Hogyan is lesz egy bipoláris zavartól szenvedő férfi és egy szintén mentális betegséggel küzdő nő története 2012 egyik legjobb filmje, melynek az összes főszereplőjét a legrangosabb díjakra nominálták – és amely történetesen akár vígjáték kategóriába is sorolható?
A történet középpontjában Pat Solitano áll, akit nyolc hónapnyi elmegyógyintézetben történt kezelés után saját felelősségre hazavisz édesanyja. Pat bipoláris zavartól szenved, amelyet már gyógyszerekkel kezelnek – a betegségét azután ismerték fel, hogy szinte halálra verte felesége szeretőjét, amikor rajtakapta őket saját otthonában. Felesége azóta elköltözött és távolságtartási végzése révén megközelíthetetlenné vált. Pat azonban mániákusan a fejébe vette, hogy mindenáron visszaszerzi őt: a kedvéért jobb emberré válik (sportol, olvas és legfőképp jól viselkedik). Jeligéje: excelsior (azaz „csak feljebb!”). Pat a napos oldalt próbálja meglátni és a pozitivista gondolkodás megszállottja. Azonban nem megy könnyen a visszazökkenés a hétköznapokba: ex-nejével nem veheti fel a kapcsolatot, szülei aggodalmaskodnak, régi ismerősei fenntartásokkal fogadják, egyesek félnek tőle. Egy váratlan találkozás új távlatokat nyit előtte: Tiffany, a lelkileg instabil, gyógyszeres kezeléseken átesett özvegy jelenti az egyetlen lehetőséget Pat számára, hogy kapcsolatba léphessen volt feleségével. Tiffany a postás szerepéért cserébe annyit kér, hogy legyen a táncpartnere egy karácsonyi versenyen. Egy idő után a néző eljut arra a pontra, amikor már Pat tűnik a legbeszámíthatóbbnak egész környezetében. A keserédes történet zseniális humorral és bravúros színészi játékkal fűszerezve egy igazán tartalmas kikapcsolódást ígér mindenki számára – a pozitív gondolatok jegyében.
A Napos oldal abból a szempontból is nagyszerű alkotás, hogy a bipoláris zavart legyőzhető mentális betegségként mutatja be és azt sugallja, hogy kitartással bármi elérhető. A néző nem úgy ismeri meg a bipoláris zavart, mint az elmegyógyintézet falai között tengődő begyógyszerezett páciensek szenvedését – hanem a hétköznapi életben előbukkanó problémáival együtt. A filmben rendkívül alapos képet láthatunk a bipoláris zavar mibenlétéről és úgy kap a néző erkölcsi nevelést a betegség toleranciáját illetően, hogy tulajdonképpen nem is tud róla. Amikor Pat vagy ötödszörre dörgöli Tiffany orra alá, hogy meghalt a férje – nem tudunk haragudni rá, ahogy a lány sem teszi, hiszen betegségének egyik tünete, hogy meggondolatlanul akármit kimond.
Azonban minden elképzelés fabatkát sem ért volna, ha nem találják meg a legjobb színészt a szerepre. Bradley Cooper egyik nyilatkozatában elárulta, hogy miután elolvasta a forgatókönyvet, nem akarta elvállalni a szerepet, mert szerinte nem tudta volna hitelesen eljátszani. Azonban David O. Russell rendező ragaszkodott hozzá. Végül úgy jutottak megállapodásra, hogy a színész a rendező elé állt és azt mondta neki minden fenntartását és félelmét félretéve: „ha úgy gondolod, hogy én vagyok az a fickó, akit szeretnél, akkor benne vagyok.” Végül egyikük sem bánta meg, Bradley Cooper eddigi karrierje legjobb alakítását nyújtotta és habár nem ő kapta meg az Oscar-díjat, de számtalan lehetőség nyílt meg előtte. David O. Russell pedig leszerződtette következő filmjére is – két Napos oldalbeli kollégájával, Jennifer Lawrence-szel és Robert De Niro-val együtt.
Jennifer Lawrence nevét mindenki megtanulta az idei Oscar-gála után és nemcsak azért, mert ő volt az, aki elesett a lépcsőn színpadra menet. A mindössze 22 éves színésznő immár a második jelölését váltotta Oscar-díjra. Tiffany szerepében félelmetesen jól alakított és semmi kétség nem fér hozzá, hogy megérdemelten zsebelt be minden nagyobb filmes díjat. Mint elmondta, David O. Russell mindössze annyit kért tőlük, hogy tegyék félre a manírokat és a lehető legőszintébben játsszanak – ez pedig mindenkin meglátszott. Igaz, mindössze ő váltotta díjra az Oscar-jelölést (a nyolcból), de rajta kívül Bradley Coopert, Robert De Niro-t és Jacki Weaver-t (Pat szülei a filmben) is nominálták, így a színészek minden kategóriájában (legjobb férfi/nő és legjobb férfi/női mellékszerep) ott volt valaki a Napos oldalból.
Ezek után már csak az a kérdés, hogy miért ne nézzük meg a Napos oldalt? Nos, erre a kérdésre nincsen válasz. Nagy szükség van az olyan filmekre, amelyek pozitív gondolatok sugároznak és megmelengetik a nézők lelkét. Ráadásul játékos módon és magával ragadóan komoly témákat feszeget a film, emellett pedig kicsit romantikus, kicsit szomorú, kicsit humoros, kicsit elgondolkodtató – de mindenek felett zseniálisan összerakott alkotás. Gratulálunk, valahogy így néz ki egy nagyszerű film!
Napos oldal (Silver Linings Playbook, 2012)
amerikai vígjáték, 122 perc
Főszereplők: Bradley Cooper, Jennifer Lawrence, Robert De Niro
Rendező: David O. Russell
Forgalmazó: Fórum Hungary
A cikk eredeti megjelenése: 2013. 05. 12. www.nembulvar.hu
