Kultúra minden mennyiségben

KultúrSokk

KultúrSokk

Filmkritika - Kaliforniai álom

2018. május 06. - Péntek Tünde

Egy feltörekvő fiatal színésznő és egy szépreményű jazz zongorista hollywoodi románca lett 2016 egyik legszebb alkotása, amelyre bizony még sok év múlva is emlékezni fogunk és szívesen újra nézzük majd egy párszor. De hogyan is működik ez a varázslat, mitől ilyen nagyszerű a Kaliforniai álom? Lássuk hát!

la-la-land.jpg

A történet önmagában még nem tűnik nagy dobásnak vagy túlzottan kiemelkedő műnek: a Kaliforniai álom két útkereső fiatalról szól a Csillagok városában, akik saját álmaikat hajszolják és közben egymásba szeretnek, ám az élet elég gyorsan próbára teszi kapcsolatukat. Nemcsak egy bimbózó románc kibontakozásának lehetünk tanúi, hanem olyan 21. századi gondolatok boncolgatásának is, hogy a karrierért cserébe mennyi mindent vagyunk hajlandók feláldozni, megéri-e kitartani a hőn áhított illúzióink mellett, vagy érdemes kompromisszumokat kötni. Ez az alkotás nem más, mint az álmodozók himnusza, viszont nem kendőzi el a napsütés mögött bujkáló, kijózanító valóságot sem.

A Kaliforniai álom rendkívül színes képvilággal dolgozó, élénk alkotás, amely megidézi Hollywood aranykorát. Habár napjaink Los Angelesében járunk, mégis olyan ikonikus helyszínekre csöppenünk, mint a Casablanca vagy a Haragban a világgal egy-egy forgatási helyszíne és bizonyos jelenetekben teljesen megfeledkezünk róla, hogy kortárs időben vagyunk, annyira visszarepít a légkör az ötvenes-hatvanas évek csillogó világába. Oda, ahol még az is megtörténhet, hogy a boldogságtól szó szerint repülni tudunk, a szerelem kiteljesedése egy áttáncolt éjszaka és Hollywood esti kivilágítása a legpáratlanabb látvány kerek e világon.

theater.jpeg

A Kaliforniai álom nagyszerűsége abban rejlik, hogy úgy idézi meg ezt a korszakot, hogy mégis modern marad közben. Hasonló forradalmi hatást ért el, mint 2011-ben A némafilmes, ami szintén egy rég elfeledett műfajt öltöztetett új köntösbe. Tisztelgett előtte, megemlékezett róla, és hozzátette mindazt, amit napjainkban kellett, éleslátással kezelte a nosztalgiát. Akárcsak Damien Chazelle rendező, aki egy nagy költségvetésű, ám művészfilmes esztétikájú, nem lineáris idősíkú filmet álmodott vászonra, amelyben hosszú, egyben felvett beállítások váltják egymást, lehetőleg természetes fényben, trükkök nélkül. Nem kevesebb, mint hat év alatt dolgozta ki a Kaliforniai álom koncepcióját.

És akkor arról még szót sem ejtettünk, hogy egy musicalről van szó. Vagyis, vitatnám ezt a meghatározást a maga posztmodern valójában: egy musicalben általában az elejétől a végéig énekelnek. Jelen műben is többször dalra fakadnak a színészek, viszont inkább a beszéd a meghatározó. Ellenben a film bővelkedik a szebbnél szebb zenés betétekben, amelyekben bizony nagyon táncolnak főszereplőink. Így leginkább a zenés film jelzőt lehetne ráhúzni, ha mindenképpen egy műfajba akarjuk betuszkolni a Kaliforniai álmot.

image.jpg

Illetve, az esetek többségében a táncos-zenés szerepekre olyan művészeket szerződtetnek, akik konyítanak valamit a mesterséghez. Nos, minden rosszindulat nélkül kijelenthető, hogy Ryan Gosling csapnivalóan nótázgat, viszont egész jól táncol, Emma Stone pedig tűrhetően énekel, de darabosan mozog. Az meg végképp irreleváns, hogy mindennek ellenére, még a legszőrösebb szívű filmesztéta sem mondhatná azt, hogy elhibázott casting lett volna, mindkét színész szívbe markolóan, őszintén, a lelkét kitéve játszik a maga sete-suta módján, egészséges bájt kölcsönözve ezzel a műnek. Mi több, a díjak és jelölések is azt mutatják mindkettőjük esetében, hogy pályafutásuk eddigi legjobb alakítását nyújtották.

A Kaliforniai álom nagyon ügyesen szakítja ki nézőjét a mindennapokból, amihez sokat hozzáadott a grandiózus zenéje is, ami rendkívül fülbemászóra és eredetire sikeredett. Nehezen lehet leküzdeni a film után, hogy az ember ne dudorássza Justin Hurwitz komponista valamelyik csodálatos dallamát. Azonban az összes közül kiemelendő Emma Stone nagy szólója: tulajdonképpen egy ars poetica gyanánt megszólítja az álomvilágban élőket, bárkit, aki valaha kergetett már egy elképzelést, ami nem tűnt valósnak. Nyilván sokakat ez a jelenet is rendkívül megérint, ám ezután jön még egy bravúros finálé is: egy olyan képsor, ami egyben az utóbbi idők legkegyetlenebb ötlete, ám valahol mégis gyönyörű.Bolond álmodozók, ez nektek szólt!

 

Kaliforniai álom (La LaLand)

(amerikai romantikus film, 126 perc, 2016)

Rendező: DamienChazelle

Főszereplők: Emma Stone, RyanGosling

Forgalmazó: Freeman Film

 

A cikk eredeti megjelenése: 2017. 01. 12. www.nembulvar.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://expertin.blog.hu/api/trackback/id/tr9013895728

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tanár_ 2018.05.07. 09:52:13

Damien Chazelle nagyon is világos szándékkal készítette el a La La Landot, amikor emléket akart állítani a nagyon amerikaivá vált (de afrikai gyökerű) dzsessz műfajának és Hollywood hőskorának. Az Amerikai Filmakadémia azonnal el is ismerte ezt a fennkölt célt (a film megkapta a maga Oscarjait), ám a széles közönség egy jelentős része átlátott a "szitán". A Kaliforniai álom ugyanis egy elcsépelt kliségyűjtemény, közhelyekkel, hatásvadászattal és más, valódi musicalekből átemelt panelekkel. Két fiatal önmegvalósítási válsága, a magánélet kontra karrier dilemmájában. Elcsépelt sztori, amit ezúttal nyakon öntöttek egy kis musical feelinggel és romantikus beállítások sokaságával, valamint Emma Stone könnyes szempilla rezegtetéseivel és a homlokába hulló hajjal alapból romantikusnak tűnő Ryan Gosling férfias pillantásaival. Aztán lehet a zsebkendőkért nyúlni. De ne feledjük: itt, Európában és benne Magyarországon nekünk nem kötelező elájulni ettől. Nekünk még szabad észrevenni a valódi értéket és persze a hatásvadászatot is.

AMG68 2018.05.07. 15:01:27

Gyenge film volt, már régen elfelejtettem... Nem tudom, minek kellett megint felhozni...

Sir Gombóc 2018.05.08. 00:09:57

Rühellem. Elsősorban a vége miatt, mert az durván lerántott a valóságba..
De messze nem olyan jó, mint aminek mondani szokták.

turbólyuk 2018.05.08. 06:39:10

Ami érdekes volt benne, az a fényképszerű, megkomponált jelenetekre épülő képi világ.
A filmek látványa, még a szépen fényképezetteké is, elsősorban a történésre összpontosít, kevésbé arra, hogy a színek-formák-mértékek egységes kompozíciót adjanak, ezek inkább az állóképek, mint a festmények és fotók tulajdonságai.
Ennél a filmnél azonban különös műgonddal komponálták a látványt.
Ezen túl semmi érdemlegesre nem tudok visszaemlékezni, kb egy éve láttam.

kmera 2018.05.08. 13:30:07

Semmi nem maradt meg nekem sem belőle, csak az értetlenség, hogy miért kapták fel ennyire? Fárasztóan unalmas és üres. A címe meg bugyuta.
süti beállítások módosítása