1967. február 11-én mutatták be hazánkban először a My Fair Lady című musicalt az Operettszínházban. A jeles évforduló alkalmából elevenítsük fel a legfontosabb tudnivalókat az örökzöld darabbal kapcsolatban.
Eliza Doolittle szegény, elhanyagolt, rossz modorú és rémes kiejtéssel beszélő virágáruslányként él Londonban: az operaház előtt, az elegáns közönségnek kínálja portékáját. Álmai hasonlóak a többi magafajta leányéhoz: meleg szoba, puha ágy, finom ennivaló, s no meg valaki, aki szereti. De még ezek az egyszerűnek tűnő vágyak se látszanak megvalósíthatónak. Ám egy színházi előadás után Henry Higgins, az angol felső tízezerbe tartozó nyelvészprofesszor, és Indiából hazalátogató ismerőse, az amatőr nyelvész Pickering ezredes belebotlik, és fogadást köt, hogy a lányból hat hónap alatt tökéletesen beszélő úri hölgyet farag, aki bármilyen társaságban megállja a helyét. A bogaras Higgins professzor meggyőződése szerint ugyanis a szép, pontos beszéd a kulcsa a társadalmi felemelkedésnek, s egy virágárus leányból is lehet hercegnőt nevelni.
Eliza kis vonakodás után elfogadja az ajánlatot, mivel ez kivezető út lehet nyomorúságából, hiszen eddig éppen csúnya beszéde miatt utasították el a jobb állásokból. A fogadás időtartamára Higgins professzor házába költözik, ahol kezdetét veszi a beszédtanulás. A leány nagyszerű alanynak tűnik a bizonyításhoz: kitartó, tehetséges. A hat hónap elteltével Elizát bemutatják a lóversenyen, ám a jól induló kaland rosszul sül el: bár a lány kifogástalan kiejtéssel beszél, tanítói arról elfelejtkeztek, hogy arra is megtanítsák, mit kell és szabad egy jó társaságban mondani, így újabb fogadást köt a két nyelvész. Higgins vállalja, hogy újabb néhány hónap elteltével olyan tökéletes úrinőt farag Elizából, aki még a királynő fogadásán is megállja a helyét, és senki nem jön rá alacsony származására.
Eliza újabb tanulásnak veti alá magát, azonban ahogy halad előre a tanulnivalók elsajátításában, úgy lázad fel az ellen, hogy csak egy fogadás tárgyává tegyék a személyét. A királynő fogadásán részt vesz, és valóban senki nem jön rá a csalásra, de ezután elhagyja Higgins professzor házát, aki csak ekkor jön rá, hogy bár csak fogadásból foglalkozott a lánnyal, mégis beleszeretett.
A nagyon sikeres musicalek sorában is minden valószínűség szerint a My Fair Lady hódította meg a legtöbb nézőt. George Bernard Shaw Pygmalion című darabja alapján készített musical ősbemutatója 1955-ben volt a Broadway-en, s az elmúlt évtizedekben talán nem volt olyan nap, amikor a világ színházaiban valahol ne szerepelt volna műsoron. Akadtak elemzők, akik a varázslatos zenében keresték a titok nyitját, s olyanok is, aki az igazán fordulatos, szellemes történetre szavaztak. Valójában ennek a musicalnek egyetlen elemét se lehet különválasztani, elszakítani egymástól. A nagyszerű zene minden taktusa magával ragadó, s ezzel egyenrangú a történet, s annak szereplői feledhetetlenek: nagyszerű színészi alakításokra adnak lehetőséget. A My Fair Lady darab alapján 1964-ben mutatták be a nagysikerű amerikai zenés filmet, George Cukor rendezésében, melynek főszereplői Audrey Hepburn és Rex Harrison. A musical a moziközönséget is elvarázsolta, mi több a kritikusokat is. A My Fair Lady nyolc Oscar-díjat nyert el, többek között a Legjobb film, rendező, férfi főszereplő, operatőr, látvány- és jelmeztervezés illetve filmzene kategóriában. Emellett BAFTA-, David di Donatello- és Golden Globe-díjakat is bezsebelt a nagyszerű alkotás.
Magyarországra a filmpremier után két évvel érkezett meg a My Fair Lady. Operett nagyhatalom lévén nehezen telepedtek meg más műfajú zenés darabok a hazai színházakban. Ám az 1960-as évek közepén sokan már temették az operettet, a szaksajtó támadást indított a „poros, régimódi, ásatag, senkinek sem kellő” műfaj ellen, dicsérve s szembeállítva vele az új, egész világot meghódító zenei stílust, a musicalt. Ezekben az években a Fővárosi Operettszínház sorra tűzte műsorára a világhírű darabokat, a My Fair Lady az első musicalek között volt, amit bemutattak.
A cikk eredeti megjelenése: 2011. 01. 22. www.nembulvar.hu
