyvet olvasva többször eszembe jutott Virginia Woolf egyik legismertebb alkotása, mivel a Születésnap olyan, mint egy kifordított Mrs. Dalloway. Ugyanis az a regény is egy parti köré szerveződik, csak ott egyetlen szereplő, Clarissa egy napjának történetét ismerjük meg, miközben a középkorú asszony múltjának eseményei, illetve a többi szereplőhöz fűződő érzései is megjelennek. Akárcsak a Mrs. Dalloway-ben, úgy a Születésnapban is az az alapvetés, hogy minden ember be van zárva saját tudatába, és a szereplők keresik azokat a lehetőségeket, amelyek segítségével kiléphetnek belőle. Az ünnepség mindkét regényben szimbolikus, hiszen a karaktereknek itt van esélyük kitörni saját árnyékukból azzal, hogy kommunikálnak másokkal. Virginia Woolf nem adott feloldozást Mrs. Dalloway-nek, mivel az ő értelmezésében ezeken az estélyeken a résztvevők sokszor sokkal magányosabbak, mintha egyedül lennének. Szénási Krisztina viszont pozitívabban gondolkodott és minden szereplőjének megadta a változás lehetőségét – ahogy egy vérbeli coach tenné.
