Amikor az utazók a Crater Lake pereméhez vezető meredek kapaszkodó baktatnak, biztosan elképzelik, milyen látvány vár majd rájuk. Mégis, amikor elérik a tetőt, gyakran nem találnak szavakat, mert a kilátás minden várakozást felülmúl.
Közismert, hogy az Egyesült Államok nyugati része bővelkedik a természeti szépségekben. Igaz, hogy Oregon állam csak egyetlen nemzeti parkkal büszkélkedhet, de az a messze földön híres. Egy valószínűtlenül kék, mondhatni zafír színű tó található ott, amelynek 42 kilométernyi kerületét csipkék övezik. Különleges értékét az is bizonyítja, hogy bár fehér ember csak 1853-ban látta először, Theodore Roosevelt elnök már 1902-ben nemzeti parkká nyilvánította.
A klamat indiánok, akinek ősei már tizenkétezer évvel ezelőtt is itt éltek, szentként tisztelik a tavat, és számos legendát szőttek köréje, mindig is a rémítő erő otthonának tartották, ahol hatalmas rákok bukkanhatnak elő, és bekaphatják az óvatlan látogatókat. Llao, a hegyek és az Alsó-Világ főnökének szelleme, gyakran feljött otthonából a felszínre, hogy megálljon a táj fölé magasodó Mount Mazama csúcsán és megszemlélje a vidéket. Egyik látogatása során megpillantotta a klamat törzsfőnök gyönyörű leányát és azonnal beleszeretett. Kérlelte, hogy menjen vele a hegyek alatti birodalmába és az örök élet lehetőségét kínálta neki cserébe, de a leány visszautasította. Llao haragjában tüzet zúdított a klamatok falujára. Skell, az égbolt szelleme, a Felső-Világ főnöke a pusztítás láttán megsajnálta a szerencsétlen indiánokat és a Mount Shasta (ma Kalifornia egyik legmagasabb pontja) csúcsára állva szembeszállt az alvilág urával. Két szellem vívott ádáz harcot a hegyek tetején, vörösen izzó sziklákat hajítva egymásra. Skell végül visszakényszerítette Llaót a Mount Mazama mélyére. Mire a nap felvirradt, a hatalmas hegynek nyoma sem maradt. Csupán egy hatalmas lyuk tátongott a helyén, maga alá temetve az Alsó-Világ szellemét. Telt-múlt az idő és özönvízszerű esőzés töltötte fel a hatalmas mélyedést. Ezt nevezik ma Crater Lake-nek.
Mint minden legendának, ennek is van alapja. A több mint tízezer éve itt élő emberek valóban szemtanúi lehettek az Észak-Amerika történetében lejátszódott egyik legnagyobb vulkáni kitörésének. Mintegy 7700 évvel ezelőtt a Mount Mazama hamuja nyolc jelenlegi amerikai állam és három kanadai provincia területére hullott. A katasztrófa során százötvenszer több hamu került a levegőbe, mint a Mount St. Helens 1980. évi kitörésekor. Ez a hamutömeg három magyarországnyi területet húsz centiméter vastagon borított volna be. Amikor a magmakamra kiürült, a vulkán egy hatalmas, tál alakú kalderát maga után hagyva összeomlott. A kutatók egy része úgy vélekedik, hogy a Mount Mazama utolsó kitörése, romba döntve félmillió év munkáját, csupán alig néhány óra alatt lejátszódhatott. Amint a vulkáni működés alábbhagyott, eső és olvadékvíz kezdett összegyűlni a mélyedésben. A tó mélyülésével és szélesedésével a párolgás, az elszivárgó nedvesség és a beáramló csapadékvíz között kialakult egyensúly következtében jött létre a jelenlegi, többé-kevésbé állandó vízszint. Ennek éves ingadozása az egy métert sem éri el. Az 1882 méter tengerszint feletti magasságban keletkezett kráter- vagy inkább kalderató 592 méteres mélységével az Egyesült Államok legmélyebb és a világ kilencedik legmélyebb tavává vált.
Egyetlen folyó sem ömlik a tóba vagy távozik belőle, ezért zárt ökológiai rendszert alkot. Vizét kezdetben baktériumok, algák, növényi és állati plankton hódította meg, majd megjelentek a fonalférgek, édesvízi szivacsok, csigák és rákok. A tó állattani különlegessége a csak itt élő Crater Lake atka. Halak csak a 19. század végén, telepítés révén gazdagították az élővilágát, ám közülük csak kettő – a kékhátú lazac és a szivárványos pisztráng – tudott véglegesen megtelepedni.
A víz csodálatos kéksége egyrészt a roppant mélységből adódik., másrészt ez a bámulatos szín a rendkívüli tisztaságának is köszönhető. A kizárólag csapadékból, elsősorban a hóból táplálkozó tó mentes minden hordaléktól, a medret alkotó vulkanikus kőzet pedig gyakorlatilag nem oldódik a hideg vízben. További különlegessége, hogy a tó színe a felhős vagy tiszta égbolttól és a beeső napfény szögétől függően óráról órára változhat. És állítólag különleges élményt kínál egy nyári zivatar látványa: ilyenkor a kráter sistereg a villámcsapásoktól, miközben az erős szél felkorbácsolja a tó felszínét.
A Crater Lake majdnem félúton fekszik San Francisco és Seattle között, mindegyiktől mintegy 690 kilométerre. A legközelebbi reptér a 97 kilométerre délre található Klamath Fallsban van, ahonnan gondozott utak vezetnek a kráter pereméig. A Nemzeti Park egész évben nyitva tart, viszont a tó elkeresésére a júliustól szeptember elejéig tartó időszak a legmegfelelőbb - télen veszélyes lehet a hó miatt. A Steel Visitor Center áprilistól novemberig, a Rim Visitor Center pedig júniustól szeptemberig várja a látogatókat.
Bár itt a föld mélye 5000 éve csendesen hallgat, a geológusok nem zárják ki a lehetőségét egy újabb vulkáni működésnek. Ha lesz ilyen esemény, akkor az nagy valószínűséggel a kaldera területén belül történik és meg sem fogja közelíteni a korábbi nagy kitörést. Reméljük.
Forrás: Pangea
A cikk eredeti megjelenése: 2015. 07. 14. www.nembulvar.hu
