Egy ír legenda szerint a Dublin fölötti hegyen a Hellfire Clubban az ördög kártyán nyerte el az ott mulatozók lelkét. Sok száz évvel később karácsony este négy ismerős és egy idegen férfi összeül pókerezni, a tét pedig egyre nagyobb lesz.

Röviden és tömören erről szól a Bárka Színház Stúdiójában 2008. december 19-én bemutatott Tengeren című előadás. Természetesen a felszín alatt ennél sokkal többről van szó. A darabban öt különböző karaktert ismerhetünk meg egyéni problémáikkal, ennek ellenére közel érezzük magunkhoz őket.

Először is ott van Richard Harkin (Mucsi Zoltán), aki nemrég vesztette el a szeme világát. Beletörődött sorsába, de nem képes egyedül ellátni magát, szüksége van valakire. Ezért hozzáköltözött öccse, a jószívű de néha agresszív Sharky Harkin (Ilyés Róbert). Tulajdonképpen Sharky karaktere a kulcsfigura, miatta látogatja meg az ördög a díszes társaságot.

Karácsony estéjén a Harkin testvérekhez érkezik két barátjuk: Ivan (Gados Béla), akit éppen kidobott otthonról a felesége és Nicky (Dévai Balázs), az aranyifjú, aki Sharky volt barátnőjével él együtt. Utóbbi társaságában érkezik Mr. Lockhart (Kálid Artúr), aki Sharkynak felfedi valódi énjét: „a reggel fia vagyok, Sharky. A kígyó a kertben. A lelkedért jöttem ide ezen a karácsonyon…” Ezután kezdődik a mindent eldöntő pókerparti, ami nem kis meglepetéssel zárul.

Minden kétséget kizáróan a rendező Göttinger Pálnak sikerült a megfelelő színészeket kiválasztani, mindenki telitalálat. Külön kiemelendő Mucsi Zoltán és Kálid Artúr játéka. Mucsi Zoltán vak karaktere bármely színésznek nagy kihívást jelenthet, és neki sikerült hitelesen a semmibe révedő tekintettel végigjátszania a darabot és szerethetővé tennie a kötözködő, trágár Richardot. Kálid Artúr Mr. Lockhartja titokzatos és elegáns, mindemellett kellően ijesztő és félelmetes.

A Tengeren a 38 éves Conor McPherson The seafarer című drámája színpadra állítása. Feltűnő, hogy csak férfiak vannak jelen, a nőket csak megemlítik. Erre a The Guardian hasábjain adott választ a szerző: „férfi vagyok, ezért a világot is férfiként élem meg. A világ igazi, nyers igazsága számomra hímnemű.” Ugyanebben az interjúban arra is fény derül, hogy miért ábrázolta McPherson minden karakterét részegnek karácsony estéjén: „Az alkoholizmusban tudtam megízlelni a függetlenség és a szabadság érzését… Ilyenkor azt hiszi az ember, hogy jobban érzi magát, pedig csak elodázza a bajokat – voltaképpen halogatja saját magát.”

Ahogy McPherson említi „olyasmit szeretnék létrehozni, ami a közönségből érzéseket vált ki, ami elviszi őket valamerre.” A darab az élet nagy kérdéseire próbál válaszokat találni. Létezik-e Isten előtt bűnbocsánat? Egyáltalán létezik-e valaki, aki mindig vigyáz ránk onnan fentről? Miért jó a szeretet? Ajánlom ezt a darabot mindenkinek, aki nem a látványos díszletekért és az önfeledt szórakozásért megy színházba, hanem a jó színészekért, a nagy gondolatokért, a katarzis átéléséért és nem okoz problémát a trágár szavak elhangzása.

A cikk eredeti megjelenése: 2009. 02. 02. www.nembulvar.hu