Számtalan kárba veszett próbálkozás után, 150 évvel ezelőtt sikerült végre először meghódítani a rettegett hegyet, amely tett ezáltal a svájci nemzeti büszkeség szimbólumává és a turizmus fejlődésének hasznára vált.
A Matterhorn (franciául Mont Cervin vagy Le Cervin, olaszul Monte Cervino) az Alpok hetedik legmagasabb hegycsúcsa a maga 4478 méteres magasságával. A hegy keleti, északi és nyugati fala Svájchoz, a déli Olaszországhoz tartozik. Nevét a jellegzetes, mással véletlenül sem összetéveszthető szarv alakjáról kapta, nem meglepő módon ez az egyik legtöbbet fényképezett turistalátványosság Európában. A Matterhorn egy olyan éles, a környezetétől elkülönülő szikla piramis, melynek keskeny felfutó gerincei meredeken emelkednek ki a környező gleccserekből. Már első ránézésre is legalább annyira lenyűgöző látványt nyújt, mint amennyire félelmetesnek hat.
A Matterhorn a világ egyik leggyakrabban megmászott hegye, minden gerincét és falát már meghódították – viszont technikailag végtelenül nehéz terep, minden irányból történő megközelítése csak a rendkívül jól képzett mászóknak ajánlott. Összességében véve, a hegymászó tragédiák legnagyobb arányban itt fordulnak elő. Egyik veszélyforrása a népszerűségében keresendő, mivel egyszerre sokan szeretnék meghódítani és akaratlanul egymásba botlanak az elszánt alpinisták. Ezek az amúgy is kockázatos kikerülő manőverek csak növelik a kőhullás lehetőségét is, ami egyébként is átlagon felül a kőzetminőséget tekintve. Ráadásként a meredek, jeges sziklafalakon igen könnyen zordra fordulhat az időjárás egyik pillanatról a másikra. Minden évben július 14-én a több mint 500 halálos áldozatra emlékeznek, ilyenkor egy napra tilos a hegymászás.
Ennek a kegyetlen csúcsnak az első meghódítása sokkal nehezebb volt, mint bármi másé Európában: 27. próbálkozásra sikerült! A bravúros hegymászás az angol Edward Whymper nevéhez fűződik. Annak idején fiatal művészként érkezett Svájcba egy kiadó megbízása révén, hogy rajzokat és metszeteket készítsen az Alpok festői csúcsairól. Ám annyira megbabonázta a Matterhorn, hogy mindenáron fel akart jutni a legtetejére. 1861 és 1865 között többször nekivágott az útnak a tapasztalt Jean-Antoine Carrel olasz hegyi vezető társaságában, azonban mindig vissza kellett fordulniuk. Végül vettek egy nagy levegőt, újratervezték az útvonalat, új csapatot toboroztak és 1865. július 14-én felértek a 4478 méteres csúcsra a svájci oldal irányából. A visszaút azonban már nem volt ennyire dicsőséges: a csapat egyik tagja megcsúszott és magával rántott a mélységbe még három másik hegymászót is. Haláluk miatt az angol királynő meg akarta tiltani a Matterhorn-expedíciókat – de éppen az ellenkező hatást érte el vele. A környék turizmusa fellendült, a mai napig évente több mint 3 millióan látogatnak el, hogy az irtózatos hegyet megcsodálják – netán meghódítsák.
A turizmus egyre növekvő igényeinek kielégítése kapcsán még azt is érdemes megemlíteni, hogy milyen szuvenírekkel gazdagodhatunk, ha netán arrafelé sodorna minket az élet. Az egyik feltétlenül beszerezendő emlék és nagyszerű ajándék, a világ egyik legismertebb (és egyben legfinomabb) csokoládéja, a Toblerone. A legenda a szerint a Matterhorn inspirálta az alakját – és 2000 óta már az édesség logóján is felfedezhető a jellegzetes hegycsúcs. Ezenkívül, a turisták egyik legkedveltebb foglalatossága a bernáthegyi kutyákkal történő fotózkodás a Matterhorn sziluettje előtt. Viszont mindez már a múlté, az állatvédők felszólalásának hatására az idei téli síszezontól betiltják ezt a tevékenységet, mert siralmas körülmények között tartják a turista attrakciót végett nevelt bernáthegyi-tenyészetet. Alternatívaként azt javasolják, hogy a helyszínen élő kutyák helyett havasi kürtösökkel vagy kutyajelmezekbe bújt emberekkel fényképezkedjenek majd a látogatók. Mi pedig kíváncsian várjuk ezeket a felvételeket!
A cikk eredeti megjelenése: 2015. 05. 18. www.nembulvar.hu